Kétség nem férhet hozzá, hogy sokaknak nem való ez a műfaj, vagy azon belül ez a stílus: akik nehezen tudták már a Fűrész-sorozat részeit, vagy a Motel-filmeket is végigülni, azoknak semmiképp nem ajánlom Az utolsó házat. A torture porn-nál egy magasabb szintet képvisel az ebben a filmben bemutatásra kerülő erőszak, mivel cseppet sem rajzfilmszerű vagy akármilyen formában is higított: a halálnemek nem érdekes csapdák, vagy kreatív formában megvalósított kaszabolások, hanem a valós életben nap, mint nap megtörténő szörnyűségek, úgy mint nemi erőszak, vagy késelés. Felmerülhet viszont a kérdés bennünk: képes-e még egy efféle film a mai, sokat látott, a létező valamennyi erkölcsi és morális határt feszegető, esetenként azokat már át is lépő, elkurvult médián edződött nézőközönséget felkavarni, megbotránkoztatni? Van-e valamilyen hatása egyáltalán Az utolsó ház balra remake-nek, mikor az erőszak ilyen szinten kommercializálódott lett, mikor nemi erőszakot szimuláló videojáték jelenhet meg, a hardcore pornózás már szinte mainstreamnek számít, az egykoron óriási botrányokat kavaró exploitation filmek pedig már nagy értékű klasszikusokként vannak elkönyvelve.
Amikor pedig kiderül, hogy mire is megy ki a játék (nem áruljuk el, muhaha), akkor pedig pislogni sincs időnk, olyan hamar vált tempót az Utolsó ház balra. És ez az aspektus talán egyben a film negatívuma is, hiszen akik ismerik az eredeti alkotást, azoknál a feszült várakozás, a találgatás élménye mindenképpen ki fog esni, hiszen ők pontosan tudják, hogy mi fog történni. A régi verzióhoz képest ugyan akadnak eltérések, de azok is előnyükre változtak, kivéve talán azt a tényt, hogy a '72-es változatban valaki meghal, aki a remake-ben nem, de ezen húzás is létjogosultságot nyer a történet egészét tekintve. A régi film nem egyszerű, tabudöngető, a néző arcába röhögő hangvétele is eltűnt, helyébe borongós thrilleriáda lépett. Ez nem meglepő, hiszen mostanság, az információk szabad áramlásának korában sokkal nehezebb sokkolni, az emberek tűrési határa is elmozdult. (Valószínűleg az ugyancsak a '70-es években készült, és hasonló tematikával bíró I Spit on Your Grave sem keltene már akkora visszhangot, mint annak idején. )
Egy ennyire elismert rendezőnek is el kell azonban valahol kezdenie: a mester első két munkája szöges ellentéte későbbi, jóval ismertebb és mainstreamebb filmjeinek, valódi exploitation klasszikus mindkettő. Az 1977-es A sziklák szeme egy feszültséggel teli, kíméletlenül explicit, low-budget horror-hullámvasútút, egy kis társadalmi kritikai szubtextussal megspékelve. Ennek remake-je 2007-ben készült a tehetséges francia rendező, Alexandre Aja interpretálásában. Aja verziója sokkal véresebb, és az eredeti finoman beépített áthallásai is alaposan felerősödtek, összességében azonban nagyon jó film született, ami hű maradt a forráshoz, és egyben magasabb szintre is emelte azt. Craven 1972-es debütálása, Az utolsó ház balra - ironikus módon - már maga is egy remake volt. A forgatókönyve Ingmar Bergman, a neves svéd direktor, 1960-ban készült, és kisebb botrányt kavaró, de ennek ellenére a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat hazavivő Szűzforrásának átdolgozása, vagy inkább laza adaptációja.
Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Jegyzetek Szerkesztés Források Szerkesztés MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 További információk Szerkesztés Hivatalos oldal Wes Craven a -n (magyarul) Wes Craven az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul) Wes Craven az Internet Movie Database -ben (angolul) Wes Craven a Rotten Tomatoeson (angolul) Rémálmok rendezője. Wes Craven-portré a Filmtetten
Az utóbbi idők egyik legelvetemültebb pszichopatájával állunk szemben, aki egyébként szereti a fiát Justint. Nem nevezhető tipikus apa-fiú kapcsolatnak, de a maga módján, még ha erőszakosan is, próbál görcsösen ragaszkodni az apa szerephez, valamint a kis csapaton belüli hierarchiához. Az ő kettejük kapcsolata is sokkal több teret kap majd, így jobban megértjük, hogy miért alakult minden úgy az erdőben és végül miért fordul fiú az apja ellen. A színészekről tehát csak szépet és jót tudok mondani, egytől-egyig hihetőek. Minden szituációban azt cselekszik, ami elvárható ilyen körülmények között, egyszóval ésszerűen teszik, amit tesznek. Nincsenek túlzások, vagy hatszor meggyilkolt és a sírból visszatérő gonoszok, csupán egyszerű, és sajnos a manapság már-már oly hétköznapi dolgok. Igazából erről szól ez az új feldolgozás, az egyre jobban elharapódzó erőszakról, ami pillanatok alatt romba dönti, vagy döntheti egy békés család életét. Abszolút jogos a felvetett kérdés, miszerint mit tehet az ember ilyenkor és a történtek után, meddig megy el?
A szülők, Monica Potter és Tony Goldwyn remekül alakítják a kétségbeesett, majd bosszúra éhes házaspárt, minden tettüket megértjük és elfogadjuk, de vannak olyan pillanatok, mikor már sajnáljuk a banda tagjait. A Justint alakító Spencer Treat Clark fiatal kora ellenére is remek színész. A banda pedig: látszik rajtuk, hogy elvetemültek, noha a Sadie-t játszó színésznő az első pillanattól kezdve ellenszenves volt (hogy a fenébe ne lenne az, hiszen az a dolga), Aaron Pault pedig azóta már megismerte a közönség és tudjuk, hogy tökéletes. Az egész filmet Garret Dillahunt pecsételi meg. Komolyan, beteg, mocskos és hihetetlenül szadista. Annyira embertelen, hogy dacára annak, hogy tudjuk, csak egy szerepről van szó, őt látván mindenkinek kinyílik a bicska a zsebében. Az egészet pedig elviszi a hátán a szép és különleges Sara Paxton, mert nem a tipikus sikítós, visítós, ész nélkül rohangáló szőke cica horrorszereplőt kaptuk vele, hanem a hideg és kimért, szenvedni képes leányzót, aki a sok megpróbáltatás ellenére sem adja fel, és küzd, amíg csak teheti... A vágások tökéletesek, nincs totojázás, nincs időhúzás, csak mesteri remekelés.
Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod, hogy valahol, bárhol a nagy világon könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, eredj… Szállj mint a fecske, délnek, vagy északnak, mint a viharmadár, magasából a mérhetetlen égnek kémleld a pontot, hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen hiszed: a hontalanság odakünn nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, hogy odakünn a világban nem ácsol a lelkedből, ez érző, élő fából az emlékezés új kereszteket. A lelked csillapuló viharának észrevétlen ezer új hangja támad, süvít, sikolt, s az emlékezés keresztfáira téged feszít a honvágy és a bánat. Eredj, ha nem hiszed. Remenyik sándor eredj ha tudsz . Hajdanában Mikes se hitte ezt, ki rab hazában élni nem tudott de vállán égett az örök kereszt s egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténként a csillagok fürödni a Márvány-tengerbe jártak, meglátogatták az itthoni árnyak, szelíd emlékek: eszeveszett hordák, a szívét kitépték. S hegyeken, tengereken túlra hordták… Ha majd úgy látod, minden elveszett: inkább, semmint hordani itt a jármot, szórd a szelekbe minden régi álmod; ha úgy látod, hogy minden elveszett, menj őserdőkön, tengereken túlra ajánlani fel két munkás kezed.
Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod, Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, Eredj... Szállj mint a fecske, délnek, Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen Hiszed: a hontalanság odakünn Nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, Hogy odakünn a világban nem ácsol A lelkedből, ez érző, élő fából Az emlékezés új kereszteket. A lelked csillapuló viharának Észrevétlen ezer új hangja támad, Süvít, sikolt, S az emlékezés keresztfáira Téged feszít a honvágy és a bánat. Eredj, ha nem hiszed. Hajdanában Mikes se hitte ezt, Ki rab hazában élni nem tudott De vállán égett az örök kereszt S egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténként a csillagok Fürödni a Márvány-tengerbe jártak, Meglátogatták az itthoni árnyak, Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, A szívét kitépték. Címke: Reményik Sándor eredj ha tudsz | catherina forest. S hegyeken, tengereken túlra hordták... Ha majd úgy látod, minden elveszett: Inkább, semmint hordani itt a jármot, Szórd a szelekbe minden régi álmod; Ha úgy látod, hogy minden elveszett, Menj őserdőkön, tengereken túlra Ajánlani fel két munkás kezed.