A woke kapitalisták szorgoskodása azonban korántsem merül ki márkájuk suvickolgatásában. FEJÜKBE VETTÉK, HOGY POLITIKAI SZEREPLŐKKÉ VÁLNAK, ÉS MINT ILYENEK, A KÖZGONDOLKODÁS MEGVÁLTOZTATÁSÁT TŰZTÉK KI CÉLUL.
A kötet ára 2900 forint.
Az 1970-es években a nyugati kormányok és tanácsadóik úgy képzelték, hogy a világ hidegháborús megosztottsága örökké tart. A kor divatos konvergenciaelméletei azt hirdették, hogy a két világrendszer, a kommunizmus és a kapitalizmus fokozatosan közelít egymáshoz. A nyugati vezetők és szakértőik legtöbbje megszokta, hogy alkalmazkodjék a hidegháborús viszonyokhoz, teljes meglepetésként érte tehát őket a Szovjetunió felbomlása és a Kelet-Európa-szerte kirobbanó forradalmak hulláma. Schmidt Mária különösen éles hangon ír arról, hogy a nyugat-európai vezetők vonakodtak megválni a berlini faltól. Frank Füredi könyvei - 1. oldal. Tény, hogy sokuknak nagyon is megfelelt a kettéosztott Németország, és rettegve tekintettek a német újraegyesítés lehetőségére. Ugyanígy gondolkodott a nyugatnémet elit jelentős része is. A szerző felemlíti azoknak a nyugatnémet baloldali értelmiségieknek – köztük Günther Grass nak, Jürgen Habermas nak és zöldpárti, illetve szociáldemokrata barátaiknak – csúnya történetét, akik arra oktatták a keletnémeteket, óvakodjanak a nyugatnémet kapitalizmustól és nacionalizmustól.
Schmidt Mária rámutat, hogy Magyarország esetében a liberalizmus egyfajta komprádorideológia szerepét tölti be, amely igyekszik leválasztani a kelet-európai társadalmakat hagyományos kultúrájukról, és a kaliforniai egyetemi kampuszokon, illetve a Netflix stúdióiban kitalált legfrissebb hóbortokat próbálja ráerőltetni ezekre az országokra. Miközben felidézi a második világháborút követő évek történelmi eseményeit, Schmidt Mária kimutatja, hogyan fordult át a világ hidegháborús megosztottsága Európa kulturális felosztásába, amelynek következtében a nyugativilág-szerte kulturális konfliktusok szabadultak el. Frank Füredi Könyv – Ocean Geo. Az angol-amerikai közönség zavarónak találhatja e könyvet, mert nem kevesebbet kínál, mint ellenszert a nyugati társadalmak szándékos múltfelejtésére. Kiderül belőle, hogy a nyugati kormányok nem jártak el mindig tisztességesen a Szovjetunióval szemben, továbbá, hogy olykor nagyon is készségesen alkalmazkodtak a vasfüggöny realitásához. A szerző emlékeztet bennünket arra, hogy miközben a Nyugat elitje és értelmisége önelégült és kényelmes életet élt a hidegháború idején, a totalitárius kommunizmus elnyomása alatt élő népek milliói korántsem voltak elragadtatva az enyhülés és a békés egymás mellett élés nemzetközi rendszerétől.
Napjainkban, amikor a kulturális konfliktusok a világ számos részén a mindennapi élet részévé váltak, a nyugati olvasó is haszonnal olvashatja, mit ír Schmidt Mária Magyarország e téren felhalmozott tapasztalatáról. A kelet-európai kommunistaellenes forradalmak diadala jelentős fejlemény volt, de ezzel a szabadságért folytatott küzdelem nem ért véget. Frank füredi könyv olvasó. Mint Schmidt Mária kifejti, a kelet-európai társadalmaknak azzal a kihívással kellett megbirkózniuk, miképp gondoskodhatnak róla, hogy a formai függetlenség valóságos tartalmat nyerjen, miközben jelentős nyomás nehezedik rájuk annak érdekében, hogy kulturális örökségük és szuverenitásuk egy részét a globalizált nyugati életforma vonzó árubősége kínálta illúziókra váltsák át. MÁRA EGYÉRTELMŰVÉ VÁLT, HOGY A SZOVJETUNIÓ ÖSSZEOMLÁSA NEM HOZTA EL A TÖRTÉNELEM VÉGÉT. A liberalizmus, Francis Fukuyama jóslatával ellentétben, nem maradt kihívók nélkül a színen. A klasszikus liberalizmussal szakító mai liberalizmus elitista és antidemokratikus ideológiává vált, amelynek rögeszméje lett az identitáspolitika.