kerület krónikája lejárt 1 200 Ft 2 450 - Készlet erejéig A XXXIII.
SZÉPIRODALOM / Magyar irodalom kategória termékei tartalom: "Az Északi szél című regény a két Konrád testvér történetével indul. Konrád Ödön előtt semmiféle emberi törvény nem volt szent, utcalány tartotta ki, s végül gyilkosságért börtönbe kerül. Testvére, Konrád Viktor, a tökéletes kispolgár, aki a társadalom szokásainak és szabályainak bűvöletében él; ő a regény főhőse. A történetet elmesélő író Konrád Viktorral Dél-Amerikában találkozik; regényében részletesen és fordulatosan mondja el ennek az embernek hányattatásait és karrierjét. Dél-Amerikában, ahol megbomlott a polgári társadalom szokásos, mindennapi rendje, Konrád Viktor már nemcsak a társadalom törvényeit, hanem azokat az "ősi" törvényeket is felrúgja, amelyek az emberi létezés alapját, a közösségi élet lehetőségeit is jelentik. Remenyik zsigmond könyvek gyerekeknek. Alakja a végsőkig elaljasodott, az emberiség ellenségévé vált polgár szimbóluma, az író felfogása szerint a fasizmus jelképe. A Keselyű a fasiszta lelki alkat bámulatosan plasztikus rajza egy pergően izgalmas történet keretében.
Az István öcsémhez keletkezési körülményei 1844 tavasza és nyara fordulat volt a költő életében, valódi életformaváltást hozott ez az időszak. 1844 februárjában, miután egy zord telet vészelt át Debrecenben, fakózöld versesfüzetével a tarisznyájában Petőfi felgyalogolt Pestre, és felkereste Vörösmarty Mihályt, a kor legnagyobb irodalmi tekintélyét. Vörösmarty átolvasta verseit, és támogatásával Petőfi segédszerkesztői álláshoz jutott a Vahot Imre szerkesztette Pesti Divatlapnál. Kiskunság: Petőfi Sándor: Kiskunság (Pest,1848.június). Vörösmarty ajánlására 1844. március 27-én a Nemzeti Kör is döntést hozott Petőfi verseinek kiadásáról. Ez óriási változást idézett elő a költő életében. Így ír a sorsfordító pesti eseményekről az Úti levelek ben Kerényi Frigyesnek: "Oh az én életem dúsgazdag volt a sanyarúságban, s ha most boldog vagyok, megérdemlem. Hat esztendeig voltam istentül, embertül elhagyott földönfutó; hat esztendeig volt két sötét árnyékom: a nyomor és a lelki fájdalom… és mikor? ifjuságom kezdetében, az élet legszebb szakában, mely csupán az örömeknek van teremtve, tizenhatodik esztendőmtől a huszonkettedikig.
Lezárult tehát a vándorlások korszaka, és most az volt a szándéka, hogy kibéküljön szüleivel. Hazatérése rengeteg érzést szabadított fel: dac, büszkeség, szeretet, félszegség, tétovaság érzése dúlt benne, míg meg nem történt a kibékülés haragtartó édesapjával, aki időközben anyagilag tönkrement. Hazatérése alkalmából két megható családi verse született, a Füstbement terv és az Egy estém otthon. A húsvéti ünnepek után néhány napra visszautazott Pestre, majd április 15-ét követően két egész hónapot töltött szüleinél Dunavecsén. Kipihente a hányattatásokkal teli 6 év fáradalmait, élvezte a családi kör melegségét és készült új életére, új munkájára. Közben verseskötetének kéziratán dolgozott. Június közepén aztán végleg felutazott Pestre, mert segédszerkesztői állását július 1-étől kellett betöltenie. Petőfi Sándor verse - István öcsémhez. 1844 júniusában Pesten írta meg két emlékezetes költői levelét: egyiket Kerényi Frigyeshez, a másikat öccséhez, Petrovics Istvánhoz (aki később szintén felvette a Petőfi nevet). Ez az utóbbi episztola lett az István öcsémhez.
Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom; De megmutatná a nagy veszteség: Ha elszólítná tőlünk őt az ég… E néhány sorral érd be most, öcsém. Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete; S ha még tovább fonnám e fonalat, Szivem repedne a nagy kín alatt. Petőfi Sándor: A TÉL HALÁLA. Más levelem majd több lesz és vidám. Isten megáldjon, édes Pistikám! Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor – István öcsémhez költeményét. Mi a véleményed Petőfi Sándor – István öcsémhez írásáról? Írd meg kommentbe!
Szegény atyánk! ha ő ugy nem bizik Az emberekben: jégre nem viszik. Mert ő becsűletes lelkű, igaz; Azt gondolá, hogy minden ember az. És e hitének áldozatja lett, Elveszte mindent, amit keresett. Szorgalmas élte verítékinek Gyümölcseit most más emészti meg. Mért nem szeret ugy engem istenem? Hogy volna mód, sorsán enyhítenem. Agg napjait a fáradástul én Mily édes-örömest fölmenteném. Ez fáj nekem csak, nyúgodt éltemet Most egyedűl ez keseríti meg. Tégy érte, amit tenni bír erőd; Légy jó fiú, és gyámolítsad őt. Vedd vállaidra félig terheit, S meglásd, öcsém, az isten megsegít. S anyánkat, ezt az édes jó anyát, O Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd! Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom; De megmutatná a nagy veszteség: Ha elszólítná tőlünk őt az ég… E néhány sorral érd be most, öcsém. Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete; S ha még tovább fonnám e fonalat, Szivem repedne a nagy kín alatt. Más levelem majd több lesz és vidám.
Ekkor még nem sejthette a rövid idő múlva bekövetkező kurdarcot. Várakozó bizakodás, optimista derű lengi át az egész költeményt. forrás:
A Kiskunságon való elképzelt vándorlás folyamán a táj megidézése s annak látványa kerül középpontba, a lírai én önmagát is belehelyezi a tájba. Téma A kiskunság bemutatása, egy képzeletbeli kirándulással. Szerkezet Versformája ütemhangsúlyos, négyütemű tizenkettesre épül, ez a hosszúság alkalmassá teszi a részletező leírást, de úgyszintén unalmassá és lassúvá is teheti verstempót. Nyelvi poétikai eszközök Változatos poétikai eszköztár írja le a látványt ebből a szempontból az olvasónak a megszemélyesitések és a hasonlatok tünthetnek fel elsősorban, a táj leírásában a színek jutnak fontos szerephez (sárga fenék, sötézöld káka, aranyos fellegek). Sokszor előfordulnak a nyugalmi állapotot vagy lassú mozgást jelentő igék névszók(hever, lomha, meg se' mozdul)és előfordulnak hangutánzó szavak (loccsan, jajgat, károg. Egyéb Ez a vidék, a Kiskunság nem csak szülőföldje miatt értékes a költőnek. A vers megírása idején (1848. máj-jún. ) politikai reményei is ide kapcsolták, hiszen Szabadszálláson kívánt fellépni a képviselőválasztáskor.
Pedig mégis a szegény Zsófinak volt igaza. Az ő szíve többet tudott, többet sejtett, mint amennyit az egész világ bölcsessége megmondhatna. Amint egy délelőtt a dohánypalántát öntözé nagy gonddal (ha megjön a gazda, legyen mit füstölnie a télen), ragyás öregasszony lépett be az udvarra: üzenetet hozott. - A férjedtől jövök, Zsófi. Arra kér, bocsáss meg neki, megbánta, amit tett. Ott dolgozik a harmadik faluban, Gózonban: a bádogtornyot reparálják. Ő maga nem mert eljönni, félt, nagyon haragszol. Ha megbocsátasz neki, jöjj el hozzá, azt üzeni. - Menjünk! - mondá a szelíd, szőke asszony. A fekete kendőt leoldotta, s piros olajosat kötött fel az útra. Péter kedvenc színe, meg aztán illőbb is ehhez a szép naphoz. Egy aranyozott keresztet kellett feltenni a torony tetején a gombra. A tekintetes asszony, a tiszttartóné ikreket szült, annak az örömére ajándékozta az eklézsiának. - Ki vállalja a dolgot, fiúk - kérdi az ácsmester, Rögi Mihály uram. - Én! - mondá Péter. - Én megyek, majszter uram.