1 hozzászólás EssentialHencsi P >! 2017. december 14., 10:39 Az özvegy után Fiona Barton maradt a kitaposott úton, és felépítésében hasonló könyvvel rukkolt elő. Négy főszereplőnk van, négy szemszögből olvassuk a könyvet, ezért ismét kiszámítható a végkifejlet, de ez mit sem von le a könyv értékéből. Egyedül a vége lett egy icipicit nyálaskás, de az annyira nem számottevő, hogy még fél csillagot sem kell levonni miatta. smetalin >! 2018. január 22., 09:02 Lassú víz, partot mos! Ez jellemzi az írónő könyveit, sajnos nem tudok rá több csillagot adni, hisz nem lepett meg a végkifejlettel. A sajátossága az írásának az, ahogy ábrázolja a szereplőket, mélyen és behatóan megismerjük őket, minden részletet feltár előttünk ahogy haladunk a könyvben. Közel senki nem kerül az olvasóhoz, de nem hiszem hogy ez lenne a szándéka, mint embereket mutatja be nekünk. Jelen esetben egy csecsemő holttestre bukkannak egy építkezés során, ezáltal ismerhetünk meg több nőt, és persze egy újságírót is, aki a nyomába indul a felfedezésnek.
2018. március 14., 18:20 Esküszöm megőszültem, mire elolvastam. Iszonyúan lassú, és én az ilyenekkel mindig bajban vagyok. DE a nagy titok nem hagyott nyugodni. Volt a végén csattanó, viszont nem tudott olyan módon felizgatni, hogy feledni tudjam a sok oldalnyi unatkozást. Ilyen NA VÉGRE! érzésem volt, amikor megkaptam a válaszokat. Kitárgyalta alaposan a 4 szereplő életét, egyiknél másiknál elég messze visszanyúlt az időben, de a jelenben meg oly keveset haladtunk. Az elején bumm, jön a felfedezés, spoiler és utána csak kerülgetjük, körbejárjuk, nem történik semmi. Nem minden érdekelt, amit olvastam. Emma kínlódását sokáig nem tudtam hová tenni, nem találtam a helyét a történetben. A labilis állapotát sem igazán értettem. A könyv utolsó harmada volt kicsit mozgalmasabb: végre jöttek a válaszok. Kate az újságíró, elég jól utána ment mindennek, és végül mindenki tett hozzá valamit a történethez, elmondta a maga "kis" titkát. 1 hozzászólás smetalin >! 2018. január 22., 09:02 Lassú víz, partot mos!
Három női sors útját követhetjük, lassan, fokozatosan megismerve jellemüket, titkaikat. július 27., 15:17 Azelőtt néha, amikor kettesben voltunk, Jude azt mondta nekem, hogy szép vagyok. De nem voltam az… nem vagyok az. Aki szép, annak fényes a haja, hosszúak a szempillái, és rózsás az arca – mint Judenak. Nekem barna, göndör hajam volt, aminek nem akaródzott lesimulnia, és tésztaszerű arcom. Utáltam az arcom. július 27., 15:17 Sor került némi ártatlan csókolózásfélére az ifjúsági klub mögött, a Jackie-loen olvasottak mintájára, de szívesebben írtam sóvárgásról és elképzelt szeretőkről. A történeteimben biztonság volt. És kevesebb nyál. Hasonló könyvek címkék alapján S. J. Watson: Amnézia 90% · Összehasonlítás S. Watson: Mielőtt elalszom 85% · Összehasonlítás Paula Hawkins: A lány a vonaton 79% · Összehasonlítás Paula Hawkins: A víz mélyén 76% · Összehasonlítás Peter May: Vesztegzár 76% · Összehasonlítás Daniel Cole: Rongybaba 87% · Összehasonlítás S. Watson: A másik én 76% · Összehasonlítás Helena Silence: Ezüsthíd 92% · Összehasonlítás Dennis Lehane: Viharsziget 90% · Összehasonlítás Gillian Flynn: Holtodiglan 88% · Összehasonlítás 1 hozzászólás EssentialHencsi P >!