Folyamatosan fényképezi Picasso műveit, műtermét, majd más művészeknél is készít portrékat, enteriőröket, melyek a Harper's Bazaar-nál jelennek meg 25 éven át. ( Életem művészei, 1978). A második világháborút Párizsban vészeli át, közben újra rajzol. 1943-ban Bistro Tabac címen könyvet ír a megszállt város életéről. A háború után díszletet tervez a Le Rendez-vous című darabhoz (szöveg: Jacques Prévert, zene: Joseph Kozma), majd más színdarabokhoz is tervez fotódíszleteket. 1948-ban megnősül, feleségül veszi Gilberte-Mercèdes Boyer-t. Szobrokat készít, melyekhez a Pireneusokban talált, lekerekített formájú kavicsokban talál ihletet. 1956-ban a Vincennes-i állatkertben forgatja Amíg lesznek állatok című filmjét, mely Cannes-ban elnyeri a legeredetibb filmnek járó díjat. Nagy visszhangot kelt a New York-i Museum of Modern Art-ban megrendezett Graffiti című kiállításával, melyen a párizsi falfirkákról, vésetekről készített fotóit mutatják be. Halász Gyula (újságíró) – Wikipédia. 1984-ben bekövetkezett haláláig számos kiállításon mutatják be képzőművészeti és fotómunkáit.
Úgy ment el Párizsba, hogy nem is tudott fényképezni. A már ott élő Tihanyi, Kertész istápolta, vezette be a művészkörökbe. Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, alig néhány évvel később megjelentetett fotóalbumaiban olyan esszenciáját tudta nyújtani az éjszakai, a mondén Párizsnak mint talán Toulouse-Lautrec, Atget óta senki. Egy pillanat alatt párizsibb lett, mint az ott születettek nagyobb része. Gyula halasz aka brassai. Nem fényképészként lett művész, hanem művészként választotta a fényképezést. Képzőművészként, fotográfusként, íróként egyaránt beírta nevét abba a bizonyos Nagykönyvbe. " Kincses Károly Brassaï, született Halász Gyula (1899—1984) André Kertész mellett talán a legismertebb magyar fényképész, kinek művészi pályája a harmincas évek Párizsában bontakozott ki. A Brassóban született, Budapesten majd Berlinben tanuló, laptudósítóként, karikaturistaként kenyerét kereső, de képzőművészeti pályára készülő Halász 1924-ben költözik végleg Párizsba. Az ottani magyar kolónia, de mindenekelőtt Henry Miller, Tihanyi Lajos eleven szellemiségű baráti körében merül el Párizs éjszakai világában, melynek megörökítésére kezdi használni a fényképezőgépet.
1919 -ben Berlinbe, onnan Párizsba ment. Amikor Párizsba érkezett, még nem tudott fényképezni, az akkor már ott élő André Kertész támogatta, és vezette be a művészkörökbe. Az alig néhány évvel később kiadott fotóalbumaiban viszont már a lényegét tudta megragadni Párizsnak, úgy, ahogy erre korábban csak Toulouse-Lautrec volt képes. Gyakran fotózta az éjszakai Párizst is. A hosszú expozíciós idő megállapításához egy cigaretta ( Gitanes vagy Boyard) végigégése volt a mérték. [3] A fotóművészet mellett képzőművészként és íróként is sikeres volt. Párizs szeme: Brassaï - Cultura.hu. Cikkeit, beszámolóit a Brassói Lapok, a Napkelet, a Keleti Újság és a Periszkop közölte. Regényt írt, Prévert verseit illusztrálta, grafikát, Picassóval együtt szobrokat állított ki, egy filmje (Ameddig állatok lesznek) díjat nyert a Cannes-i fesztiválon, sikert aratott franciául 12 kiadásban, magyarul Beszélgetések Picassóval címen 1968-ban megjelent könyvével. Sokoldalú egyéniség, a graffitinak, a falakra karcolt és írt képeknek, szavaknak, mondatoknak, a párizsi utca folklórjának felfedezője.
Az 1968-ban magyarul is megjelent Beszélgetések Picassóval c. műve az emlékezés és a tanúvallomás könyve. Les secrets des années 30 (Paris, 1976) c. albumában a párizsi alvilág, a szerencsejáték-klubok, a bordélyházak világát mutatta be. Műveiből Európa és az USA több nagy városában rendeztek kiállítást. 1978-ban Franciao. -ban a Fényképezés Nemzeti Nagydíjával tüntették ki. Nézze meg a kirakatomat is!
A vadon hercegnője nemes célért, a természet, az állatok s saját otthonának megóvásáért küzd. Mégsem lát teljesen tisztán, hiszen olyannyira elidegenedett fatájától, hogy már az emberi illatot is visszataszítónak találja. Első ránézésére Ebosi úrnő a természetet háborgató, modernitást hajszoló negatív figura, ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az emberei szeretik őt és felnéznek rá, leprásokat ment meg és gondoz, valamint bordélyházak lányainak kínál tisztességes munkalehetőséget és nagyobb szabadságot. A japán rendező mesterien játszik a lélek hegedűjén. Felépít egy dualitásoktól hemzsegő világot, melyben kelet és nyugat, természet és ember, régi és új feszül egymásnak. Otthon érezhetjük magunkat ebben a világban, hiszen biztonságot nyújt, hogyha egyértelműen tudjuk mi a jó és mi a rossz. Ugyanakkor szépen lassan Ashitakával együtt felfedezzük, hogy az egymást kizáró ellentétek pusztán a felszínt jelentik, s ha csak a különbségekre, az eltérő célokra fókuszálunk, akkor ezernyi gyönyörű színre, értékes, érdekes szempontra lehetünk vakok.
És aki szeret a természetben lenni, vagy volt már lehetősége ember által érintetlenebb helyen időt tölteni, az pontosan fogja érezni, miről is mesél a film. Akinek nem volt még ilyen élménye, kívánom, hogy megadasson ez a csoda. A vadon hercegnője azt is megmutatja, hogy a szeretet nő és férfi között milyen erőket tud megmozdítani és miket tud gyógyítani. Egyetlen rajzfilm, mégis annyi tanítás rejlik benne, annyi érték... Bízom benne, hogy nektek is segít majd eltaposni a "kígyóitokat" és közelebb visz a szívetekhez, a párotokhoz, a szeretteitekhez.
Miyazaki megnyilvánulásai az emberiség jövőjét illetően igencsak pesszimisták. A vadon hercegnője viszont nem a kesergésről, hanem konstruktív érvek, alternatív valóságok ütköztetéséről és egy kompromisszumos, mindenki számára élhető megoldás kereséséről szól. Vajon a 21. század embere Ashitaka, Szan vagy Ebosi úrnő útjára lép? Vagy talán egy egészen új irányt választ?
A Pólus Mozi Anime Filmklub következő vetítése 2019. január 22-én 19:00 órakor Hayao Miyazaki és a Studio Ghibli 1997-ben készült, megható és csodaszép látványvilágú történelmi fantasy-ja az iparosodó emberi világ és a természet párharcáról. Az animét a Pólus Mozi legnagyobb termében, 120m2-es mozivásznon vetítjük, digitálisan felújított kópiáról, eredeti (japán) nyelven, magyar felirattal. TÖRTÉNET Honshu szigete, a kaotikus, forrongó Muromachi-korszak vége felé, a XV. században: Ashitaka, az évszázadok óta száműzetésben élő dicsőséges Enishi-nemzetség utolsó sarja békésen él népével egy hegyi faluban. Egy nap dühöngő, megsebzett szörnyeteg támad alattvalóira, aki az ifjú herceg halálos lövése után átkot bocsát gyilkosára. Ashitaka útnak idul, hogy megoldja a fenevad rejtélyét és megszabaduljon a végzetes átoktól: hamarosan egy pusztító háború közepén találja magát, egyik oldalon az erdőségeket irtó vaskohász közösséggel, a másikon pedig az otthonukat védő Állat-démonokkal, akiket a szépséges Szan hercegnő vezet.