"Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem. Magyar nótát dalolt a dajka felettem. Magyarul tanitott imádkozni anyám És szeretni téged, gyönyörü szép hazám! " Június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja. A Magyar Országgyűlés 2010-ben nyilvánította június negyedikét a Nemzeti Összetartozás Napjává: kinyilvánítva, hogy "a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság". A Kossuth Lajos Általános Iskola ezen alkalomból iskolarádión keresztül emlékezett meg e jeles napról. Kult: „Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem” – rímekbe szedett hazaszeretet a költészet napján | hvg.hu. A trianoni békediktátum következményeként Magyarország elveszítette területének kétharmadát, lakosságának hatvan százalékát, a magyar népesség egyharmadát. A történelmen változtatni nem tudunk, de a múltunkra kell, hogy emlékezzünk és ezáltal nem feledjük, hogy egy nemzet vagyunk. "Magyarnak születtem, magyar is maradok, A hazáért élek, ha kell, meg is halok! Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette, Koporsóm fáját is magyar föld növelje! "
– e-mailben. E-mail:. A tárgyhoz szíveskedjenek odaírni: Magyar vagyok, magyarnak születtem. Egy pályázó minimum 2, maximum 5 alkotással nevezhet. A prózák nem lehetnek hosszabbak 5 gépelt A4 méretű oldalnál. A pályázat nem jeligés. Írói név használata megengedett. A pályázó a pályázaton történő részvételével automatikusan hozzájárul, hogy műve térítésmentesen megjelenjen a kiíró valamely elektronikus, vagy nyomtatott kiadványában. Ákos: Döntsünk jól, mi, mindannyian! | Vadhajtások. Amennyiben szeretné, rövid önéletrajzot is küldhet. Nevezési díj: nincs A pályázati anyag publikálása: MINDEN PÁLYÁZÓNK válogatott ALKOTÁSA folyamatosan MEGJELENIK A WEBOLDALON! Továbbá (amennyiben pályázati támogatást nyerünk e célra) irodalmi antológiában. Emailben értesítjük a pályázókat, amennyiben irodalmi antológiát tudunk kiadni.
Ha számot kellene adnom arról, hogy ki vagyok, első helyen magyarságomat említeném. Nem olyan magától értetődő ez. Lehetnék éppenséggel ukrán vagy pápua. De egyik sem vagyok, mert az a tény, hogy egy olyan közösséghez tartozom, amelyet magyarként ismer a világ, nem az én döntésem következménye. Nem úgy történt, hogy amikor öntudatra jutottam, sorra vettem a nemzeti-közösségi identitásokat, alaposan tanulmányoztam őket, s aztán úgy döntöttem, hogy magyar leszek. Pont fordítva, a magyarságba születettségem által jutottam emberi öntudatra, s mielőtt tudatosan dönthettem volna, Isten kikutathatatlan akaratából már eleve eldőlt, hogy magyarként ismerem fel önmagamat. Az a globalista feltételezés, hogy az egyéni öntudat minden közösségi előzmény nélkül jön létre, s az egyetemes emberi akkor születik meg, ha mindenki megszabadul történetiségének sajátszerűségeitől, a fantazmagóriák világába tartozik, s minden valóságalapot nélkülöz. Ha a közösségi sajátszerűségek megszűnnek, akkor nem az egyetemes ember fog megszületni, hanem ahogy Renaud Camus fogalmaz, az "egyneműsített emberi matéria".
Néha elgondolkozom a dolgon. Ha az emberek berögződött sémákat, mintázatokat követnek az életük során, akkor nálam ez a folyamatos vágyódás valaki iránt és a szerelem nélküli kapcsolat is lehet-e az? Nem tudom. Érdekes kérdés, de gyanítom a válasz csak akkor derülne ki, ha a szerelmem legalább egyszer viszonzásra találna. Szerelmes Vers - Mikor az éj leszáll.... Akkor elérne a boldogság vagy keresnék mást, akire vágyhatnék? Jó kérdés. Másként gondolkodóként az elfogadó közeget is keresem. A szomorúságra ez teszi a pontot. Közösségi oldalakon szívesen osztom meg gondolataim, és jellemzően nagyobb hangot és sikert érnek el. Így megszületett SadFOX a szomorú róka, aki fura, szomorúságából fakadóan cinikus és egy szerelmes álmodozó, aki sajnos nagy valószínűséggel sosem találja meg a párját… Ez elég drámaira sikerült. Nembocsi és ez van;))
Később rájöttem a hasonlóságra, hogy a rókák ravaszak, játékosak és vadásznak, pont úgy, mint én. Néha a körülmények is kényszerítenek, hogy azzá váljak. Nem sokkal később a maszek munkámban elkezdtem kis utalásokkal bevezetni a rókát, majd lecseréltem a nyulat. Tréfaként és érdességként róka origamit kezdtem hajtogatni, ami miatt rókás holmikat kezdtem el a környezetemtől kapni ajándékba. Persze én is szüntelenül vadászok a rókás dolgokra. A hajam újra vörössé vált és a következő évben megcsináltattam első róka tetoválásom és azóta is szüntelenül csak zsiványkodom… XD Kívülállóként járom a világot, emberek és birkák közt és keresem azt, amiért vagy akiért élek. Szomoru szerelmes versek. Ez az évekkel korábbi gondolatom három jelentéssel bír számomra. Egyrészt érzem, hogy az átlagtól eltérő vagyok, másrészt pedig keresem a szerelmet és a helyemet a világban. Ez szerintem önmagában is elég ok a szomorúságra. Még sose volt részem viszonzott szerelemben és erre nemrég ébredtem rá. Ritka alkalmanként mindig olyan emberekbe szerelmesedtem bele, akikbe, ha úgy nézzük nem kellett volna, mert nem kaptam lehetőséget tőlük kapcsolatban.
Csak úgy céltalanul vagy elsírni bánatom, igazából már nem is tudom. Üresnek és halottnak éreztem az életem. Volt egy beszélgetés, ami megmaradt kicsit árván, így még félve, mintha rosszat tennék, de ráírtam a lányra, hogy szeretnék vele beszélgetni. Bevallottam, hogy jelenleg nincs erre alkalmasabb ember nála és örülnék neki, ha ebben partnerem lenne. Végül egész nap beszélgettünk… A nap végén jót mosolyogtam… a tudat miatt, hogy a volt diktátorom mindenkit töröltetett az életemből, de sikerült már rókaként megvezetnem, ezért a lány, akivel egész nap beszélgettem, és a legnagyobb veszélyt jelenthette volna a kapcsolatunkra és aki számomra a legfontosabb volt az életemben megmaradt. Szomorú szerelmes verse of the day. A történtek után sokat gondolkoztam a rókás dolgon. Régi és új eseményeket, csínyjeimet idéztem fel. Celluxszal leragasztott számítógépes egér… rejtett utalások vagy tréfák Facebook posztjaimban… és még sorolhatnám. A párkapcsolataimba is passzív módon kerültem bele addig, de onnantól a kissé önpusztító dühösségem miatt aktívvá váltam és azóta én kezdeményezek, azaz én vadászok a páromra.