Senki sem mentes az olyan negatív és sok fájdalmat okozó érzelmektől és késztetésektől, mint például a hatalom-, a birtoklás- és a feltűnésvágy, az irigység vagy a szélsőséges versengési hajlam. Ezek bizonyos fokig természetesek, és csak nehezen tudunk felülemelkedni rajtuk. Karen Horneynak, a neoanalitikus pszichológia egyik kiemelkedő alakjának könyve azt mutatja be, hogy milyenné lesz, milyen irányban torzul el annak az embernek a személyisége, akin ezek a késztetések eluralkodnak, és aki így letér az egészséges fejlődés, az egészséges reagálások útjáról. "Könyvem írásakor az a cél lebegett a szemem előtt, hogy pontos képet rajzoljak a közöttünk élő neurotikus személyről, beleértve a konfliktusait, amelyek mozgatják, a szorongásait, a szenvedéseit és mindazt a rengeteg problémát, amelyek az önmagához és másokhoz való viszonyulásában megnyilvánulnak. Amikor neurotikus személyiségről beszélek, akkor nemcsak arra gondolok, hogy vannak olyan neurotikusok, akikben sok a hasonlóság, hanem arra is, hogy ezek az alapvető hasonlóságok lényegében a korunkban és kultúránkban létező nehézségek hatására keletkeznek. "
A könyv első felében bemutatja a neurotikus személyiséget, és részletesen lefesti azokat a külső-belső konfliktusokat, amelyek mozgatják, a szenvedéseit és a problémáit, melyek önmagával kapcsolatosan, és a másokhoz fűződő viszonyában megjelennek. Amit még hozzáad a szerző a karakterleíráshoz, az a saját szavaival így hangzik: "Amikor neurotikus személyiségről beszélek, akkor nemcsak arra gondolok, hogy vannak olyan neurotikusok, akikben sok a hasonlóság, hanem arra is, hogy ezek az alapvető hasonlóságok lényegében a korunkban és kultúránkban létező nehézségek hatására keletkeznek. " "... bármire képesek vagyunk, csak hogy elkerüljük a szorongást vagy annak érzését" – írja Karen Horney. Vagyis – és épp ezen meggyőződése mentén is lépett túl Freud nézetein – neuróziselméletét egyfajta kultúrantropológiai keretben tárgyalja. A Németországból Amerikába emigrált szerző az 1930-as évek amerikai emberképét jeleníti meg. Olvashatunk a kényszeres versengésről, amely egyfelől emberi természetünk velejárója, ugyanakkor a társadalmunk által gerjesztett és fenntartott probléma.
A párunk mindent az ellenőrzése alatt akar tartani, és mélységesen megbántjuk, ha az eseményeket nem az ő elvárásai szerint alakítjuk. Főnökünk minden jó szándékú tanácsot és segítséget elutasít egy kilátástalan helyzetben. Munkatársunk kollégáit "erősek" és "gyengék" csoportjára osztja fel, ez utóbbiakat pedig látványosan leértékeli. Mi állhat a hatalomra, kontrollra való törekvés mögött? Borbély Lilla tanácsadó- és iskolapszichológus cikke. A szorongástól Karen Horney pszichoanalitikus szerint jellemzően két fő stratégiával próbálunk megmenekülni: a szeretet hajszolásával, illetve a hatalomra, a presztízsre és a birtoklásra való törekvéssel. A stratégiák használata főként a neurotikus személyiségszerveződésre jellemző, ugyanakkor gyakran előforduló szorongáskezelő módszerek a társadalom szubklinikus tagjainál is. A stratégiák többnyire tudattalanul jelennek meg a viselkedésben, és általában a kiváltó okok is a tudattalan rejtekében maradnak. A szeretetéhség stratégiájával a másokkal folytatott intenzív kapcsolattal juthatunk enyhüléshez, míg a hatalom megszerzésére való törekvés által a másokhoz fűződő viszonyunkat lazítjuk és a saját pozíciónkat erősítjük meg.