Nézd meg a lejárt, de elérhető terméket is. Ha találsz kedvedre valót, írj az eladónak, és kérd meg, hogy töltse fel újra. A Vaterán 251 lejárt aukció van, ami érdekelhet, a TeszVeszen pedig 90. Mi a véleményed a keresésed találatairól? Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka Top10 keresés 1. Gyermek jelmez 2. Felnőtt jelmez 3. Lego 4. Légpuska 5. Festmény 6. Matchbox 7. Herendi 8. Réz 9. Hibás 10. Kard Személyes ajánlataink LISTING_SAVE_SAVE_THIS_SETTINGS_NOW_NEW Megnevezés: E-mail értesítőt is kérek: Mikor küldjön e-mailt? Újraindított aukciók is: Értesítés vége: Simone de Beauvoir - Egy jóházból való úrilány emlékei (7 db)
A cikk a hirdetés után folytatódik! Simone de Beauvoir kíméletlen önreflexióval szemléli magát, és elemzi, hogyan hat rá a búcsú, édesanyja kezének végső elengedése, miközben tárgyilagosan, mégis érzékenyen mutatja be a betegség különböző, cseppet sem szívderítő fázisait. Talán a legmegragadóbb jelenet, ami sokáig az emberrel marad: az egyik vizsgálat során félrecsúszik a takaró, és a lánya megpillantja édesanyja "gyűrött, apró ráncokkal barázdált hasát és csupasz ágyékát". Az élmény sokkoló, hiszen a szülő testéhez az embert visszás és bonyolult kapcsolat fűzi, egyszerre hálás az életéért, ami belőle, általa fakadt, de egyúttal mégis viszolygást kelt az ismerős porhüvely. Az élet végén való kiszolgáltatottság, gyengeség mindezt, legalábbis részben, felülírja, a kölcsönös szemérem nem sokáig tartható fenn, az élet minden addig diszkréten takargatott vonala betüremkedik a halál fuvallatával. Miközben az orvosok gyógyítói kunsztok bemutatására alkalmas tárgyat látnak az anya testében, a két lány (Simone és a húga, Poupette, azaz Hélène de Beauvoir festőnő) vállt vállnak vetve igyekeznek megkönnyíteni és emlékezetessé, széppé tenni az utolsó, fájdalmas napokat.
(A kétkötetes műnek külön izgalmi faktort biztosít a tény, hogy 1956-ban a Vatikán felvette a tiltott könyvek listájára. ) Hosszan lehetne értekezni arról is, hogy mindezen elméletek és fontos kérdések hogyan festenek az élete egyes eseményeinek tükrében: vajon felülírhatja-e értéküket és létjogosultságukat a tény, hogy tanárként fiatalkorú tanítványai közül előszeretettel vadászott magának szeretőt (akik közül nem egyet "átpasszolt" később Sartre-nak), vagy hogy több más francia értelmiségivel együtt petícióban kérvényezte, hogy töröljék el a beleegyezési korhatárt. Ez utóbbi dilemmával foglalkoztunk már korábban, elolvashatod ITT, így ezúttal a figyelmemet két nemrégiben megjelent műve felé fordítom, melyekben olyan témákat jár körbe, amik hiába rendkívül személyesek, óhatatlanul rezonálnak mindannyiunk életére. Egy kezdet: Elválaszthatatlanok Bár ezt az önéletrajzi ihletésű regényt Beauvoir még 1954-ben írta (a témát, kapcsolatukat, illetve a barátnője elvesztését igyekezett újra és újra feldolgozni, kiírni magából, mint például A hit hatalma című kiadatlan ifjúsági regényében, a Mandarinok egyik – később kihúzott – részében, vagy az Egy jóházból való úrilány emlékei ben), az csak fél évszázaddal később jelenhetett meg nyomtatásban.
Szaniszló Judit regényében semmi... 279 pont Wanderer Wanderer, a mindenkori Vándor a régi Budaörsön, a valaha itt élt németek közt jár e könyv lapjain... Hajnali háztetők Bravúros és finom remekmű: az Iskola a határon szereplőinek szerelmesregénye. Irodalmi jazz - a... 159 pont Csirkejáték Angyal Attila, vagyis Till, az író és Carletter Orsolya, a sváb patikuslány a negyvenes években... Szent Lajos király hídja Az 1927-ben született varázslatos kisregény meghozta szerzője számára a világhírt. Gyűlöli a világot, mert csak gyűlöletet kap tőle. Nincs igazi szellemi társa, szülei, rokonai értetlenül állnak az intellektusba vetett hite előtt. Minden ellen lázad, ami osztályában természetes, már itt megjelenik feminizmusa, vallásellenessége, egzisztencializmusa, kialakulóban lévő baloldalisága. Magányából a Sorbonne filozófia szakán kötött életre szóló ismeretségek zökkentik ki. Húsz éves, mikor először találkozik Jean-Paul Sartre-ral. "Életemben először fordult elő, hogy valaki intellektuálisan fölém került. "
A következő nyáron készült... Tovább "Hajnali négykor születtem, 1908. A következő nyáron készült fényképen hosszú ruhás, strucctollas kalapú ifjú hölgyeket, szalma- meg panamakalapos urakat látni, akik egy csecsemőre mosolyognak: ezek a szüleim, nagyapám, nagybátyáim, nagynénéim meg én. Apám harmincéves volt, anyám huszonegy, én voltam első gyerekük. Lapozok egyet az albumban: mamának csecsemő van a karján, de az nem én vagyok; én már plisszírozott szoknyácskát, kalapkát hordok, két és fél éves vagyok, most született a húgom. Állítólag féltékenykedtem, de csak rövid ideig. Amennyire vissza tudok elmékezni, mindig büszke voltam rá, hogy én vagyok az elsőszülött. Piroskának öltözve, kosárkámban kaláccsal és vajaszilkével, sokkal érdekesebbnek tartottam magam, mint azt a bölcsőhöz láncolt csecsemőt. Nekem volt egy kishúgom: de én nem voltam azé a kisbabáé. Első éveimből csak valami zavaros benyomás maradt: valami vörös, fekete, meleg. A lakás vörös volt, vörös a mokettszőnyeg, a II. Hendrik stílusú ebédlő, a mintás selyemfüggöny az üveges ajtókon és a bársonyfüggöny papa dolgozószobájában; e szentély bútorai feketére pácolt körtefából voltak; elbújtam az íróasztal alatti fészekbe, árnyékba burkolóztam;sötét volt, meleg volt, és a szőnyeg vöröse a szemembe sikoltott.
A bizonytalanság összeegyeztethetetlen az igazi szerelemmel. Akkor leszek szerelmes, ha egy férfi leigáz intelligenciájával, kultúrájával, tekintélyével. A boldogság titka s a művészet csúcsa úgy élni, mint mindenki más, s mégsem hasonlítani senkihez. A könyvekben az emberek nyilatkoznak szerelemről, gyűlöletről, szívüket mondatokba öntik; az életben sohasem ejtenek ki olyan szót, melynek súlya lenne. A vallásos tények nem meggyőzők, csak a meggyőzöttek számára. Az, amit "mondani illik", épp annyira szabályozott, mint az, amit "tenni illik". A gondolatok saját tetszésük szerint jönnek-mennek a fejünkben, az ember nem szándékosan hiszi azt, amit hisz. A hit nem hoz békét; a szív békéjét hittel éppoly nehéz elérni, mint hitetlenül. Gyerekeket szülni, akik majd a maguk idején szintén gyerekeket szülnek, annyit jelent, mint a végtelenségig ismételni ugyanazt az unalmas refrént; a tudós, a művész, az író, a gondolkodó más, ragyogó és vidám világot teremtenek, amelyben mindennek megvan az értelme.
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. I. (Szent) László (Lengyelország, 1046. június 27. –( Nyitra), később Nagyvárad a nyugvó helye1095. július 29. ) Árpád-házi magyar király (1077 – 1095)Kivánsága szerint a Nagyvárad-i Várban temetik el. Ott találták meg később a sirját, S koponyája egy részét. 1893 -ban ereklyét- HERMÁT késszitett Dr, Schlauh Lőrincz váradi biboros. Nagyváradon minden Húsvét utánni 5 vasárnap ünneplik a nagy Szent László Király ünnepét. Idézet [ szerkesztés] Bűnös vagyok, mert a földi méltóság teendőit nem lehet előmozdítani súlyos vétkek nélkül. Forrás [ szerkesztés] Szent László levele a montecassinói apáthoz. Idézi Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma kiadó, Budapest, 1982, 473. old.
Az eredeti herma a XV. század elején megsemmisült, helyette újat készítettek, amelyet ma Győrben őriznek. A népét győzelemre segítő László kultusza tovább élt a későbbi korokban is. A nehéz háborús időkben a nép László királytól várt és remélt segedelmet; a magyar katonák László nevét kiáltozva rohantak a törökökre. Testi és lelki képességei miatt a katolikus egyház csodatévő harcos szentet is tisztel benne amellett, hogy személyében a magyar történelem sikeres országépítő uralkodójára tekintünk, aki kemény kézzel szilárdította meg a legyengült államot, másrészt pedig a német terjeszkedéstől, a pápai hűbértől és a keleti nomád népek pusztításaitól egyaránt megvédte országát és biztosította a független magyar állami létet. Minden időkre prototípusává vált az erényekben dús és a tetteiben évszázadokra előre cselekedni tudó országvezetőnek.
A középkori László-kultusz kibontakozásához a döntő lökést III. Béla adta meg, aki 1192 júniusában pápai jóváhagyással szentté avatta I. Lászlót. Ennek nyomán a kialakuló magyar lovagi kultúra és életmód őt tekintette példaképének. Károly Róbert és I. Lajos hódoló tisztelettel adóztak a lovagkirály emlékének. Nagy Lajos aranyforintja hátoldalára László képét verette, s ez a XV. század végéig kötelező hagyomány maradt a királyi pénzeknél. I. Lajos leányának, Mária királynőnek idejében László mellképe a felségpecséten az igazságos uralkodó szimbólumaként szerepelt. Luxemburgi Zsigmond király azért látogatott el Váradra, hogy megtekintse László sírját és ereklyéjét, majd kívánságának megfelelően halála után László mellé temették el. Ugyanis I. Lászlót előbb Somogyvárott temették el, később azonban - 1113 után - a holttestét átvitték Nagyváradra, s ott helyezték örök nyugalomra. Váradi sírja csodatevő zarándokhellyé lett. A XV. század elejéig a váradi székesegyházban őrizték kürtje és csatabárdja mellett fejereklyetartó mellszobrát (hermáját), amelyre peres ítéletek résztvevői és főúri összeesküvők tettek esküt.
Imáinak hatásossága nyilvánul meg az alakját körülfonó legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonái táplálására szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzei kővé változnak. Nem csoda, hogy híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Ez azonban nem valósult meg, mert a király 1095. július 29-én az örökkévalóságba költözött. Egy ideig a somogyvári monostorban nyugodott, később Váradon helyezték végső nyugalomra. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté László királyt, mielőtt az egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték fel sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett, szokássá vált, hogy sírjánál döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot és itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is.
A Géza és László táborába tartozó világi és egyházi előkelők az ellenfél, Salamon minden akcióját megelőzve a pápa által is támogatott Lászlót [1] választották az ország uralkodójává — annak ellenére, hogy I. Géza első házasságából két kiskorú fiút: Kálmán és Álmos herceget hagyott maga után. Feltételezések szerint kétszer is megkoronázták: először a görög koronával, majd 1081 -ben, amikor Salamontól visszakerültek a magyar koronázási jelvények. Legendák szerint elképzelhető az is, hogy egyáltalán nem koronáztatta meg magát, mivel "égi koronára vágyott". Szent László, a lovagkirály I. László a Képes Krónikában Szent László a Mátyás templom freskóján A források szerint László erőskezű, hatalmas termetű férfi volt, aki "a többi ember közül vállal kimagaslott". Nagy testi erejét még ötven éves kora körül is megőrizte. A harcban való jártassága, a csatákban mutatott személyes bátorsága következtében a középkorban fokozatosan vált nagyon népszerűvé. A kiváló katonai erények mellett Hartvik püspök már Könyves Kálmán idején elismerően írt László erkölcsösségéről, erényességéről és mély vallásosságáról.
I. SZENT LÁSZLÓ (1077 - 1095) 1048 előtt született lengyel földön. Apja I. Béla király. Anyja Richeza (Adelheid) lengyel hercegnő. Királlyá választották 1077 tavaszán. Megkoronázták 1077-ben (Géza görög koronájával), majd 1081-ben (a Salamontól visszakapott koronával). Mindkét koronázás ténye azonban vitatott. Első feleségének a nevét nem ismerjük. Második felesége Adelheid német hercegnő. Fia nem született. Lányai: Piroska (később bizánci császárné) és két ismeretlen nevű leány. Meghalt 1095. július 29-én a cseh határ közelében. Előbb Somogyvárott temették el, majd Váradon (Nagyvárad) helyezték örök nyugalomra. Szent László a magyar uralkodói eszmény egyik legtökéletesebb kifejezője, a kereszténység következetes védelmezője és terjesztője, aki a legkeményebb csatában is tudott nemeslelkű lenni, s akiről egyszerre mondták, hogy "lovagkirály" és hogy "szent". Atyjának I. Béla királynak a vitézségét, míg anyjának a lengyel Richezának a vallásos lelkületét köszönhette, melyek állandó tulajdonságai maradtak élete végéig.