A Pókember a kritikusok véleményei alapján 89%-ot kapott, a Pókember 2 94%, és még a sokak által szapult Pókember 3 is 63%-os. A Csodálatos-trilógia egy 73%-os mutatóval kezdett. Azonban úgy tűnik, hogy mostantól vége a rózsaszín világnak, mely körülveszi Pókember mozis inkarncióját, hiszen A csodálatos pókember mutatója a premier napján már csak 55%-os. Ez persze még mindig azt jelzi, hogy többen látták a filmet jónak, mint rossznak, de az oldal szerint ez már csak egy zöld színű, rohadt paradicsomot érdemel. A hír írásának pillanatában ez 108 pozitív és 88 negatív kritikát jelent. Mármint a 3. részt. Majdnem 900 milliós bevétellel azért kicsit erős túlzás bukásnak nevezni. Nekem és a páromnak is tetszett, szórakoztató film, jó poénokkal. (.. mindketten műveltek vagyunk, közel 140-es IQ-val. ) Spoiler nélkül: az igaz, hogy három ellenség van a filmben, de igazán csak az egyikre koncentrálnak. Indexen ugyanezt írták. Meg úgy mindenhol (444, origo stb. ). Én még magyar oldalon jó véleményt nem olvastam róla.
Mozikban a Pókember: Nincs hazaút, ami a karakter két évtizednyi mozgóképes történetét foglalta össze egy csattanós multiverzum sztorival. Ezzel pedig lezárult egy újabb trilógia. Szóval elérkezettnek láttuk az időt, hogy számot vessünk az összes Pókember-filmről, rangsorolva őket, hogy az eddigi 9 filmből melyik volt eddig a legjobb, na meg a legrosszabb. 9. Pókember 3 Sam Raimi harmadik epizódja mostanra ismert okok miatt egy hosszú, érdektelen vonatszerencsétlenség lett. Raimi elég jó rendező ahhoz, hogy bár technikailag nem feltétlenül a legrosszabb film, de a túl sok kidolgozatlan szál ügyetlen egymásracsavarásával egy végtelenül unalmas kudarccá válik, leszámítva a hírhedt táncjelenetet, ami egy tényleg szórakoztató jelent, ami szándékosan vicces. 8. A csodálatos Pókember 2 Ha valamiféle álságos objektivítást akartunk volna magunkra erőltetni, akkor azt mondanánk, ez a legrosszabb Pókember-film, ami valaha készült. Viszont minden technikai hibája neki dolgozik olyan értelemben, hogy kétségtelenül rossz film, de helyenként olyan mélységeket súrol, amitől szándékai ellenére komikussá, és ezáltal helyenként szórakoztatóvá válik.
Peter Parker ismét felkapja a testhez simuló pókrucit, hogy a tetőkön keresztül végigflangálja New York utcáit, beleütve mindenbe az orrát, ha kérték rá, ha nem. A Pókember nagyon pörög, nagyon szerelmes, nagyon zavart és nagyon vicces - akar lenni -, így egy percig sem unatkozik. Az akcióra éhes nézők azonban annál többet. Marc Webb pedig lehetetlen küldetést hajtott végre: csinált egy, az előző résznél is laposabb filmet. A közel két évvel ezelőtti első rész kritikája is előrevetítette, hogy talán felesleges volt rebootolni a szériát, és most is csak ezt tudom megerősíteni, hiszen gyakorlatilag semmit nem tesz hozzá a franchise-hoz az új Pókember film. Ettől függetlenül az már most borítékolható, hogy anyagilag sikeres lesz és természetesen folytatást is kapunk, köszönhetően nem csak a látványnak és a marketingnek hanem annak is hogy maga a Pókember név akkor is eladható lenne, ha egyetlen jó pontot nem kapna senkitől. Viszont a helyzet az, hogy az eddigi nézőknek tetszik a film, az IMDb-n jelenleg 7.