Rossini A sevillai borbély című, 1816-ban komponált műve a vígopera műfajának legismertebb, legtöbbet játszott darabja. Beaumarchais vígjátéki trilógiát épített Figaro, a furfangos borbély, Almaviva gróf és Susanna, a gróf szerelme, későbbi felesége személye köré. A kiváló vígjátéki karakterek és a mulatságos helyzeteket teremtő cselekmény Beaumarchais színpadi tehetségét, a szellemes, energikus – egyébként mindössze két-három hét alatt komponált – muzsika Rossini zsenialitását dicséri. I. helyár: 7. 500 Ft / II. A sevillai borbély (Paisiello) – Wikipédia. helyár: 6. 000 Ft
Egyben készségesen felajánlja szolgálatait: ha szükség van rá, szívesen befeketíti a vetélytárs hírnevét a hiszékeny lány előtt! Szerencsére a beszélgetést Figaro kihallgatja, így felkészítheti Rosinát a közelgő csapdára. Mielőtt rátérnék magának az előadásnak a kritikájára, el kell mondanom, hogy számomra roppant szimpatikus a CO-OPERA célkitűzése, miszerint egy-egy híres operát, ugyanazzal a rendezéssel, díszlettel, jelmezzel, de más-más szereposztásban mutatnak be az ország több színházában (ez az előadás többek között látható volt vagy lesz Szentendrén, Szegeden, Budapesten, Győrben). Én üdvözítően fogadtam az új megközelítést is: a librettó új fordítást kapott, a történetet pedig kellően modernizálták. Sevilla borbely története hotel. Ez persze roppant veszélyes vállalkozás, mint az a Budapesti Operettszínházban decemberben általam látott előadás is bizonyítja. Elég gyakori színházlátogató vagyok, de ehhez hasonlót eddig még nem tapasztaltam. A második felvonásra ugyanis, általam szinte érthetetlen okokból, nagyon sokan nem tértek vissza, előttem üres félsorok tömkelege (nagyjából ötven néző nélküli széket számoltam össze a földszinten), a mellettem ülő nyugdíjasklub tagjai pedig folyamatosan fejtették ki a véleményüket a darabról.
- Nem is tudja, mi mindenre vagyok képes, csakhogy Ön elérje a célját, kedves signor Lindoro! - hunyorgat rá Figaro... Ez a szó: pénz, annyira szívhez szóló! Első tanácsa: Ma új ezred érkezik Szevillába, a gróf öltözzék hát álruhába mint káplár és "Beszállásolási jeggyel Könnyedén a házba jut". Azután: színleljen részegséget, mert hisz a gyám nem fog majd gyanúba egy pityókás katonát... A grófnak tetszik a terv, már indulófélben van, amikor eszébe jut, hogy nem is tudja, merre van Figaro boltja - pedig már onnan a térről látni -, s a vidám borbély mutatja is. II. felvonás [ szerkesztés] Szoba Bartolo doktor házában. Sevilla borbely története resort. - Rosina szerelmes... Nagy titokban az íróasztalhoz ül és levelet ír. Lepecsételi a levelet és azon töri a fejét, hogyan küldje el? A mogorva öreg Bartolo éberen őrzi gyámleányát, de bármennyire is vigyáz, nem tudja megakadályozni, hogy a fürge borbély be ne surranjon házába, amint az épp most is megesett. Az érkező Bartolo elől azonban Figarónak gyorsan el kell tűnnie - hát el is rejtőzik.
DVD-n a referencia-felvétel Jean-Pierre Ponelle könnyen hozzáférhető rendezése. Claudio Abbado vezényel, Figarót Hermann Prey, Rosinát Teresa Berganza, a grófot Luigi Alva játssza. Enzo Dara alakítja Bartolót, Paolo Montarsolo pedig Don Basilio szerepében tündököl. (Deutsche Gramophon, 1972) Jegyzetek Szerkesztés ↑ Toye. Rossini, 45-52. o. ↑ Toye a következőket sorolja: Paisello rajongói az operaelőadás közben pisszegtek és kiabáltak. Állítólag a finálé közben valaki felkiáltott: "Itt vagyunk Cesarini herceg gyászünnepségén! ". Kinevették a tenoristát, aki hangolta a gitárját a szerenád előtt, Don Basilio megbotlott egy nyitva hagyott süllyesztőben, még egy macska is megjelent a színpadon. Amikor Rossini megtapsolta az énekeseket, még őt is lepisszegték, mert tüntetőnek vélték gesztusát. A második felvonást szinte hallani sem lehetett a zajongástól. ↑ OPERA America's "The Top 20" list of most-performed operas ↑... Ki az a figaro a sevillai borbélyban?. A la Rossini Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine -ben Fodor Géza cikke Muzsika 1999 szeptemberi számában Források Szerkesztés Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997 Batta András: Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006 Francis Toye: Rossini, Zeneműkiadó, Budapest, 1981 További információk Szerkesztés Kétnyelvű libretto (angol és olasz) Libretto Fodor Géza cikke Rossini operafelvételekről Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine -ben