3 Henry James: A csavar fordul egyet (*27) FIX 450 Ft Állapot: használt Termék helye: Budapest Eladó: RadayAntikvarium (15269) Hirdetés vége: 2099/01/01 00:00:00 Henri James: A csavar fordul egyet (*95) 600 Ft Konyvgyorsan (28809) Hirdetés vége: 2022/07/21 05:17:19 Ha még több találatot szeretnél, bővítsd a leírásban is történő kereséssel. Nézd meg a lejárt, de elérhető terméket is. Ha találsz kedvedre valót, írj az eladónak, és kérd meg, hogy töltse fel újra. A Vaterán lejárt aukció van, ami érdekelhet. Mi a véleményed a keresésed találatairól? Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka Top10 keresés 1. Gyermek jelmez 2. Felnőtt jelmez 3. Lego 4. Légpuska 5. Festmény 6. Matchbox 7. Herendi 8. Réz 9. Hibás 10. Kard Személyes ajánlataink LISTING_SAVE_SAVE_THIS_SETTINGS_NOW_NEW Megnevezés: E-mail értesítőt is kérek: Mikor küldjön e-mailt? Újraindított aukciók is: Értesítés vége: A csavar fordul egyet (2 db)
Átfutási idők munkanap Ausztria 2 Csehország Románia Szlovákia 1 Szlovénia Belgium 3 Bulgária Lengyelország Luxemburg Hollandia Németország Dánia Franciaország Írország 5-6 Monaco 4 Nagy-Britannia Olaszország San Marino Ciprus 6-7 Észtország 5 Finnország 5-7 Görögország Lettország Litvánia Málta Portugália Spanyolország 4-6 Svédország 4-7 TOVÁBBI ORSZÁGOKBA a kiszállítás Postai úton történik, előzetes ajánlat alapján, súly és értékhatár megállapításával.
A kis műhelyek közpénz alapú támogatásokra, pályázatokra már eddig is alig számíthattak, életben maradásuk eddig is csoda volt. Bár az sem biztos, hogy szükséges bármit is tenni velük, az identitás alapon végzett kulturális munkába ugyanis bele lehet fáradni. A szereplők kiégnek, feladják. Ki bír ki 16 évet ilyen körülmények között? Ha pedig föl nem is adják, a hazai intézményi struktúra és a kontrollált média gondoskodik arról, hogy munkájuk, produkcióik híre ne jusson túl Budapest határain, hatókörük ne nőhessen. Ha meg a külföld felé építenének kapcsolatokat (mint például az OFF-Biennále Budapest vagy a FreeSZFE is), akkor könnyen elszigetelhetők a hazai közegtől, a civil törvény bármelyik pillanatban előhúzható és durvítható, abban a konstrukcióban is van néhány csavar, amelyen szorítani lehet még. A homofób törvényen is lehet még kalapálni, szigorítható volna itt-ott – a könyvdarálós párt úgyis ott ül majd a parlamentben, biztos örülnének –, a kulturális következményeit komolyabban lehetne venni, hiszen még mindig nem tűnt el a szivárványos propaganda a szemek elől.
Michael felfedezett egy véres árulásoktól terhes titkot, amelyet a hallgatás összeesküvése védett. Abby meg van győződve róla, hogy ha megfejti ezt a titkot, megismerheti az igazságot. Ám félelmetes hatalmú ellenségek figyelik minden lépését, és semmitől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy sose kerüljenek napvilágra a holtak titkai… Anna Fox egyedül él New York-i otthonában, egy üresen kongó nagy házban, ami egykor boldog családi élete színtere volt. Férje és lánya nincsenek már vele, agorafóbiával küzd, napjait azzal tölti, hogy idegenekkel csetel a laptopján, régi filmeket néz, túl sokat iszik, és a szomszédjait figyeli. Amikor Russellék beköltöznek a szemközti házba, még inkább felerősödik benne a vágy, hogy újra együtt legyen szeretteivel. Aztán Anna meglát valamit az ablakból, amitől ingatag világa omladozni kezd. Tényleg látott valamit, vagy csak a képzelete játszott vele? És milyen következményekkel jár, ha megvádolja új szomszédjait? A Nő az ablakban feszült és fordulatos hitchcocki thriller a Hátsó ablak stílusában.
A nagy múzeumok átállítása a hatalom üzeneteinek, az aktuális narratíváknak az alátámasztására – lásd Királyok, szentek –, zavartalanul folyhat tovább. A kulturális szakmák negligálása, a függelmi rendszerek további megerősítése, a tudományos kutatások felülírása ugyan miféle akadályokba is ütközne, ha nincs már olyan országos intézményvezető, aki tenne valamit ez ellen. A Liget beruházásait végig lehet vinni – teljesen mindegy, meddig tart, meddig állnak még félbehagyott, feldúlt parkrészek. A Városliget már most is ex-lex terület, kiemelve mindenfajta kontroll alól, sem város, sem városlakó, sem adófizető polgár nem tudhatja, mi zajlik azon a vidéken. Budapest még ellenállhat ennek a folyamatnak egy darabig, de egy várost ki is lehet éheztetni – amint ezt jól látjuk már most is –, elképzelhető olyan kényszer és mellé egy olyan ajánlat, amely leszereli ezt az ellenállást is. A Zene Háza pedig szép lett, nem? Rangos programoknak ad otthont. Akkor mi a gond? Adódhatnak persze finanszírozási problémák.
S a szív a hang. Csengés emléke száll. Az elme hallja: Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja a pántos égbolt lógó ajtaját, melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, csak dőlt a nyáron át. Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra. A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák. Milyen vitrinben csillognak ily téli éjszakák? A fagyra tőrt emel az ág s a pusztaság fekete sóhaja lebben - - varjucsapat ing-leng a ködben. Téli éjszaka. Benne, mint külön kis téli éj, egy tehervonat a síkságra ér. Füstjében, tengve egy ölnyi végtelenbe, keringenek, kihúnynak csillagok. A teherkocsik fagyos tetején, mint kis egérke, surran át a fény, a téli éjszaka fénye. A városok fölött a tél még gőzölög. De villogó vágányokon, városba fut a kék fagyon a sárga éjszaka fénye. A városban felüti műhelyét, gyártja a kínok szúró fegyverét a merev éjszaka fénye. József Attila – Téli éjszaka – Lighthouse. A város peremén, mint lucskos szalma, hull a lámpafény, kissé odább a sarkon reszket egy zörgő kabát, egy ember, üldögél, összehúzódik, mint a föld, hiába, rálép a lábára a tél... Hol a homályból előhajol egy rozsdalevelű fa, mérem a téli éjszakát.
Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy - valami szalag - csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. Babel Web Anthology :: József Attila: Téli éjszaka. Hazatér a földmíves. Nehéz, minden tagja a földre néz. Cammog vállán a megrepedt kapa, vérzik a nyele, vérzik a vasa. Mintha a létből ballagna haza egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival. Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival. A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassudad harangkondulás. És mintha a szív örökről-örökre állna s valami más, talán a táj lüktetne, nem az elmulás. Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
Mintha a létből ballagna haza egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival. Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival. A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassudad harangkondulás. És mintha a szív örökről-örökre állna s valami más, talán a táj lüktetne, nem az elmulás. Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz. S a szív a hang. Csengés emléke száll. Az elme hallja: Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja a pántos égbolt lógó ajtaját, melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, csak dőlt a nyáron át. József attila téli éjszaka verselemzés. Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra. A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák. Milyen vitrinben csillognak ily téli éjszakák? A fagyra tőrt emel az ág s a pusztaság fekete sóhaja lebben – – varjucsapat ing-leng a ködben. Téli éjszaka. Benne, mint külön kis téli éj, egy tehervonat a síkságra ér.
A vonat nemcsak a tanyát és a várost, hanem a világegyetemet és a tájat is összeköti tehát. A vonat lesz a téli éjszaka és a végtelen viszonyítási pontja, a külön kis téli éj maga is "véges végtelen". Annak is van jelentősége, hogy a vonat tehervonat. A fűtött és kivilágított személykocsikkal, a "fülke-fények" emberi jellegével szemben a tehervonat hideg és sötét, ezért lehet külön kis téli éj. Mégis, ebben a sötétségben, ha lefokozottan is, de emberközelin ("mint kis egérke") jelenik meg "a téli éjszaka fénye". Ez a fény csak ahhoz elég, hogy meglássuk a városi téli éjszaka kietlen világát is: "a kínok szúró fegyverét", s a földmíveshez hasonló vagy még nála is nehezebb sorsú városi nincstelent, aki még kevésbé emberként, még inkább tárgyként jelenik meg (zörgő kabát). S az a föld, amely a 6. szakasz harangjának nyelveként a létezés fenséges lüktetését jelképezte, most – az ember sorsával azonosságot vállalva – reszketve "összehúzódik". A téli éjszaka szemléje véget ér: visszatérünk a kiindulóponthoz.
Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy - valami szalag – csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. Hazatér a földmíves. Nehéz, minden tagja a földre néz. Cammog vállán a megrepedt kapa, vérzik a nyele, vérzik a vasa. Mintha a létből ballagna haza egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival. Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival. A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassudad harangkondulás. És mintha a szív örökről-örökre állna s valami más, talán a táj lüktetne, nem az elmulás. Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy – valami szalag – csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. Hazatér a földmíves. Nehéz, minden tagja a földre néz. Cammog vállán a megrepedt kapa, vérzik a nyele, vérzik a vasa. Mintha a létből ballagna haza egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival. Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival. A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassudad harangkondulás. És mintha a szív örökről-örökre állna s valami más, talán a táj lüktetne, nem az elmulás. Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.