Amíg az eredeti sorozat főszereplője, Peter Sellers egy szeretnivaló balek volt, Martin inkább tekinthető afféle francia Drebin hadnagynak, csak épp annak szerethetősége nélkül, aki nyomában kő kövön nem marad. Az előzetesből korábban megismert jeleneteknél viccesebbet már nem túl sokat találunk az alkotásban, inkább csak fárasztó mozzanatok sorát, amelyek közé azért a nagy számok törvénye alapján becsúszott néhány valóban poénos is. Chistophe Beck ( Jégvarázs, A Hangya, A holnap határa) nehéz örökséget vett magára, hiszen az eredeti film Henry Mancini szerezte főtémája halhatatlan lett, egyike azon tételeknek, melyeket a filmzenékben járatlanok is gondolkodás nélkül el tudnának fütyülni. Beck mindenesetre nem ijedt meg a saját árnyékától, a rózsaszín párducétól pedig pláne nem, és Mancini előtti főhajtásra használta ki az alkalmat. Ehhez természetesen modernizálta a híres dallamot (kihagyni öngyilkos merénylettel ért volna fel), de nem egyezett ki ennyivel. Jazzes motívumokban is erős score-jában a főtéma mellett ízlésesen keverednek egymással a könnyed, franciás dallamok (melyeket természetesen harmonikával támogat meg), a vígjátékokra jellemző kötetlen semmiségek és a hatalmas rejtélyre utaló, mókásan komor elemek.
A rózsaszín párduc 2. Film Streaming Magyarul Bluray #1080px, #720px, #BrRip, #DvdRip. Rózsaszín Párduc - Párduc az éjszakában (magyar szinkron Your browser indicates if you've visited this link youtube com/watch?
A kínaiak elleni győztes meccs utáni ünneplésben meggyilkolják a francia focicsapat edzőjét, és eltűnik a férfi gyémántgyűrűje, a "Rózsaszín párduc". Az ügyet a fáradhatatlanul körülményes Clouseau felügyelő kapja. Clouseau és új asszisztense, a higgadtságát minden körülmények között megőrző Gilbert Párizson és New Yorkon keresztül követi a nyomokat. Több gyanúsított is akad: az edző volt barátnője, egy mellőzött focista, a milliomos kaszinótulajdonos, valamint egy kikapós PR-os. Végül a titkárnője, Nicole és Ponton segítségével Clouseau-nak sikerül lelepleznie a gyilkost.
The Pink Panther A kínai-francia focidöntő végén, sok-sok néző szeme láttára hal meg a nyertes gallokat irányító neves edző, és eltűnik ujjáról gyémántgyűrűje, a híres Rózsaszín Párduc is. A karrierista Dreyfus főfelügyelő (Kevin Kline) a kétbalkezes rendőrt, Jacques Clouseau-t (Steve Martin) bízza meg az ékszer felkutatásával, hogy amíg a sajtó a felügyelő csetlés-botlásait kíséri figyelemmel, ő vigye sikerre a nyomozást. Clouseau a mellé kíséretül adott segédje (Jean Reno) társaságában veszi fel a kesztyűt – persze azt is fordítva. Az annak idején szebb napokat is látott Steve Martin, aki manapság már csak családi filmekkel tud aratni a mozipénztáraknál (gyerekekkel indult a lecsúszás, de a tuti siker érdekében idővel bizonyára kerül majd mellé kutya, delfin, majom vagy fóka is), a legutóbbi – anyagi – sikerét rendező Shawn Levyvel dolgozott ismét együtt. Korábbi együttműködésük, a második részt is megélt Tucatjával olcsóbb sem mutatott semmilyen komoly értéket, és nem történt ez másképp ennél a remake-nél sem.
Más filmeket meg az Istennek se hoznák be. Az írott szöveg (c) 2004-, a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.
Charles Dreyfus főfelügyelő a Légion d'honneur elnyerésére vágyva felügyelői rangra lépteti elő az ügyetlen rendőrt és falusi idiótát, Jacques Clouseau -t, és kijelöli az ügyben. Míg Clouseau felhívja a média figyelmét, Dreyfus összeállít egy titkos csapatot, hogy feltörjék az ügyet, és Gilbert Ponton csendőrt bízza meg, hogy tartsa szemmel Clouseau-t. Clouseau összebarátkozik Pontonnal, és beleszeret Nicole Durant titkárnőbe. Bár Clouseau keveset halad előre az ügyben, mégis rájön, hogy sokan gyűlölték Gluant, és meg is akarták ölni. Bizu, egy francia játékos, aki Gluant hibáztatta Xania "ellopásáért", a fő gyilkosság gyanúsítottja mindaddig, amíg fejbe nem lövik a csapat öltözőjében. Miközben információkat gyűjt egy kaszinóban, Clouseau találkozik az MI6 -os ügynökkel, Nigel Boswell-lel, aki meghiúsít egy rablást, miközben Clouseau kabátját viseli; Clouseau tévedésből elismerést kapott, és a Légion d'honneur -ra jelölték. Miután követte Xaniát New Yorkba, Ponton ragaszkodik ahhoz, hogy gyanúsított, mert Gluant megcsalta, de Clouseau ártatlannak hiszi, bár tettei miatt azt hiheti, hogy többet tud, mint amennyit elárul.
Tarantino 9. filmje az év legjobban várt produkciója volt. Az egyedi látásmódú rendezőre nagyobb szükségünk van, mint bármikor ezelőtt, hiszen lassan nagyítóval kell keresni az eredeti, a tucattól eltérő mozis alkotásokat. Nem kell viszont fürkésznünk a sztárokat, akik szép számmal felsorakoztak, hogy elmeséljenek egy sztorit Hollywood hőskörából. Egy jó sztorit, ami ugyanakkor annyira bennfentes, hogy az már valamennyira az élményre is ráteszi a bélyegét. Quentin Tarantino most ahhoz az időszakhoz nyúlt vissza, mikor ő még kissrácként bámulhatta a feltörekvő fiatal sztárokat az álomgyárban. A Volt egyszer egy Hollywood egyben tisztelgés, egyben egy érdekes újraértelmezése a filmes történelemnek. 1969-ben járunk Los Angelesben. Egy munka nélkül maradt, western tévésorozatából kikerült színész, Rick Dalton ( Leonardo DiCaprio) és jó barátja, kaszkadőre, Cliff ( Brad Pitt) együtt próbálnak boldogulni a mozi fővárosának kegyetlen világában. Ez a világ azért kegyetlen, mert változik: Rick és Cliff eddig kiismerte magát a showbizniszben, de most bármerre járnak, arra kell rácsodálkozniuk, hogy minden megváltozott: a szabályok, a főnökök, de még a nők is.
Eközben Sharon Tate ( Margot Robbie) és rendező férje, Roman Polanski ( Rafal Zawierucha) éppen Rick szomszédságába költözik, ettől azonnal felcsillan a dörzsölt veterán szeme, ugyanis az a fixa ideája, hogy ha összebarátkozik a celebpárral, akkor ismételten felragyog a csillaga Hollywoodban. Persze ahogy lenni szokott (és a történelemkönyvekből tudjuk: Manson-mészárlás), nem minden úgy alakul, ahogy eltervezte... Karakterek A Volt egyszer egy... Hollywood - Quentin Tarantino alkotásaihoz híven - rengeteg karaktert mozgat, akiket nem is akármilyen nevek keltenek életre: többek között Emile Hirsch, Timothy Olyphant, Dakota Fanning, Bruce Dern, Luke Perry, Damian Lewis, Al Pacino, Maya Hawke, Clifton Collins Jr., Zoë Bell, Nicholas Hammond, Michael Madsen és Kurt Russell, de az a szép, hogy ezt a névsort napestig sorolhatnám. Ám akikre a leginkább kíváncsi voltam, nyilván a főszereplők: Leonardo DiCaprio, Brad Pitt és Margot Robbie. Utóbbi a filmet látva annyira nem is főkarakter, ugyanis bár Sharon Tate kétség kívül központi szerepet tölt be a cselekmény alakulásában, nem nagyon halljuk beszélni.
Tarantino szerint ilyen volt, vagy ilyennek kellett volna lennie 1969 Hollywoodjának, ez a két megközelítés pedig szétszálazhatatlan a filmben, kivált a rengeteg valós és fiktív referencia révén, amelyek egyenrangúan tarkítják a cselekményt – Tarantino még sohasem tobzódhatott annyira a hivatkozásokban, mint itt, ezek eredőjében. Létező és kitalált figurák, filmek, márkák sűrű kevercse a Volt egyszer egy… Hollywood, amelyben a fiktív Rick Dalton egyszerre tűnhet fel képzeletbeli, de valós minták alapján készült alkotásokban, tényleg létezett darabokban, ahogyan körülötte is valós színészek és kitaláltak keringenek. Ráadásként Tarantino még önmagát is számtalanszor megidézi motívumok és technikai megvalósítások révén, így a Volt egyszer egy… Hollywood nemcsak személyes, hanem összegző szándékú magnum opus is. A mester a saját rajongóihoz szól, ám az "igazi" rajongóihoz – akik nemcsak a filmjei felszínét, az erőszakot, az öntörvényűségét, a káromkodást és a popkulturális referenciáit szeretik, hanem akik ugyanolyan mélyen odavannak a "tékás" filmekért, az elfeledett és soha vissza nem hozható kincsekért, a porból felemelhető értékekért, mint ő. Tarantino utolsó előtti filmje olyan magasra helyezi a lécet, hogy az már ijesztő: vajon mivel fogja ezt megugrani az utolsó alkalommal?
Hollywood mindig nyer, s ameddig Tarantino ilyen szerelmes leveleket készít az álomgyárnak, addig mi nézők is. Az év talán legjobban várt filmje volt a Volt egyszer egy… Hollywood, olyan magas lóra ültetve Tarantino (az ő számolása szerint) kilencedik rendezését, amiről nyakukat szokták törni a vállalkozó kedvű cowboyok. Ám nem olyan fából faragták az öreg videotékást! 1969-ben járunk, a helyszín Los Angeles. Dübörög az Új Hollywood, a hippi mozgalom és az olyan régi bútordarabok, mint Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) próbálnak megragadni a szakmában. Érdekes élethelyzetet mutat be a film, ahol szinte napról-napra küszködni látszik, miközben milliomos és szórja a pénzét. Az ő egyszemélyes sleppje az örökös dublőr-kaszkadőrje, a háborús hős Cliff Booth (Brad Pitt), aki szintén túl van már a csúcson, de kitart (talán máshova már nem is tudna menni) barátja mellett. Majd amikor Új Hollywood új csillaga, Sharon Tate Roman Polanskival az oldalán (Margot Robbie és Rafal Zawierucha) a szomszédba költözik, talán Rick karrierje is új irányt vehet.
A két színész játéka pedig engem annyira lehengerelt, hogy elkezdtem gondolkodni kit mikor láttam ennyire eleminek. Talán utóljára DiCapriot a Djangoban, de ott volt mögötte egy Tarantino(nem véletlen). Pittnél is olyan magaslatot kapunk amit tényleg minimum 10 éve nem láthattunk tőle, ezért köszönöm is a Mesternek, hogy újra felnyitotta a szemem mennyire jó színész is Pitt. És itt jön az, ami miatt ez az egész szerintem így összejöhetett. Ugyanis híres Tarantinoo arról, hogy oda van ezért a korszakért, de tényleg, és nem csak a filmes időszakért hanem az egész korszak számára szerintem a kis üvegkastély amibe visszavonul ha pihenni akar vagy ha csak ihletre lenne szüksége. Ezt azért sok filmjénél megfigyelhetjük. Ebben a műben számomra mindig az lesz a különleges, hogyha megmutatom valakinek aki nem nézet sohasem Tarantinot, és utána végignézettem vele a többi filmet is, akkor biztosan egyértelműen rá lehet ismerni a mesterre ebben a filmben, de itt nem úgy vesz részt mint a legtöbbször.