Kevés szereplő, küzdelem a természettel, felülemelkedni a mesés, kegyetlen, pusztító környezeten – egy igazi M. Night Shyamalan filmre ül be az egyszeri néző, ha A Föld után ra vált jegyet. Aki szereti az indiai származású rendező műveit, ezt is szeretni fogja, aki nem szereti, az nézzen meg mást, mert itt sem kap egyebet, mint egy kamaradrámát egy forgószínpadon, apával és fiával a főszerepben. A történet szerint ezer évvel azután, hogy az emberiség elmenekült a pusztulóban levő Földről egy Nova Prime nevű helyre, a legendás hírű Cypher Raige parancsnok (Will Smith) és a fia, Kitai (Jaden Smith), egy küldetés során véletlenül a Föld fölött kerül ki egy féreglyukból. Űrhajójuk lezuhan a sokszorosan tiltott bolygóra, és a parancsnoknak mindkét lába eltörik, így a fiúra hárul, hogy megszerezzen egy jeladót, amely megmentheti mindkettejük életét. Ezért Kitainak át kell vágnia száz kilométernyi dzsungelen. Ő azonban nem olyan kemény, mint az apja, tele van félelemmel, és reakciói egy tinédzser fiú legáltalánosabb reakciói az ismeretlennel szemben.
Ahhoz, hogy az atyai felsőtestet is elővarázsolják, Barley tragacsával át kell szelniük a környéket, és mindenféle veszélyes kalandokat kell túlélniük. E kalandok az Indiana Jones -filmek legszebb emlékű jeleneteit idézik fel: ha rossz ösvényre tévednek, nyílvesszők lövellnek ki a falból, rájuk omlik a mennyezet, vagy lezuhannak a szakadékba. Szórakoztató nézni ezeket a régi vágású kalandfilmes, kincskeresős helyzeteket, de nem nagyon látszik, hogy az Előre alkotói, élükön a Szörny Egyetem mel vizsgázó Dan Scanlon rendezővel, kitaláltak volna bármi különlegeset ehhez az eredeti koncepció alapján készült, tehát nem valamelyik korábbi Pixar-sikert folytató filmhez. Iannel és Barley-val ellentétben, akik végül elérik a céljukat – ha nem is úgy, ahogyan számítanánk rá –, mi, nézők tulajdonképpen a film végéig hiába várunk a csodára. A legtöbb, amit kapunk az Előré től, a két fivér gondosan kifejtett és megnyugtatóan elrendezett kapcsolata. Látva a két apakomplexusos figurát, azt gondolnánk, hogy az apjukhoz fűződő viszony marad a legfontosabb a filmben, de a Pixar – logikusan folytatva utolsó remeklésük, a lenyűgöző Coco gondolatmenetét – végül ezúttal is az élőkre fordítja a valódi figyelmet, és a testvéri ellentétek kibékítésével rendezi el a hősök sorsát.
A sztorit már ismeri mindenki, jönnek valakik/valamik és elkezdik szépen kiirtani az emberiséget. Nem csak Los Angeles kerül veszélybe, hanem az egész Világ a katasztrófa szélére sodródik a látogatók miatt. De mi csak ezt a csatát látjuk, és a CNN is csak erről tudósít. Egy sokat tapasztalt tengerészgyalogos bőrébe bújhatunk, aki az utolsó napját szeretné "kötelékben" eltölteni, de ez nem jössz össze neki, újra egy háború közepén találja magát, pedig az utolsó bevétéséről is, mind fizikailag mind lelkileg sérülten távozott. -> Ennél többet talán már kár lenne írni a történetről, az előzetesekből, mert ugye azt legalább láttátok, kitalálhattok sok mindent. A nagyobb probléma, és ezzel egyáltalán nem tudtam megbékélni, a rendezéssel van. A folyamatosan, és látványosan csökkenő terek engem zavartak. A hatalmas, napos tengerpart után hirtelen kezdünk el csak egy zárt utcán, majd egy zárt szobában lélegezni, és ezeket az átmeneteket nem tudták élvezetesen megoldani. A 70 milliónak, a látvány mellett, elégnek kellett volna lennie arra, hogy ez simulékonyabban menjen, és ne érezze magát az ember szó szerint rosszul a váltásoktól.
A honvilágra. Civilizációnak nyoma sincs, sehol egy rom, mindenütt csak nővények és állatok! Attól kellene elalélni, hogy minden állat megnőtt? A levegő egyébként átalakult, már nem alkalmas, hogy emberek belélegezzék. Bár furcsa, hogy egy marha nagy dzsungelbolygón ilyesmi előfordulhat... Az idegen civilizációról meg semmit nem tudunk meg, csak annyit, hogy az Ursa nevű lényekkel harcoltak az emberiség ellen. Egy idegen, fejlett faj, akik űrhajókat vezetnek, vak lényeket állítanak csatasorba. Mekkora baromság ez? Egyáltalán mik ők, kik ők? Hol élnek, hogy néznek ki? Miért támadtak ránk? Minden csak úgy lóg a levegőben. A film nagy mottója, a "Danger is real, fear is a choice" meg egy marhaság! Hogy lenne már a félelem választás kérdése? Nem én döntöm el, hogy félek-e valamitől. Hogy letudom-e, leakarom-e küzdeni, az igen! A félelem nem egy ki-be kapcsolható dolog, márpedig a film ezt akarja lenyomni a torkunkon "kísértés" címszó alatt! Ez nem sci-fi, ez hülyeség! A Wanted kanyargó lövése is értelmesebb ennél... Abba már bele se mennék, hogy az űrhajón szállított, golyóba csomagolt Ursa-t, egy figyelmeztetéssel ellátott ajtó mögött őrzi három-négy katona.
A "határozott időre létrejött szerződésnek" a keretmegállapodás 3. szakasza 1. pontjában szereplő fogalommeghatározásából ugyanis az következik, hogy az ilyen jellegű szerződés azon idő lejártakor, amelyre e szerződést megkötötték – ami meghatározott feladat elvégzéséből, meghatározott esemény bekövetkezéséből, vagy a jelen esethez hasonlóan meghatározott időpont eléréséből is állhat – a jövőre nézve hatályát veszti. Így a határozott idejű munkaszerződésben részes felek e szerződés megkötésétől kezdve ismerik azt az időpontot vagy eseményt, amelynek bekövetkezésével e szerződés megszűnik. E határidő korlátokat szab a munkaviszony időtartamának, anélkül hogy a feleknek az említett szerződés megkötését követően nyilatkozniuk kellene az erre vonatkozó szándékukról. Ezzel szemben a határozatlan idejű munkaszerződésnek a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 52. cikkében foglalt valamely okból történő, munkáltató általi megszüntetése olyan körülmények bekövetkezéséből ered, amelyeket a szerződés megkötésének időpontjában nem láttak előre, és amelyek felborítják a munkaviszony szokásos menetét.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek. Az Európai Bíróság 2018 novemberében két spanyol tanár határozott idejű munkaviszonyának tanév végén történő megszűnésekor megváltott szabadsága ügyében hozott ítéletet. Határozatában a Bíróság kitért az egyenlő bánásmód követelménye és a határozott, illetve határozatlan idejű munkaviszony kapcsolatára is. Az ítélet következtetése, miszerint a határozott idejű munkaviszony sajátosságaiból eredő különbségtétel nem jogellenes, a magyar jog szempontjából is érdekes. A Bíróság C-245/17. számú ítéletének ténybeli alapja szerint két spanyol tanár munkáltatóival a spanyol közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó jogszabályoknak megfelelően, kifejezetten igazolt szükségességi és sürgősségi okból határozott időre, egy meghatározott tanévre szóló munkaszerződést kötött. A vonatkozó spanyol jogszabály és a munkaszerződések alapján, ha a határozott idejű munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló munkáltatója úgy látja, a szükségesség és sürgősség körülménye már nem áll fenn, jogosult a munkaviszony megszűnéséről határozatot hozni.
Ahhoz, hogy ezt ennyire egyértelműen ki lehessen jelenteni, tisztában kell lenni a fedezet fogalmával, és tudnod kell, hogy nem csak ingatlan lehet az, sőt; most következik a kiskapu! Tovább olvasom