Kovács, akinek a szíve fölött Vasas tagsági könyv dobog, kiterítette a Dájli Majli és a Zsámbéki Lloyd június 5-i számát maga elé a 8888-as italbolt ivópultjára, és várakozóan körülnézett. – Nincs az uraknál véletlenül ötszázezer forint? – Nincs. – És öt? – Annyi van. – Akkor hozzanak nekem egy fröccsöt. Beleivott a poharába, és a lapok fölé könyökölt. Sajó lászló öt és feles. – Tegnap meghalt Moldova György, magyar író és majdnem akkora Vasas-drukker, mint én. Aki kitépte Észak vad hegyfokáról a legmagasabb fenyőt, belemártotta az Etna tűztorkába, és ezzel a lángoló óriási tollal írta fel az alkonyi ég boltozatára: "Hajrá, Vasas! " Kérem az urakat, álljunk fel, igyunk az egészségére, és e célból lesznek szívesek hozni nekem még egy fröccsöt. Csend lett az italboltban, egyperces gyászszünet, csak a megkövesedett pogácsán és a rendszerváltás előtti fasírton kaparászó legyek zümmögését lehetett hallani.
De most, hogy mondod (kérded)… Igen, ki kell mennem! Komámat a múltkor hívtam, de azt mondta, menjünk galoppra, merthogy az ügető messze van. (Mármint a lovak, a pálya, a nézőtértől. ) De engem csak az ügető érdekel! És Overdose-t, Dózit már úgysem láthatom galoppozni. A futball ábécéje szövegei, a verseidhez hasonlóan, a szentségbe emelik be a valóság durvább részeit, ellenben a valóságba is beemelik a szakralitást, a szentséget. A mennyei Evangélium száll le a kocsmák poklába. Mit jelent neked a hit, a vallás, ez az egész? Huh, a végére hagytad, ahogy kell, a legsúlyosabb kérdést. A hitről, vallásról, erről az egészről most itt nem nagyon tudok, röviden… Csak idézem Ladányi Mihály (kiváló, kommunista, költő, idén lenne nyolcvan éves) szavát: Ateisten. Így, nagybetűvel. Sajó lászló öt és files.shtml. E szóban foglalható össze tömören viszonyom hithez, valláshoz, Egészhez. És még néhány verseskötetcímem: Napkeleti pályaudvar, Szünetjelek az égből, Istentelen színjáték, Evangélium szerintem. Ezekből a címszavakból talán sejthető, ami úgyis csak megsejthető.
Bableves füstölt csülökkel, szagolta ki Vallai, és lement az Istenhez, fehérbort kért, mint mindig. De az Isten nem hozta ki neki, mert már ott derengett a pohárban a zöldveltelini. A költők is lejöttek, de a bableves még mindig nem volt kész. Mit lehetett csinálni? Inni. Gyertek, mutatok valamit, mondta az Isten, és elindult a belső műhelybe, ahová nem léphetett földi halandó, ez volt az Isten legbelső műhelye. Csodálkoztak is, hogy beengedi őket. És bizony, csodálkozásuk a legbelső műhelyben még nagyobb lett. Szépírók Társasága - Sajó László. Mert ott volt, azon a kis helyen, mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, mindenfajta repdeső állat, madarak és szárnyasok, minden élőlényből kettő-kettő, egy hím és egy nőstény. Ott volt az emberpár is. És egy harmadik is, egy csecsemő. A legjobban azon csodálkoztak, sőt döbbentek meg, hogy minden élőlény ki volt tömve. Nem is tudtam, hogy vadászol, Te, Nagy Preparátor, mondta Istennek, ki más, Petri, de József Attila csendre intette. És akkor ebben a csendben az Isten rálehelt teremtményeire (azóta van mindennek egy kis szatmári szilva illata), és szólt.