Az új Médiavadász "Az ifjú Pápa" és az "Az új pápa" sorozatokat veszi górcső alá, nem is akárhogy! Érdemes megnézni ezt az elemzést azoknak is, akik nem látták ezt a sorozatot, de mondjuk szeretnének szempontokat nyerni a valláshoz, egyházhoz és a pápasághoz. Ez az írás azonos című videónk szövegének lejegyzett és minimálisan módosított változata. Isten… vallás… Egyház… papság… Mi jut eszünkbe elsőre ezekről a szavakról? Mire asszociálunk, milyen érzések ébrednek bennünk sokszor teljesen automatikusan és öntudatlanul e szavak hallatán? Megmondom. Isten, már ha egyáltalán feltételezik a létét, a többség szemében egy gonosz, mogorva, őszszakállú öregember a felhők felett, aki abban leli örömét, hogy teremtményeit szenvedni láthatja és megbüntetheti. Vallás? Az önmagukat megnyugtató hazugságban ringató, alacsony IQ-jú, maradi, buta emberek babonája. (Igaz, Index? ) Egyház? A korrupció melegágya, a jószándékú, egyszerű emberek tudatos megtévesztésének hivatala. Papság? Gyarló képmutatók, pedofilok gyülekezete.
De ahogy azt az első évadban már megszokhattuk, Sorrentino most sem készített direkt politikus sorozatot. Vagyis nem az az elsődleges célja, hogy leleplezze a katolikus egyházat, hogy valamiféle vádiratot fogalmazzon meg vele szemben. A fenti ügyek csak a keretet adják, hiszen Sorrentinót jobban érdeklik az élet nagyobb kérdései, ahogy korábban, úgy most is szeretetről, önfeláldozásról, bűnről, bűnhődésről és az elmúlásról elmélkedik. Ahogy a sorozat két évada között készített mozifilmjében, ahol Silvio Berlusconi élete csak a keretet adta ahhoz, hogy az öregedésről, a test pusztulásáról és a halálról beszélhessen. 10 Galéria: Az új pápa Fotó: Gianni Fiorito / HBO Ennek ellenére Az új pápa sem komor, lehangoló sorozat. Kifejezetten szórakoztató, ami elsősorban megint a karaktereinek köszönhető. Egyrészt Voiello bíborosnak, aki saját megfogalmazása szerint soha nem megy ki a divatból, mert olyan, mint a Kinder csoki. És persze az új pápának, a Sean Pennért, Dennis Hopperért és Marilyn Mansonért rajongó III.
Azonban amikor Az új pápá ra, Az ifjú pápa folytatására terelődik a szó, a helyzet kicsit megváltozik. Szóval az előbb felsoroltam, mi mindent tartok szimpatikusnak Az ifjú pápá ban. Tudtam, hogy nem tökéletes alkotás, azt pedig még inkább tudtam, hogy ilyesmi aligha fog megtörténni a valóságban. Nem olyan időket élünk, amelyben egy tradicionális pápa hatalomra kerülhetne. Nem is voltak illúzióim. De azért néha jól esett ábrándozni róla. Sorrentino azonban itt nem állt meg. A rendező valami mélyről feltörő perverz vágyat érzett arra, hogy még ezt a félig-meddig kedves ábrándot is valahogy eltorzítsa. De ez nem legjobb szó arra, amit csinált. Mert, hogy mit is művelt Sorrentino a második évaddal? Nos, fogta, az első évad felé állt, letolta a gatyáját, és szó szerint telibe szarta a saját alkotását, és mindazt, ami nézhetővé és szerethetővé tette azt. Hogy ő hülyült-e meg, vagy felülről szóltak-e rá, hogy Az ifjú pápa által közvetített pozitív üzenetet be kellene piszkítani, nem tudom, de akárhogy is legyen, úgy tűnik készséggel vállalta a feladatot.
Hűséges barátja, Gutierrez bűnös szexuális kapcsolatba lép egy másik férfival, odaadó követőjéből, Esterből pedig kurva lesz, de nem is akármilyen, olyan kurva, aki undorító, torzszülött, szőrös majomemberekkel közösül. Ha már megbecstelenítünk valakit, ne végezzünk fémunkát, nem igaz? A papokat és a Vatikán személyzetét továbbra is csak az érdekli, hogy ki buzi, és ki nem az, az apácák pedig úgy viselkednek, mint az ostoba feminista igazságharcosok legrosszabb példányai. Az ideiglenesen XIII. Piusz helyébe lépő, John Malkovich által eljátszott új pápa ráadásul egy fájdalmasan semmitmondó, súlytalan, ráadásul szemléletileg is kifogásolható karakter. A történet többi része pedig csak simán egysíkú és érdektelen. Sorrentino a főszereplőt kómába juttatta, majd visszahozta úgy, hogy már lelket nem adott hozzá. Ám ez végzetes hiba volt, hiszen ő volt az egyetlen karakter, akitől működni tudott a sorozat, és aki képes volt még némi isteni szikrát felvillantani ebben az egyre pokolibb hangulatot magára öltő történetben.
Megértésüket köszönjük!
Ez nem folytatás, sokkal inkább visszacsinálás. Ez nem egy koncepció tovább gördítése és kibontása, hanem annak könyörtelen elvágása és meggyalázása. Ez nem műalkotás, hanem egy gyermekgyilkossággal felérő kegyetlen rombolás. Sorrentino a nézőtől nemcsak egy álmot vett el, hanem ezzel együtt a rendezőbe vetett további bizalom lehetőségét is elvágta. Igazi alkotó-e az, aki ilyen szinten képes megrontani, megerőszakolni mindazt, ami szép és jó? Valódi művész-e, aki Az ifjú pápában felmerülő, többé-kevésbé pozitívan ábrázolt hagyományhű szemléletet ilyen szinten képes feláldozni az öncélú alkotói szabadság ördögi oltárán? Aligha. És megsúgom előre, ezt sajnos az állítólagos harmadik évaddal sem lehet már jóvátenni. (Médiavadász – Szent Korona Rádió)
Svájc legrégebbi óragyártó vidékén, a Jurában található a Claude Bernard óragyár, amely nem bérmunkában, hanem saját műhelyeiben készíti időmérőit. Az Edox közvetlen szomszédságában működő márka legnagyobb erősségét a klasszikus stílusú, elegáns órák jelentik, amelyek kifinomultság és ár/érték arány tekintetében verhetetlenek. A klasszikus vonalat jól ellenpontozza a modern, sportos Aquarider sorozat, amely a vízi sportok szerelmeseinek készül ugyan, de a kivitele van olyan szép, hogy egy sportzakó mellett is megállja a helyét. A gyár nem feledkezett meg a hölgyekről sem: a Claude Bernard női karórái elegánsak, ellenálhatatlanok, olyanannyira, hogy minden korosztály talál közöttük olyat, amelybe azonnal bele tud szeretni.
Ez a típus is 28800-as lengésszámon dolgozik, a járás tartaléka 38 óra és koronáról is felhúzható, másodperc stoppos kialakítású. Tökéletesen és zökkenőmentesen ketyeg, napi mindössze néhány másodperc eltéréssel. Az elemes meghajtású órákat pedig az ugyancsak svájci gyártású Ronda szerkezet hajtja. Kiváló választás lehet a Claude Bernard azoknak, akik megbízható svájci órát szeretnének a csuklójukon hordani, megfizethető áron.
Ennek értelmezéséhez figyelemmel kell lenni az óra méretére, szélességére, vastagságára (milyen méretű elem fér el a tokban), funkcióira. Elemfogyasztást növelő tényezők: másodpercmutató, dátumkijelzés, világítás, stopper, ébresztő. Általánosságban elmondható, hogy az óraszerkezet fogyasztása, áramfelvétele idővel megnőhet a szerkezetben lévő olajozás megszűnése és az ebből következő szennyeződések megjelenése miatt. Ez orvosolható nagyobb, un. teljes szerkezet szervizzel, ami nem jár együtt automatikusan az elemcserékkel. Vízállóság: Cseppálló Info A leginkább félreértelmezett karóra tulajdonság! A vízállóság megléte alapvető feltétele a napi használatnak. A cseppálló és a mérsékelten vízálló (50 m) karórák direkt nedves környezetben történő használatra nem javasoltak; kézmosás, izzadtság, eső ellen jelentenek védelmet: de csak a beállítókorona és a nyomógombok nyugalmi, zárt helyzetében. Fokozott vízállóságról kizárólag min. 100 méter/10 ATM/10 Bar nyomásnak ellenálló, menetes hátlappal és menetes koronával rendelkező óra esetén beszélhetünk, amely anyaga, illesztései, szigetelései kifogástalan minőségűek és kivitelűek.