A történeti irodalomban parasztfelkeléseknek nevezett késő középkori összecsapásokat a 14. századi flandriai, angliai és franciaországi lázadások nyitották, majd az 1524–1525-ben lezajló nagy német parasztháború zárta azokat. A késő középkori felkelések okai [ szerkesztés] Az elhúzódó háborúk költségeit a középkori uralkodók többnyire a jobbágyságra hárították, emellett gyakran éltek a pénzrontás eszközével. A pénzgazdálkodás jelentőségének növekedésével a nemesség is egyre több pénzben követelte meg a jobbágyok tartozását. A felkelések leggyakoribb oka a háború, éhínség és pestis lehetett. Mindez megmagyarázná, miért a 14. századi nyugat-európai válsággal egy időben került sor felkelésekre. Ugyanakkor Közép-Európa királyságai (Magyar-, Cseh- és Lengyelország) éppen a 14. században számítottak erős és prosperáló hatalomnak, a válságjelenségek itt a következő évszázadban jelentkeztek. Magyarország a 16. Bakócz Tamás és a Dózsa-féle parasztfelkelés - YouTube. század elején rendkívül rossz gazdasági helyzetben volt. 1508 -ban és 1510 -ben éhínség pusztított, 1511 -ben pestisjárvány is kitört.
A váradi sereg vezetője a csapatait Erdélybe vezette, ahol a parasztok nagy pusztítást végeztek. A helybeli nemesek néha nem álltak ellen, hanem csatlakoztak a sereghez (pl. Szakolyi János, Becse várura). A legfőbb ellenállást a korábban elmenekült Báthory István temesi ispán fejtette ki, aki déli végvárvonal egyik fő vezetőjeként komoly katonai erők felett rendelkezett. A Dózsa-parasztfelkelés elbukik Temesvárnál » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. Dózsa ezért a parasztsereg főhadával Temesvár, az ispán székhelye ellen indult. A kezdeti sikerek akkor értek véget, amikor a török területekről visszatért Szapolyai, és seregével Temesvár alá vonult. Így végül 1514. július 15-én közel egy hónapos sikertelen ostrom után Székely Dózsa György 40 000 fős serege Temesvárnál két tűz közé került, és - a bántatlanság igéretének birtokában - lette a fegyvert Szapolyai János erdélyi vajda nemesi hadai előtt. Ezzel egyidőben Szapolyai erdélyi seregei Kolozsvár környékén végeztek Lőrinc pap csapataival. A keresztesek ellen egyéni és kollektív büntetéseket szabtak ki. A véres bosszúállás mellett jobbágyellenes törvényeket hoztak, és hamarosan megszületett a szokásjogot írásban rögzítő törvénykönyv, a Tripartitum.
V. 22: a váradi táborban összegyűltek Lőrinc váradi szerz. vezetésével legyőzték a Pöstyényi Gergely ppi adm. vezette nemesi sereget, V. 23: Báthori István temesi ispán és Csáky Miklós csanádi pp. hadai Apátfalvánál (Csanád vm. ) szétverték a keresztesek Balogh István deák vezette előhadát; Bornemissza János budai várnagy megkísérelte föloszlatni a pesti táborban maradtakat. 24: II. Ulászló és Bakócz betiltotta a keresztes hadjárat folytatását; a parasztok fölgyújtották a Jaksicsok nagylaki várát, melyben a nemesek apátfalvi győzelmüket ünnepelték. A Dózsa-féle parasztfelkelés – Lighthouse. 28: Dózsa Nagylakon a fogoly nemesekkel együtt karóba húzatta Csáky pp-öt; serege a Maros mentén 2 oszlopban K-re indult, s elfoglalta Arad, Csálya, Zádorlak Arad vm. várakat. VI. 1: a pesti keresztes táborbeliek letették a fegyvert. 5: a Márton pap vezette Eger környéki hadak legyőzték a Bebek János vezette nemeseket. Dózsa csapatai VI. 6: bevették Lippa, VI. 11: pedig Solymos várát. Jelentős hadműveleteket folytattak Bihar vm-ben, ahol VI.
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 9 945 ft 8 990 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 14 990 Ft
A parasztfelkelés a kései középkorban, többnyire a 14-15. században lezajlott fegyveres összecsapásokat jelenti, melyeket – a hagyományos felfogás szerint – időről időre a társadalom kiváltsággal nem rendelkező, alávetett helyzetű, földműveléssel foglalkozó csoportjai robbantottak ki. A parasztfelkelések bázisát azonban nem szűkíthetjük kizárólag a jobbágyokra: a harcokban nagy számban vettek részt kisnemesek, Nyugat-Európában városi polgárok, vagy a Dózsa György által vezetett parasztháború esetében a mezővárosi árutermelő-kereskedő réteg képviselői. Dózsa féle parasztfelkelés. Korszakolásuk [ szerkesztés] A történeti kutatás megkülönbözteti a többségében rurális népesség által lakott, mezőgazdaság által dominált középkori-kora újkori Európa jobbágyfelkeléseit az iparosodás és polgárosodás korának parasztmozgalmaitól. Társadalomtörténeti és jogi szempontból indokoltnak tűnik a francia forradalom előtti és utáni parasztfelkelések megkülönböztetése, ezért tekintik páran az 1846 -os galíciai felkelést az "európai történelem utolsó parasztfelkelésének, " [1] ugyanakkor sok történész az 1907 -es román parasztháborút tekinti az utolsó ilyen konfliktusnak.