törvény 22. § (3) bekezdés első mondatának "soron kívül" szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról 136 30/B/2001. AB határozat Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdésével és 261. § (1) bekezdésével kapcsolatosan, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról 138 52/E/2002. AB határozat Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a tekintetben, hogy az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény nem rögzít határidőt a kárpótlási jegyek felhasználására 141 657/B/2002. AB határozat A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. 2005 évi cxxxiii törvény változása. törvény 54. §-a és 55. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról 143 370/B/2003. AB határozat Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 2. számú mellékletének 17. pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról 144 732/B/2005.
AB végzés Az alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről 393/B/2003. AB végzés Az indítvány visszautasításáról 178 772/B/2003. AB végzés Az alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről 179 882/B/2003. AB végzés Az alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről 180 784/H/2004. AB végzés Az alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről 942/B/2004. AB végzés Az alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről 181 948/H/2004. AB végzés Az alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről 182 1011/B/2004. AB végzés Az alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről 1071/B/2004. AB végzés Az alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről 183 1083/B/2004. AB végzés Az alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről 184 1188/B/2004. 2005 évi cxxxiii törvény módosítása. AB végzés Az alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről 185 1104/B/2005. AB végzés Az alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről 1023/I/2004. AB elnöki végzés A nyilvánvalóan alaptalan indítvány elutasításáról 186 56/I/2005. AB elnöki végzés A nyilvánvalóan alaptalan indítvány elutasításáról 187 1182/I/2005.
- a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény () - a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény () - a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény () - a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvén végrehajtásáról szóló 157/2005 (VIII. 15. 2005 évi cxxxiii törvény 2020. ) Korm. rendelet () - a tűzvédelmi hatósági feladatokat ellátó szervezetekről, a tűzvédelmi bírságról és a tűzvédelemmel foglalkozók kötelező élet- és balesetbiztosításáról szóló 259/2011. (XII. 7. rendelet () - az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló 176/2008. (VI. 30. rendelet () - a gáz csatlakozó vezetékek és felhasználói berendezések műszaki-biztonsági felülvizsgálatáról szóló 19/2012 (VII. 20. ) NGM rendelet ()
3/2006. (II. 8. ) AB határozat A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 42. § (1) bekezdése második mondata alkotmányellenességéről és a törvény egyéb rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatáról 51 4/2006. 15. ) AB határozat A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvénynek a költségvetéssel összefüggést nem mutató egyes rendelkezései alkotmányellenességéről 68 5/2006. ) AB határozat A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény 5. § e) pontja alkotmányellenességéről és egyéb rendelkezései alkotmányossági vizsgálatáról 92 6/2006. ) AB határozat Az Országos Választási Bizottság 34/2005. (X. 20. Alkotmánybíróság Határozatai Online. ) számú határozatának helybenhagyásáról 102 7/2006. 22. ) AB határozat A Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény 8. § (3) bekezdése, valamint a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 4. § (1) bekezdés p) pontja alkotmányellenességéről, valamint más törvényi rendelkezések alkotmányossági vizsgálatáról 105 10/2006.
A tevékenységhez külön engedély NEM szükséges! A tevékenységhez bejelentés szükséges! Bejelentéssel gyakorolható gazdasági tevékenység megnevezése: A 2005. évi CXXXIII.
Nyitóoldal » Törvény és szabályzattár 2005. évi CXXXIII. törvény A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól Kapcsolódó dokumentumok Név Megjegyzés Típus Méret 2005. CXXXIII. törvény pdf 464 KB Letöltés
AB határozat A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. törvény 288. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról 146 698/D/2000. AB határozat A már hatályon kívül helyezett, az agrárgazdasági célok 2000. évi költségvetési támogatásáról szóló 6/2000. 26. ) FVM rendelet 298. § (2) bekezdése második mondata alkotmányellenességének megállapításáról alkotmányjogi panasz alapján 148 48/B/2003. AB határozat Zalaszentgrót Város Önkormányzatának a települési hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatásról szóló 21/2001. (XII. ) számú rendelet 2. számú melléklete alkotmányellenességének vizsgálatáról 151 97/B/2003. AB határozat Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyűlésének az építészeti örökség helyi védelméről szóló 52/2003. ) számú rendeletének egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról 153 15/B/2004. Jogszabályok - Klapka Lakásszövetkezet. AB határozat A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31. ) Korm. rendelet módosításáról szóló 221/2003. 12. rendelet 4. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról 159 144/B/2004.
Története egészen a Gilgames-eposzig nyúlik vissza Az első éjszaka joga már az egyik legrégebbi irodalmi műben, a Gilgames-eposzban is megjelent. Az ókori Kelet egyik legismertebb, legnagyobb hatású mitológiai története részletese kitér arra, hogy Krisztus előtt 2 700 körül az Uruk városában uralkodó babiloni király, Gilgames jogot formált arra, hogy házasságuk napján minden egyes ifjú menyasszonnyal együtt töltse az éjszakát. Az eposzban Gilgames önző, kegyetlen kényúrként viselkedik, és visszaél a hatalmával. A jog a Gilgames eposzában is megjelent Forrás: A megalázott nők és férfiak segítségért fohászkodtak az isteneknek, akik ezért a városba küldték Enkidut, mint felszabadítót. Az eposzban a főhős felelősségre vonta Gilgamest és fizikai erejével meggátolta az egyik esküvő utáni megbecstelenítést. Kefalónia szigetén is élt egykor az első éjszaka joga Forrás: Origo Egy másik korai, Krisztus előtt az 5. században keletkezett beszámolóban Pontoszi Hérakleidész görög filozófus arról ír, hogy Kefalónia szigetének királya hogyan vezette be az első éjszaka gyakorlatát.
A birtok uráé minden szűzlány szüzessége, aki a birtokán lakik" – jelentette ki az állítólagos skót király, akiről a történészek azóta kiderítették, hogy ilyen nevű férfi soha nem uralkodott az országban. Az első éjszaka joga máig az egyik legfelháborítóbbnak tartott szokás Forrás: Wikimedia Commons Az első éjszaka joga a legtöbb monda, legenda és feljegyzés szerint a kora középkorig nyúlik vissza (megtalálhatjuk a 13-14. századi irodalomban, valamint a 15-16. századi szokásjogot rögzítő forrásokban) és gyökerei valamennyi történetben a "nem szabad emberek" jogainak megnyirbálásaként szerepelnek. Marco Polo, a világhírű kalandor is találkozott ezzel a joggal Forrás: Wikimedia Commons Ráadásul hasonló hagyományokról számoltak be az európai felfedezők is (például Marco Polo), akik indiai és dél-amerikai útjaik után azt látták, hogy az eladó sorba kerülő lányok szüzességét egy-egy csoport vezetője vagy a papok vették el. Talán csak a feudális különbségek erőteljes és szimbolikus megjelenítése A modern kori történészek szerint azonban nem szabad elfeledkezni a betegségek kérdéséről sem, ha az első éjszaka jogáról beszélünk.
Nehéz vérlázítóbbat elképzelni annál, hogy az ifjú feleségnek nem férjével, hanem a földesúrral kell elhálnia a nászéjszakát. Bár sokan ismerni vélik "az első éjszaka jogát", a valóságban írott törvény ilyet soha nem tett lehetővé. A Rettenthetetlen című filmben Mel Gibson, azaz William Wallace akkor kezd véres bosszúhadjáratot az angolok ellen, amikor kivégzik gyerekkori szerelmét. A nő ugyanis foggal-körömmel ellenáll, amikor a földesúr érvényesíteni akarja jogát, és gyakorlatilag meg akarja erőszakolni. Ez volt az első éjszaka joga, azaz a ius primae noctis. Egész pontosan arról van szó, hogy a földesúrnak joga volt a jobbágyasszonyokkal elhálni a nászéjszakát, még a férj előtt. Legalábbis a filmben. A valóságban a XIX. században lángolt fel a vita erről a valóban gyomorforgató szokásról. Forrásként a XVI. századi skót történetírót, Hectos Boece-t szokás idézni ki III. Evenus törvényeként említi: "A birtok uráé minden szűzlány szüzessége, aki a birtokán lakik. " Joga senkinek nem volt rá A probléma az, hogy Evenus király soha nem létezett, és az első éjszaka jogát sehol nem foglalták törvénybe.
Ráadásul a történészek mindössze egy kis svájci községben találták meg e "jogot" írásba foglalva, de a források szerint ott sem valószínű, hogy éltek volna ezzel. Drösser cikke végén idézi a Német jogtörténet kézikönyvét is, mely szerint a földesuraknak soha nem volt kiváltságuk alattvalóik nászéjszakájára. Az Urbanlegends megkérdezte a ius primae noctisról Klaniczay Gábor történészt is, azt tudakolva: hogyan kezeli a történelemtudomány ma ezt: földesúri jogként, netán általános, de íratlan szokásként, vagy egyszerű rémmeseként, mely jellemzi ugyan a kor alattvalóinak kiszolgáltatottságát, de nem sok valóságalapja van? Klaniczay válaszában megjegyezte: az utolsó a legvalószínűbb, és felhívta figyelmünket egy néhány évvel ezelőtt megjelent könyvre, a francia Alain Boureau művére ("Le droit de cuissage: la fabrication d'un mythe, XIIIe-Xxe siecle), amely ezt minden alap nélküli legendaként kezeli. E nyomon elindulva - a fent idézett művön kívül - a szerkesztők három további, az első éjszaka jogával foglalkozó művet találtak: Wilhelm Schmidt-Bleibtreu 1988-as, a ius primae noctist jogtörténeti szempontból vizsgáló könyvét, Marie-Victoire Louis 1994-es művét és Jörg Wettlaufer időben legfrissebb munkáját.
Nem csak a középkorban alkalmazták a hírhedt első éjszaka jogát Az ius primae noctis, vagyis az első éjszaka jogának gyakorlása a feudális földesúr joga arra, hogy a birtokán élő jobbágyok szüzeitől maga vegye el a szüzességüket vagy az esküvő estéjén az újdonsült feleséget ő vigye először a nászágyba. A vérlázító szokás eredete állítólag egészen a négyezer éves Gilgames-eposzig nyúlik vissza és a középkorban élte virágkorát. Nem véletlen, hogy ábrázolása irodalmi művekben és filmekben is megjelent, például Voltaire-nél, Mark Twainnél vagy épp A rettenthetetlen történetében.
Drösser cikke végén idézi a Német jogtörténet kézikönyvét is, mely szerint a földesuraknak soha nem volt kiváltságuk alattvalóik nászéjszakájára. Az Urbanlegends megkérdezte a ius primae noctisról Klaniczay Gábor történészt is, azt tudakolva: hogyan kezeli a történelemtudomány ma ezt: földesúri jogként, netán általános, de íratlan szokásként, vagy egyszerű rémmeseként, mely jellemzi ugyan a kor alattvalóinak kiszolgáltatottságát, de nem sok valóságalapja van? Klaniczay válaszában megjegyezte: az utolsó a legvalószínűbb, és felhívta figyelmünket egy néhány évvel ezelőtt megjelent könyvre, a francia Alain Boureau művére ("Le droit de cuissage: la fabrication d'un mythe, XIIIe-Xxe siecle), amely ezt minden alap nélküli legendaként kezeli. E nyomon elindulva – a fent idézett művön kívül – a szerkesztők három további, az első éjszaka jogával foglalkozó művet találtak: Wilhelm Schmidt-Bleibtreu 1988-as, a ius primae noctist jogtörténeti szempontból vizsgáló könyvét, Marie-Victoire Louis 1994-es művét és Jörg Wettlaufer időben legfrissebb munkáját.
Christoph Drösser újságíró szerint ugyan biztosan voltak alattvalókat sújtó úri túlkapások a középkorban, és a házasodást is gyakran kötötték egy meghatározott összeg megfizetéséhez, ennek ellenére a történelemkönyvekben a nemesi jogok között szerepeltetett ius primae noctis nem volt Európa-szerte írásba foglalt jog. Drösser szerint ezt az is alátámasztja, hogy a szűziesség a keresztény, azon belül is a katolikus értékrendben kiemelt fontosságú volt. Az, hogy egy házasulandó szűznek ne leendő férje vegye el ártatlanságát, ellenkezett az egyházi tanokkal. Hahner Péter történész 100 történelmi tévhit című munkájában emellett arra is rámutat: a nemesek és a közrendűek közötti óriási társadalmi különbség sem engedte volna, hogy egy ilyen rituális szexuális kapcsolat lehetőségét törvénybe foglalják. A történészek mindössze egy kis svájci községben találták meg e "jogot" írásba foglalva, de a források szerint ott sem valószínű, hogy éltek volna ezzel. Drösser cikke végén idézi a Német jogtörténet kézikönyvét is, amely szerint a földesuraknak soha nem volt kiváltságuk alattvalóik nászéjszakájára.