- PowerPoint PPT Presentation Text of Bio ételek Bio telek ksztette: Sra Violetta Bio telek Mi is az a bio tel?! A bio lelmiszerek olyan nvnyi vagy llati eredet lelmiszerek, amelyeket az kolgiai gazdlkods szablyainak megfelelen lltottak el. A biotelek fogyasztsa mirt is hasznos?! Abio lelmiszerekfogyasztsvalelkerlhetjka nvnyvd- s gyomirtszer-maradvnyok s egyb vegyszerek bejutst a szervezetnkbe, amelyeket a nvnytermeszts sorn ma rutinszeren hasznlnak. Az egszsges tpllkozs alapja, a bio telek fogyasztsa! A bio telek termesztse. A legjabb kutatsi eredmnyek bizonytjk, hogy a bio lelmiszerek valban egszsgesebbek s tpllbbak mint a mestersges szerekkel(pl. Bográcsos ételek könyv infobox. :mtrgya) elltott trsaik. BIOBOLTOK Bio:olajok, gygyszerek, lelmiszerek, italok, tisztlkodszerek stb. Sokan nem is gondolnnak arra, hogy a szeszes italok kzl mrtkletesen fogyasztva a vrs biobor is j hatssal lehet az lnyege, hogy a szl termeszts folyamn, semmilyen MESTERSGES PERMETEZSZERT S ADALKOT Nem Alkalmaznak! Remek receptek tallhatak a bio telek krben, melyek vitamondsak s laktatak Bazsalikomos lencsepsttomBulgurlabdkCsben slt karfiolos tsztaCukkini levesSrgarpa krmleves s ez csak 5 fle a sok kzl:) 8Mirt fogyasztanak egyre tbben bio teleket?!
Kr. e. 31. szeptember 2-án a görögországi Actiumnál döntő összecsapásra került sor Julius Caesar örököse, Octavianus (a későbbi Augustus császár), valamint a Kleopátrával szövetkező Antonius között, aki a római birodalom keleti területeit tartotta ekkor kezében. A küzdelem végét – Octavianus szemszögéből – így írta le az egyik római történetíró, Florus: ".. első, aki parancsot adott a menekülésre, a királynő (= Kleopátra) volt, és aranyozott hajóján, bársony vitorláival elszáguldott a nyílt tengeren. Őt követte aztán Antonius, de Caesar (a szerző így nevezi Octavianust) fenyegetően ott volt a sarkában. Így mitsem értek azok az előkészületek, amelyeket az ellenség tett, hogy az Óceán felé (a Vörös-tengeren át) elmenekülhessen. Hasznavehetetlenek voltak azok a helyőrségek is, amelyekkel Egyiptom két szarvszerűen kiugró földnyelvét, a Paraetoniumot és a Palaesiumot, megerősítették. Caesar ezeket szinte máris a hatalmába kerítette. Először Antonius volt az, aki kardjába dőlt, a királynő pedig Caesar lába elé borult, hogy megkísértse, hátha elbűvölheti a vezér tekintetét.
De hiábavaló volt minden, mert szépsége erőtlennek bizonyult birodalmunk első emberének feddhetetlen erkölcseivel szemben. Az asszony egyébként nem is életéért könyörgött, hiszen azt meghagyták volna neki, hanem azon fáradozott, hogy megtarthassa királysága egy részét. Amikor azonban füstbe ment ez a reménye és látta, hogy vezérünk a diadalmenetre tartogatja őt, kihasználta az őrség rendkívüli vigyázatlanságát, és a mausoleumba menekült – így hívják a királyok sírboltját. Ott, szokása szerint, felöltötte legfenségesebb öltözékét, befeküdt balzsamillattól áradó koporsójába, kedves Antoniusa oldala mellé, majd ereire kígyókat rakott, s úgy szenderült a halálba, mintha csak álomba hajtotta volna a fejét. Ezzel véget értek a polgárháborúk. " – fejezi be előadását a római történetíró. De Actium és az azt követő események jelentősége nemcsak a polgárháborúk lezárásában állt. Hiszen sokan Kr. 31-től, az actiumi győzelemtől számítják Augustus uralmát, s ez abból a szempontból biztosan igaz, hogy Caesar örököse valóban már ekkor a maga kezébe ragadta az egész római birodalom ellenőrzését.
A római császárok által emelt épületek romjai hozzátartoznak Európa látképéhez, és számos mai nagyváros előzményeként egy, a rómaiak által épített város szolgált. A polgárháborús időszakot követő, századokon keresztül tartó prosperitást a Pax Romana (római béke) elnevezéssel is illették. Az I-II. század trónért folyó harcai, udvari intrikái hatásukban ritkán gyűrűztek Itálián túlra. A birodalom által biztosított nyugodt időszak áldásos hatását nemcsak a centrumban lévő provinciák és városok, hanem a perifériák, és az azon túl lakó népek is megérezték. A Rajnán és a Dunán túl ekkoriban elsősorban a germán nyelveket beszélő népek éltek, amelyek csak ideig-óráig voltak képesek ellenállni az I. században a hódító birodalomnak. A teutoburgi erdőben Kr. 9-ben aratott győzelem ugyan megakadályozta azt, hogy a rómaiak provinciává szervezzék Germaniát, de jellemző, hogy a győztes hadvezért, Arminiust, néhány évvel később a saját társai ölték meg. A rómaiak által támasztott kereslet, amely kiterjedt a fémekre, rabszolgákra, borostyánra, más nyersanyagokra, valamint a birodalomban használt földművelő technológiák elterjedése ezeknek a germán népeknek is előrelépést jelentett.
A hadsereg gyengült a háborúk hiányából, és megállt a védő páncélzatukon. Ez sebezhetővé tette őket az ellenséges fegyverekkel szemben, és kísértést keltett a harcból. A biztonság vezethet a szigorú gyakorlatok megszüntetéséhez. Vegetius azt mondja, hogy a vezetők alkalmatlannak bizonyultak, és a jutalmakat méltánytalanul terjesztették. Ráadásul, az idő múlásával, római állampolgárok, köztük a katonák és családjuk, akik Olaszországon kívül éltek, kevésbé azonosultak olasz kollégáikkal. Előszeretettel éltek bennszülöttekként, még akkor is, ha ez szegénységet jelentett, ami viszont azt jelentette, hogy azokhoz fordultak, akik segíthetnek - németek, brigandok, keresztények és vandálok. Ólommérgezés és közgazdaságtan Egyes tudósok azt sugallták, hogy a rómaiak ólommérgezést szenvedtek. A ólom jelenléte az óriási római vízellenőrző rendszerben használt vízvezetékekből kiszivattyúzott ivóvízben, élelmiszerekkel és italokkal érintkezésbe kerülő edényekben, valamint olyan élelmiszer-előkészítési technikákban, amelyek hozzájárulhatnak a nehézfém mérgezéshez.
A vezető szerepet a kozmetikumokban is használták, bár római korban is halálos mérgeként ismertek és fogamzásgátlásra használták. A gazdasági tényezőket is gyakran említik Róma bukásának egyik fő oka. Az egyik legfontosabb tényező, mint az infláció, az adóztatás és a feudalizmus, másutt tárgyalják. Más kisebb gazdasági kérdések közé tartozott a rózsaszín állampolgárok nagykereskedelme a római állampolgároknak, a római kincstár széles körű fosztogatása barbárokkal és hatalmas kereskedelmi deficit a birodalom keleti régióival. Ezek együttesen együttesen növelik a pénzügyi stresszt a birodalom utolsó napjaiban. > Források > Baynes NH. 1943. A római hatalom romlása Nyugat-Európában: Néhány modern magyarázat. A Journal of Roman Studies 33 (1. és 2. rész): 29-35. > Dorjah AP és Born LK. 1934 Vegetius a Római Hadsereg romlásától. The Classical Journal 30 (3): 148-158. > Phillips III CR. 1984 Old Wine in Old Lead Bottles: Nriagu a Római bukáson. A klasszikus világ 78 (1): 29-33.