címet is megszerezte. Nem titkolt vágya volt, hogy egyetemi tanárrá nevezzék ki, elvégre tudományos eredményei, nemzetközi elismertsége erre eleve predesztinálta. Sajnos ez a vágya nem teljesült, és bár ő erről nem beszélt, sejteni lehet, hogy bizonyos szakmai körök féltékenysége is negatív szerepet játszott ebben. Jobbára elméleti kérdések foglalkoztatták: az általános relativitáselmélet és a gravitáció, a csillagok fizikája és a háttérsugárzás, a titokzatos gammafelvillanások elméleti kérdései és a Világegyetem sötét anyagának és a sötét energiának a problémája. Utolsó dolgozatát a fekete lyukak kutatásának történetéről és a Nobel-díjjal is elismert legújabb eredményekről írta. Időnként a tudományos ismeretterjesztés területére is elkalandozott. A múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveiben többször is előadást tartott a prágai magyar egyetemisták Ady Endre Diákkörében. Amikor csak tehette családjával nyári szabadsága egy részét szülőfalujában, Vághosszúfalun töltötte. Egyfajta rituálé keretében mindig átúszta a Vágot is, ezt soha ki nem hagyta volna.
Ady Endre Élete született: 1877. november 22. → Érmindszent Ady András Endre néven elszegényedett nemesi család apa: Ady Lőrinc, kisparaszti gazdálkodó anya: Pásztor Mária két testvér: Ilona, a húga (korán meghalt), Lajos, az öccse szembetűnő testi adottságok → s okujjúság, "mindkét oldalt lenőtt" fül, feltűnően nagy, rövidlátó szem nagy bütykei miatt pedig speciális cipők viselésére kényszerült ezt a kiválasztottság táltosjeleként értékelte → ebben a szellemben írt végig, egész életében Iskolái 1883. → t anulmányait az érmindszenti református elemi iskolában kezdte 1886. → Katolikus Gimnázium tanulója 1888. → nagykárolyi piarista gimnázium → számára rossz évek itt írta meg első műveit 1892.
címet viselik, akik erre a fokra eljutottak, akkor tájt még a tudományok kandidátusai voltak. A magyar fővárosból visszatérve a Károly Egyetem Matematikai és Fizikai Karának Csillagászati Tanszékén adjunktus lett, majd 2000-ben docenssé habilitálták és egy évvel később már a fizikai tudomány doktora (DrSc. ) címet is megszerezte. Nem titkolt vágya volt, hogy egyetemi tanárrá nevezzék ki, elvégre tudományos eredményei, nemzetközi elismertsége erre eleve predesztinálta. Sajnos ez a vágya nem teljesült és bár ő erről nem beszélt, sejteni lehet, hogy bizonyos szakmai körök féltékenysége is negatív szerepet játszott ebben. Jobbára elméleti kérdések foglalkoztatták: az általános relativitáselmélet és a gravitáció, a csillagok fizikája és a háttérsugárzás, a titokzatos gammafelvillanások elméleti kérdései és a Világegyetem sötét anyagának és a sötét energiának a problémája. Utolsó dolgozatát a fekete lyukak kutatásának történetéről és a Nobel-díjjal is elismert legújabb eredményekről írta. Időnként a tudományos ismeretterjesztés területére is elkalandozott.
"Mindent, mindent valahogy így, mesterkélten láttam, s szinte a szappanskatulyák sajátos szagát éreztem ilyenkor a tetejükre festett képecskékre gondolva. " 90 éve, 1932. február 21-én halt meg Gulácsy Lajos, a magyar festészet legsajátosabb festőegyénisége. A szecesszió és a szimbolizmus elválasztása nem mindig egyértelmű. Erre a magyar művészetben különösen jó példák találhatók: az egyetlen irányzathoz sem tartozó Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos látomásos festészetében. "Gulácsy Lajos szinte egész életművét áthatotta a színjátszás iránti, és a játékhoz, a humorhoz való vonzódás. Díszletterveket készített a Thália (1905) és a Magyar Színház (1912) megbízásából. Sajátos meseországát Na Conxipan névvel jelölte. Művészetét mindvégig jellemezte az elrajzolás, a sajátos arányérzék és az a groteszk báj, amely – mert a valóság rideg és elutasító volt – a merengések, a lírai meghatódások és a jövőbe való vágyakozás ellenpontjaként jelent meg művészetében. Ugyancsak egész munkásságát – beleértve beteg korszakának alkotásait is (például Az ópiumszívó álma) – átjárta egyfajta átköltő, átszellemítő erő, s megmutatta, hogy sohasem a látszatvalóság, illetőleg nem a dolgok tárgyszerű vagy az események tényszerű megjelenését kereste, hanem a belső összefüggéseket, az érzelmi, hangulati és lelki hatásokat, vagy – mint ő maga írta – a káprázatokat kívánta megfesteni. "
Több művén a táj dominál, az emberek csak mellékszereplők (Görögkert, Régi kert). Az olasz városok ihlették egyik legismertebb, titokzatos érzelmekkel átitatott képét, a Dante és Beatrice találkozását. Grafikusként is figyelemreméltót alkotott, nagy műveinek vázlatát először grafikus formában készítette el. Az a sajátosan modern érzékenység és szuggesztív erejű szimbolista kifejezésmód, ami minden művéből kisugárzik, vitathatatlanul korának festőjévé avatja. Az 1913-ban készült Régi kert et, amely voltaképpen nem más, mint tájkép staffázsfigurával, a képzeletből fakadó emlékek és mesék gazdag érzelmi hangulata hatja át. Az első világháború hatására depressziói fokozódtak, 1914-es velencei tartózkodása idején tört ki rajta elmebaja. Bezárkózott álomvilágába, döbbenetét Álom a háborúról című vászna érzékelteti. Felváltva élt anyjával és az elmegyógyintézetben, ahová 1917-ben végleg be kellett költöznie. Az intézetben is festett, itt készült az Ópiumszívó álma és a Rózsalovag című híres képe.
Büszke volt magyarságára és minden olyan hír, amely a felvidéki magyarokkal volt kapcsolatos, véleményre késztette. Gyakran váltottunk villámposta-üzeneteket, súlyos betegsége vagy a kórházi kezelés sem apasztotta el jó kedélyét és sajátos humorát. Ezzel erőt adott és buzdított is. Élénk figyelemmel követte egykori alma materének életét, és rendszerint mindig megjelent a gimnáziumi érettségi találkozókon. Az utóbbi időkben is a terveiről, a megírandó tanulmányairól beszélt, sőt még abban is bízott, hogy a nyáron hazalátogathat. Drága barátom, nyugodj békében! Megosztás Címkék
A könyv 2004-ben jelent meg spanyolul, a magyar fordítás pedig néhány hónappal később látott napvilágot először az író életművét legjobban ismerő Székács Vera érzékeny, nagyszerű műfordításában.
520 |a Mi szebbel lepheti meg magát egy kilencven esztendős ember, mint az ifjúság fuvallatával? És mi egyéb idézi ezt jobban meg, mint a szerelem - még akkor is, ha pénzért vásárolják? Ráadásul főhősünknek mindez nem okoz sem erkölcsi, sem anyagi gondot, hiszen több mint hetven éve rendszeres látogatója a városka kertvárosában meghúzódó piroslámpás negyednek, azon belül is Rosa Cabarcas ínyenc bordélyházának. Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete (idézetek). Bár a nyugalmazott újságíró ereje nem a régi, úgy véli, a lelkében még élő vágy és az emlékek ereje összességében elég lesz arra, hogy teljességében magáévá tegye a szülinapi ajándékot, a szó szoros értelmében. Régi barátnőjén, Rosán nem múlik a dolog: igazi virágszálat, egy gyönyörű, tizennégy esztendős mulatt szűz kisleányt készít elő a nagy estére. Aznap éjjel azonban nem egészen az történik, amit a történet főszereplője és az olvasó várnának... A szerzőtől megszokott színvonalú, bölcs, különös szépségű, különleges hangulatú, fanyar humorú kisregény széles körben javasolható.
37. oldal Ha van valami a világon, amit utálok, hát azok a kötelező ünnepek, amiken az emberek sírva vigadnak, utálom a tűzijátékot, a bárgyú karácsonyi énekeket, a krepp-papír girlandokat, amiknek semmi közük ahhoz, hogy egy kisded kétezer-ötszáz évvel ez előtt egy nyomorúságos istállóban megszületett. 66. Bánatos kurváim emlékezete – Írok Boltja. oldal Egy héten át nem vetettem le az ezermesteri kezeslábasomat, se éjjel, se nappal, nem fürödtem, nem borotválkoztam, nem mostam fogat, mert a szerelem, ha későn is, de megtanított rá, hogy az ember valakinek a kedvéért hozza rendbe magát, valakinek a kedvéért öltözik fel és kölnizi be magát, és nekem sohase volt kiért. 75. oldal A titkárnők három piros csókmintás selyem alsónadrággal ajándékoztak meg, egy kísérőlevéllel együtt, amelyben felajánlották, hogy lehúzzák rólam. Arra gondoltam, hogy az öregség örömeihez azok a kihívó gesztusok is hozzátartoznak, amelyeket az ember fiatal hölgyismerősei engednek meg maguknak, mert azt hiszik, hogy már le vagyunk selejtezve. 41-42. oldal
Mozsár műhely "A kilencvenedik születésnapomra azt az ajándékot találtam ki magamnak, hogy egy szűz kamaszlánnyal töltök egy szenvedélyes éjszakát. Eszembe jutott Rosa Cabarcas, egy titkos találkahely tulajdonosnője, aki értesíteni szokta a jobb ügyfeleit, ha akadt egy feltálalható primőrje. Sem az ilyen, sem a másféle obszcén csábításainak nem engedtem soha, de ő nem hitt az elveim tisztaságában. Az erkölcs is csak idő kérdése, mondta egy kaján mosollyal, majd meglátod. " /részlet Gabriel García Márquez regényéből/ A közismert és megbecsült újságíró egy ajtó előtt áll. Keze a kilincs felé nyúl. Vajon mi hozta ide? Sosem szűnő férfiassága? Nosztalgia? Hiány? Az elszalasztott lehetőségek szelleme? Ebben a pillanatban nyomja le a kilincset. Még sejtelme sincs róla, hogy ezzel kezdődik el életének eddigi legszenvedélyesebb időszaka… A Nobel-díjas Gabriel García Márquez világhírű regénye alapján. Játssza: Hegedűs D. Géza Írta: Gabriel García Márquez Fordító: Székács Vera Az előadás létrehozói: Erdeős Anna, Gál Tünde, Klopfer Alexandra, és Vörös Róbert.