1848. szeptember 29-én a magyar katonák győzelme a lelkükben született meg - fogalmazott a honvédelmi miniszter a pákozdi csata 170. évfordulója alkalmából rendezett szombati ünnepségen Pákozdon, a katonai emlékpark nemzeti emlékhelyénél. Benkő Tibor honvédelmi miniszter beszédet mond az 1848-as pákozdi csata 170. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a Pákozdi Katonai Emlékpark nemzeti emlékhelynél 2018. szeptember 29-én. MTI Fotó: Bodnár Boglárka Benkő Tibor Dobó István egri várkapitányt idézve azt mondta: a vár ereje nem a kövekben van, hanem a védők szívében és lelkében; az önálló magyar honvédségnek sem fegyverzetében, felszerelésében és kiképzésében volt az ereje, hanem lelkében és elkötelezettségében. 1848 szeptember 29 2017. A miniszter felidézte, hogy a közeli Mészeg-hegy tövében vívta első győztes csatáját a "szinte a semmiből felépült" honvédsereg, hogy Magyarország és a magyarok függetlenségét, szabadságát kivívja. Azért harcoltak Pátka, Pákozd és Sukoró térségében, hogy "a magyar magyarnak maradhasson" - fogalmazott.
Batthyány Lajos miniszterelnök és Deák Ferenc igazságügy miniszter augusztus végén Bécsbe utazott, s Jellasics támadásának elhárítása érdekében, végső esetben még az önálló magyar had- és pénzügyről való lemondásra is kész volt. Az uralkodó nem fogadta a magyar kormányküldöttséget, de szeptember 4-én megerősítette Jellasicsot báni méltóságában. 1848 szeptember 29 ayat. Ez jelzésértékű volt mindkét fél számára: Batthyány beismerve politikájának kudarcát szeptember 11-én benyújtotta lemondását. Ugyanezen a napon Jellasics mintegy harmincötezer főnyi hadserege átkelt a Dráván. A drávai magyar hadsereg parancsnoka, a soproni születésű, ezért magyarnak tekintett Ottinger Ferenc, császári és királyi vezérőrnagy visszavonulási parancsot adott ki és átszökött Jellasics táborába. Az Ottinger helyére küldött Melczer Andor ezredes magyar honvédelmi minisztériumi államtitkár szintén ezt tette. Jellasics – amint átkelt a Dráván – kiáltványt intézett a magyar néphez, amelyben nyilvánvalóvá tette, hogy a Habsburg–Lotaringiai-ház katonájaként érkezett és célja a magyarországi "pártütők" és "lázadók" forradalmi mozgalmának elfojtása.
Pákozd - a pákozdi csata emlékműve. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc jelentős csatája volt. Az 1848. szeptember 29-én a Velencei-tótól északra, a Pákozd-Sukoró-Pátka háromszögben, vívott csatában Móga altábornagy seregei vereséget mértek a Jellasics horvát bán által vezetett seregre.
A pákozdi csata helyén 1889-ben emlékművet, 2010-ben katonai emlékparkot hoztak létre, amelyet az Országgyűlés 2011-ben nemzeti emlékhellyé nyilvánított.
1848. szeptember 29-én a magyar katonák győzelme a lelkükben született meg – fogalmazott Benkő Tibor honvédelmi miniszter a pákozdi csata 170. évfordulója alkalmából rendezett szombati ünnepségen Pákozdon, a katonai emlékpark nemzeti emlékhelyénél. Pákozd 1848. szeptember 29. [antikvár]. 2018-09-29 19:30 Hír | MTI / im Benkő Tibor Dobó István egri várkapitányt idézve azt mondta: a vár ereje nem a kövekben van, hanem a védők szívében és lelkében; az önálló magyar honvédségnek sem fegyverzetében, felszerelésében és kiképzésében volt az ereje, hanem lelkében és elkötelezettségében. Benkő Tibor honvédelmi miniszter megkoszorúzza a nemzeti emlékhelyet az 1848-as pákozdi csata 170. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a Pákozdi Katonai Emlékparkban 2018. szeptember 29-én. A háttérben az első sorban jobbról Tessely Zoltán, a térség fideszes országgyűlési képviselője (j) és Takács János polgármester (j4). Fotó: Bodnár Boglárka / MTI A miniszter felidézte, hogy a közeli Mészeg-hegy tövében vívta első győztes csatáját a "szinte a semmiből felépült" honvédsereg, hogy Magyarország és a magyarok függetlenségét, szabadságát kivívja.
Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok. A szegénylegénynek útat mutassatok. Mutassatok utat a szegénylegénynek. Nem találja házát a szeretőjének. Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom, Nem seper már többet az én gyönge karom. Csillagok csillagok szépen ragyogjatok dal. Sepertem eleget, seperjen már más is. Szerettem eleget, szeressen már más is. Liba, liba, liba, apró pici liba. Minek is mennék már én el a lagziba. /:Minek is énnékem olyan lakodalom. Akibe a babám maga a menyasszony. :/
Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok. A szegénylegénynek útat mutassatok. Mutassatok utat a szegénylegénynek. Nem találja házát a szeretőjének. Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom, Nem seper már többet az én gyönge karom. Sepertem eleget, seperjen már más is. Szerettem eleget, szeressen már más is.
Hogy ez mit jelent, azt jól példázza az az eset, melyet egy korabeli, Somogyország, közelebbről Buzsák hagyományvilágát kutató képzett néprajzosunk leírt. Éppen a Buzsák környéki falvakat járta, mikor az egyik falu közelében összetalálkozott egy öt-hat éves forma kisgyerekkel. Ilyenkor mi egy felnőtt ember első kérdése ilyenkor, ha beszédbe akar elegyedni. – Tudsz-e már írni, olvasni, édes fiam? A gyermek a következőt válaszolta erre a kérdésre: – Könyvből még nem. Magyar nóták : Csillagok,csillagok szépen ragyogjatok dalszöveg - Zeneszöveg.hu. –Hát akkor bizony miből? szólt a következő kérdés. – Mire a válasz: – A csillagokból. Mert minden este a Jóisten felnyitja a fejünk felett azt a könyvet, amiből olvasni lehet. És az én édesapám ebből a könyvből tanított engem. Ez azt jelenti, hogy a csillagos ég akkoriban még tényleg nyitott könyv volt mindenki, még egy gyermek számára is. Gondoljunk csak a következő, mindenki által jól ismert népdalra: "Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegény legénynek utat mutassatok, mutassatok utat a szegénylegénynek, nem találja házát a szeretőjének. "
Hírek Magyar hagyomány hírei "Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok" Azok a kutatók, akik a csillagos égboltnak a magyar hagyományban való megjelenésével foglalkoztak – gondoljunk például Kálmány Lajos vagy Toroczkai-Wigand Ede munkásságára – első megerősítő párhuzamaikat, példázataikat mindig a népdalok világából merítették. Ez azt jelenti, hogy népdalainkban egy ősi csillagvallásnak a nyomai érhetők tetten. Ezen túl, megjelenik bennük egy másik, nem kevésbé fontos vonulat is, nevezetesen a szeretetnek és a szerelemnek az útja. Népdalaink tanúsága szerint ez a kettő, tehát a csillag- és a szeretetvallás egymástól elválaszthatatlan. Amikor tehát népdalainkat vizsgáljuk, gyakorlatilag a magyar ősvallás felé nyitunk kaput. Ahhoz, hogy valaki hagyományunknak ezeket a különösen drága kincseit igazán megérthesse, nem kell képzett csillagásznak lennie. Elég ehhez a tudásnak az a szintje, amely Magyarországon a XX. Csillagok csillagok szépen ragyogjatok dalszöveg. század elején még egy hagyományos paraszti családnak a sajátja volt.