Helmut Newton ellentmondásos személyisége és esztétikai érzéke megváltoztatta a divatfotózást, rengeteg fényképészre és művészre hat még mind a mai napig. A kiállítás megtekinthető: 2013. április 4 – 2013. július 14. © 2017-2018 FUNZINE Média Kft. | Minden jog fenntartva crafted with by PR
Beharangozták, kapott hideget is, meleget is, az ismerősök hetente nyaggattak: megnézted "Helmut Newtont" a Szépművészetiben? A szexizmussal vádolt művészt, a divat- és aktfotózás megújítóját, akire - különösen 2004-ben bekövetkezett halála óta - a fél világ kíváncsi, a is. Mert készülj fel, ha rászántad magad: a berlini születésű művész képei amellett, hogy elegánsak, provokatívak, süt róluk az erotika, ami nemcsak évtizedekkel ezelőtt verhette ki a biztosítékot a szemellenzős közönség körében, de feltehetőleg így van most is, csak valljuk be: nem olyan mértékben. Hiszen 2013-ban egészen mást jelent a vizuálisan érzékeny, de szexuálisan felpörgött világban élő szemlélő számára a meztelen női test látványa, mint a hetvenes-nyolcvanas, vagy urambocsá' kilencvenes években. Még akkor is, ha a XXI. század elején ugyanúgy meredezik a mellbimbó, villan a boka, tapad a combfix, mint annak idején - és nem csak a tehetséges művész képein. Kattints a képre a galériáért! A mintegy 250 fotográfiát bemutató tárlat Helmut Newton három korszakába nyújt betekintést: a "Magántulajdon" (Private Property) divat-, portré- és aktfelvételei 1972 és 1983 között készültek.
Keressen meg, amíg Budapesten vagyok. " Névjegyet vett elő a zsebéből, és a hátoldalára ráfirkantotta a szállodáját meg a szobaszámot. Az ifjú úr zsebrevágta, majd rögtön el is feledkezett róla. Három nap múlva akadt a kezébe a névjegy, rajta a legnagyobb élő fotós, Helmut Newton neve. Lélekszakadva rohant a hotelba, a vér a fülében dobogott, így csak másodjára hallotta tisztán, amit a portás mondott, miszerint Newton úr előző nap kiköltözött. A fentiek fényében nem csoda, hogy ez a fénykép nem látható Szépművészeti Múzeum Helmut Newton kiállításán, hiszen sohasem készült el. A budapesti városképek, amelyeket a mester vélhetően a Cosmopolitan számára fotografált szintén nincsenek itt, sőt a berlini Helmut Newton Foundation vezető kurátorától számazó információ szerint ezek még a gyűjteményben lévő százezernyi kép mellett feldolgozásra várnak. A nagyszabású kiállítás azonban bőven kárpótol a budapesti képek hiányáért. Valójában három kiállítást látunk, három készen kapott, a világot már jópárszor körbeutazott kollekciót, Helmut Newton három albumának fényképanyagát.
Még mielőtt végképp elérzékenyülnél, megtekintheted Ornella Mutit is delejes macskatekintettel, vagy Kim Basingert a földön ülve, mit ülve, rogyva, olyan szemekkel pózolva a kamerának, amivel Mickey Rourke-ot kettő perc alatt vette le a lábáról a 9 és fél hét c. filmben. A látogató a kiállítás ezen részében picit kielégítetlen marad, menne tovább, szeretne még többet látni és befogadni abból, amit a mester nyújtani tud számára, de a vizuális kéjutazás tovább folytatódik egy egészen más dimenzióban. Mert polgárpukkasztás ide vagy oda, Helmut Newton fényképészi tehetsége mellett nem tudtak elmenni a nagy divatcégek (pl. Chanel, Versace, Thierry Mugler) és a magazinok (pl. Elle, Vogue, Marie Claire) sem, olyannyira, hogy a tárlat utolsó részében óriásira nagyított divatfotók között szédülhetsz el az amúgy szürkére komponált térben: a művész itt bebizonyítja, hogy viaszos arcú modellt például nemcsak élettől duzzadó színpompás rózsák között lehet lefotózni - tegyük hozzá, nagyon szépen -, hanem egy monstrum munkagépen is, ahogy a nő rávehető arra is, hogy csillogó dresszben felfeküdjön egy fakírágyra.
Aki a kultúrát szereti, az rossz ember nem lehet. És a művészetek kedvelői sosem unatkozhatnak egy olyan helyen, mint amilyen Magyarország fővárosa, a csodás Budapest. A város számos múzeuma és galériája mindig más és más fantasztikus kiállításokkal kápráztatja el az érdeklődőket. Nincs ez másképp a budapesti Szépművészeti Múzeum esetében sem, hiszen idén tavasszal hagyományszerűen újabb fotókiállítás nyílik itt. A Múzeum a híres és provokatív fotós, Helmut Newton képeiből nyit kiállítást, amelyen bemutatja a közönségnek a művész különböző korszakait 250 alkotáson keresztül. A múzeum három korszakot felölelő fotográfiákat választott ki, ezek pedig az 1972 és 1983, az 1985 és 1995 valamint az 1983 és 2003 között készült képek. Az első korszakból Newton legjobb divat, portré és aktfotói láthatók, a másodikból a provokatívabb aktképek és a harmadik, több korszakot felölelő szakaszból a Newton saját folyóiratában megjelent képekből válogatott össze a múzeum. Helmut Newton 1920-ban született és 2004-ben halt meg.
fotográfus Meghalt: 2004. január 23. (Amerikai Egyesült Államok, Los Angeles, Kalifornia) Newton Helmut Neustädter néven született Berlinben, iskoláit is itt végezte. A fotózás gyermekkora óta érdekelte, ekkor vette meg első kameráját. 1936 és 1938 között gyakornokként dolgozott a portré és divatfotós Yva-nál (Else Neuländer-Simon). 1938-ban az egyre inkább totálissá váló náci uralom elől, két fényképezőgéppel Szingapúrba emigrált. Innen 1940-ben Ausztráliába ment és öt éven keresztül szolgált a hadseregben, 1946-ban megkapta az ausztrál állampolgárságot. 1948-ban vette feleségül korábbi modelljét, June Brunell színésznőt, akivel élete végéig együtt élt. Házasságuk alatt felesége is elkezdett fotózni Alice Springs néven, filmet is készített férjéről. Newton 1956-ban Londonban aláírt egy éves szerződést a brit Vogue-gal, amit 11 hónap múlva felbontott. Ezután Párizsba ment, majd visszatért Melbourne-be és az ausztrál Vogue-nál helyezkedett el. 1961-ben Párizsba költözött, ahol szintén az említett újság francia kiadásánál dolgozott, valamint készített képeket a brit változat, a Queen és az Elle számára is.