Elő a tavaly megváltott jegyekkel, jönnek az elmaradt gigakoncertek Index | Jan. 8, 2022, 2:38 p. m. Fellép Ákos, Hobo, Koncz Zsuzsa és Dés László is. Elolvasom Koncz Zsuzsa: Kóbor János volt az indulásom utolsó tanúja | Dec. 31, 2021, 9:19 a. m. Az énekesnőt karrierje hajnalán az Omega kapacitálta a folytatásra. "Mecky, drága, jó utat" – zenésztársai emlékeztek Kóbor Jánosra Magyar Hang | Dec. 6, 2021, 8:30 p. m. Presser Gábor, Koncz Zsuzsa, Bródy János, Hobo, Deák Bill Gyula, Rúzsa Magdi, a Scorpions, Demjén Ferenc és a Tankcsapda is búcsúzott az Omega egykori frontemberétől. Könnyekig hatódott Koncz Zsuzsa gesztusa miatt Karikó Katalin Index | May 25, 2021, 5:29 p. m. Az énekesnő egy dalt küldött a világhírű biokémikusnak. Ezt a dalt küldte Karikó Katalinnak Koncz Zsuzsa | May 25, 2021, 4:56 p. m. Az Osztálykirándulás című dalt Zoránnal közösen énekelte, és besegített nekik Presser Gábor is. Koncz Zsuzsa előkeresett egy koncertfelvételt Karikó Katalinnak Telex | May 25, 2021, 3:34 p. m. A magyar beat-, pop- és rockzene meghatározó egyénisége "tisztelettel és szeretettel" küldött egy felvételt a világhírű tudósnak.
Csendben várakozunk, hinnünk kell valamiben… Zene és szöveg: Závodi Gábor /Klip: Perjéssy Gábor/ A klipben feltűnik egy olyan "elrejtett" képsor is, ami nem a koronavírus-járványra és annak hozadékaira utal, hanem egy aktuálisabb közéleti eseményt villant fel: az indexesek kivonulását. Koncz Zsuzsa mindig is hangot adott annak, ami számára elfogadhatatlan, éneklő véleményvezérként, ha kell, a hatalommal is szembeszállva. Maradjon még nekünk meg sokáig ebben a funkciójában!
Írd meg kommentbe! The post Tóth Árpád: Körúti hajnal appeared first on. Tovább: Tóth Árpád: Körúti hajnal Még több vers
Ilyen ebben a költeményben: "a színek víg pacsirtái zengtek"; "lila dal". Tóth Árpád: Körúti hajnal Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt szennyén szerteszét gurult A Végtelen Fény milliom karátja. Bűvölten állt az utca. Egy sovány Akác részegen szítta be a drága Napfényt, és zöld kontyában tétován Rezdült meg csüggeteg és halovány Tavaszi kincse: egy-két fürt virága. A Fénynek földi hang még nem felelt, Csak a szinek víg pacsirtái zengtek: Egy kirakatban lila dalra kelt Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt Hangon a harangok is felmerengtek. Bús gyársziréna búgott, majd kopott Sínjén villamos jajdult ki a térre: Nappal lett, indult a józan robot, S már nem látták, a Nap még mint dobott Arany csókot egy munkáslány kezére… Kép forrása: Pixabay
A 2. strófa végén kigyúl a "Végtelen Fény", azaz megjelenik a hajnali égbolt első sugárcsóvája. Igaz, hogy a nagyvárosi környezetben ez nem a horizonton látszik, hanem csak két csupasz tűzfal között, de a hajnali fény akkor is bűvöletet, tiszta örömet, boldog önkívületet hoz magával. Ezt az ünnepi stílus is jelzi, melyet Tóth Árpád ritkán használt (" zsarát ") és régiesnek ható (" milliom karát ") szavak használatával ér el. Ez a stílust is választékossá teszi. Tehát áhítatos csend van. A 3. strófa indítása is a kivételességet hangsúlyozza: " Bűvölten állt az utca. " Ez az egyszerű kijelentő mondat erős érzelmi hatást hordoz. Megtorpantja, ugyanakkor meg is emeli a vers lendületét. A napfény hatására ragyogni kezdenek a színek: zöld, fehér, lila, de az impresszionista szinesztéziás érzékelésnek megfelelően a színek zenei motívumokkal együtt jelennek meg (pl. " lila dal "). A szétfutó fényeket a jelenségek egyedekként fogadják. Költői kifejezőeszközök sokasága található itt, pl. megszemélyesítések sora (egy "sovány akác" részegen issza be a napfényt stb.
Körúti hajnal Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dzsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt szennyén szerteszét gurult A Végtelen Fény milliom karátja. Bűvölten állt az utca. Egy sovány Akác részegen szítta be a drága Napfényt, és zöld kontyában tétován Rezdült meg csüggeteg és halovány Tavaszi kincse: egy-két fürt virága. A Fénynek földi hang még nem felelt, Csak a színek víg pacsirtái zengtek: Egy kirakatban lila dalra kelt Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt Hangon a harangok is felmerengtek. Bús gyársziréna búgott, majd kopott Sínjén villamos jajdult ki a térre: Nappal lett, indult a józan robot, S már nem látták, a Nap még mint dobott Arany csókot egy munkáslány kezére…
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt szennyén szerteszét gurult A Végtelen Fény milliom karátja. Bűvölten állt az utca. Egy sovány Akác részegen szítta be a drága Napfényt, és zöld kontyában tétován Rezdült meg csüggeteg és halovány Tavaszi kincse: egy-két fürt virága. A Fénynek földi hang még nem felelt, Csak a szinek víg pacsirtái zengtek: Egy kirakatban lila dalra kelt Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt Hangon a harangok is felmerengtek. Bús gyársziréna búgott, majd kopott Sínjén villamos jajdult ki a térre: Nappal lett, indult a józan robot, S már nem látták, a Nap még mint dobott Arany csókot egy munkáslány kezére…
Az érzelmileg telített strófákban a tárgyak átlényegülnek, zengenek a fénytől. Földi hang sem zavarja meg ezt az áhítatot: boldog önkívületben "bűvölten állt az utca". Ez a mámoros boldogság hat vissza a költőre, aki érzékeli a csodát: látja és hallja a színek és hangok összeolvadó zenéjét. (Víg pacsirtaként zengenek a színek, s "lila dalra" kel a kirakatban egy nyakkendő. ) A fény bűvölete Ez a varázs csak néhány pillanatig tart. "Felmerengenek" a harangok, s az ünnepi csendet kellemetlen hangok törik meg: búg a bús gyársziréna, s a villamos jajdulva csikorog a kopott síneken. Nappal lett, a "józan robot" kioltotta a Végtelen Fény mámoros csodáját. A hanghatások itt a nagyvárosi munkakezdés megszokott indulását festik le – illúziótlanul. Az utolsó sor "arany csókja" még egyszer felvillantja a hajnali fény bűvöletét, hogy ezzel is a városi szegények iránti mély együttérzését fejezze ki. A szinesztézia sajátos metafora. Benne a különböző érzékterületek (látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglás) keverednek egy szóképben.