[1] A latinban hat főnévi igenév létezik, három cselekvő és három szenvedő; jelen, múlt és jövő idejű. Ezen kívül főnévi igenév jellegű a gerundium és az ún. supinum is (tulajdonképpen célhatározói főnévi igenév). Az újlatin nyelvekben a főnévi igenév az igék szótári alakja, többnyire -r(e) végződéssel – kivétel a román, ahol ez a végződés lekopott (pl. lat. cantáre > cântá, lat. férvere > fiérbe), illetve igenévi funkcióban az a elöljáró vezeti be: a cântá 'énekelni' (ugyanez megvan a spanyolban is, csak ott felszólító értelmű: ¡a dormir! 'aludni! '). Létezik ezen kívül egy ún. összetett (vagy múlt idejű) főnévi igenév is, amely a cselekvés vagy történés befejezett voltára utal; képzése segédigével (ez általában a latin habere folytatása) és a múlt idejű melléknévi igenévvel történik. Példák: olasz cantare 'énekelni' és avere cantato 'korábban énekelni', spanyol cantar és haber cantado, francia chanter, román a cânta stb. Az igék a főnévi igenév végződése szerint több – általában három, gyakorlatilag kettő és négy közötti számú – ragozási csoport valamelyikébe tartozhatnak.
Ezek azok az esetek, amikor eleve főnévből képzett igével állunk szemben, aminek visszafőnevesítése nem áll összhangban a nyelvérzékkel. A ‑ni végű főnévi igenévnek ritka (de például a portugálban vagy a törökben is meglévő) jellemzője, hogy ragozható: énekelnem, énekelned, énekelnie stb. – ezek az alakok személytelen ragozású segédigék mellett használatosak ( kell, szabad stb. ). Szenvedő alakja a ‑va/ve végű határozói igenévvel képezhető: szeretni és szeretve lenni. A magyar nyelvben a főnévi igenév szerepe kibővült a jövőidő képzéssel. A magyar igeragozás nem ismer jövő idejű igeragot, azt a jelen idejűvel fejezi ki. Ezt időhatározóval lehet kiegészíteni, ha nyomatékos jövőidejűséget szándékszunk kifejezni. A megyek ige jelen idejű (E1), ugyanakkor azt is kifejezi, hogy majd megyek, vagy később megyek. A magyar nyelvben már viszonylag régen megjelent a főnévi igeneves jövőidőképzés, amit segédigével kell megtámogatni: "menni fogok", illetve "el fogok menni". Ebben a formában a segédige kapja a megfelelő jelen idejű igeragot, a jövő idejűséget a segédige alapjelentése hordozza.
A szótőben, ahol lehetséges, Umlaut lép fel és az alapszó –e, -en végződése rendszerint elmarad. r Garten – s Gärtchen (kertecske) e Stadt – s Städtchen (városka) r Hase – s Häslein (nyulacska) s Buch – s Büchlein (könyvecske) A jelentés ellenére a –chen, -lein kicsinyítő képző miatt semlegesnemű lesz a két "nőt" jelentő régi képzésű szó: s Mädchen (leány) s Fräulein (kisasszony) – ha azonban nem akarsz egy hölgyet megsérteni, ne használd, mert a jelentése módosult A das Mädchen szó alapszava ma már nem használatos. A das Fräulein alapszava a die Frau. -en, -n Az –en képzővel minden német ige tövéből főnevet képezhetünk. Ez alakjában megegyezik az ige főnévi igenevével, úgy is tekinthető, mint főnévként használt főnévi igenév. Általában cselekvést, olykor a cselekvés eredményét is jelöli: lernen – s Lernen (tanulás) wissen – s Wissen (tudás) schreiben – s Schreiben (írás) sein – s Sein (lét) -tum A –tum képzős főnevek általában semleges neműek, de van köztük néhány hímnemű is. r Bürger – s Bürgertum (polgárság) r Bauer – s Bauertum (parasztság) r König – s Königtum (királyság) s Alter – s Altertum (ókor) eigen – s Eigentum (tulajdon) de: reich – r Reichtum (gazdagság) irren – r Irrtum (tévedés) - nis A –nis képzővel igékből rendszerint semleges nemű főneveket képezünk, de van néhány nőnemű –nis képzős főnév is igei, illetve névszói alapszóból.
Az igenevek - YouTube