Megcselekedtuek amit megkoevetelt a haza Megcselekedtük amit megkövetelt a hazardous Egy harcos túlélte a 300 spártaiból, de nem "mert" hazamenni | Arisztodémoszt a vonalak mögé küldték, miután a harcban szemsérülést szenvedett, és a király parancsára a visszavonuló szövetségesek magukkal vitték. Társa, Eurütosz hasonló sebet kapott, ami megvakította, ennek ellenére visszatért a harcba, és elesett. Arisztodémosz később azzal mosta le a nevén a spártaiak szemében esett gyalázatot, hogy halálmegvető bátorsággal harcolt a plataiai csatában Kr. 479 -ben, és hazatérte után ezért tisztelet övezte. A másik túlélő Pantitész volt, akit Leónidasz azért küldött el, hogy Thesszáliában sereget toborozzon, de csak a csata után ért vissza a szoroshoz. Szégyenében felakasztotta magát. Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Hérodotosz: A görög-perzsa háború (Osiris, Budapest, 2000) ISBN 963-379-309-2 Németh György A polisok világa Korona Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-9191-11-6 Hegyi Dolores, Kertész István, Németh György, Sarkady János Görög történelem – a kezdetektől Kr.
Eurükratész) León Történetileg igazolt II. Anaxandridész I. Leónidasz Pleisztarkhosz Pleisztoanax (először) Pauszaniasz (először) Pleisztoanax (másodszor) Pauszaniasz (másodszor) I. Agészipolisz I. Kleombrotosz II. Agészipolisz II. Kleomenész I. Areusz Akrotatosz II. Areusz II. Leónidasz II. Leónidasz (másodszor) III. Kleomenész III. Agészipolisz Eurüpóntida királyok Hagyomány szerint Proklész Szoosz Eurüpon Prütanisz Eunomosz Polüdektész Kharillosz (Kharilaosz) Nikandrosz Theopomposz Zeuxidamosz Anaxidamosz I. Arkhidamosz Agasziklész Arisztón Démaratosz II. Leótükhidasz II. Arkhidamosz II. Agisz II. Agészilaosz III. Arkhidamosz III. Agisz I. Eudamidasz IV. Agisz III. Eudamidasz V. Arkhidamosz Eukleidasz Lükurgosz Pelopsz Nabisz Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 288396607 LCCN: no2002001719 ISNI: 0000 0003 9400 9518 GND: 118973932 SUDOC: 162489641 NKCS: mzk20221146311 BNF: cb16702364r Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Ez azért is bizarr, mert az előszóban a szerkesztő arra hivatkozik, hogy az "adott anyagi és időbeli korlátok között" nem volt lehetőség a fordító valamennyi művét közzétenni. A folyóiratokban, antológiákban fellelhető szövegek kapcsán viszont azt állítja, hogy igyekeztek "teljességre törekedni", de "biztosra vehetjük, hogy nem sikerült. " Ez így is van. De akkor miért nem lehetett volna a duplikátumok helyére beiktatnia az 1891-es epigrammás kötet legalább tucatnyi, kihagyott, kitűnő szövegét? Aligha az anyagiakkal magyarázható, hogy például Platón egyik epigrammáját minden indoklás nélkül csak félig közölte az összeállító (142. A Decimus Laberis (helyesen: Laberius) prologusa után következő két szöveg csonknak tetszik. Némely vers tördelése is hibás: disztichonként tüntet fel hexameterben írt szöveget (142 o. ) vagy fordítva (291. A szerkesztő a (konkrétan meg nem nevezett) Ponori Thewrewk-forrás helyesírását kívánta látható igyekezettel megtartani, de ebben sem következetes minden ponton.