Első rész A fotográfia története a 19. század elejére nyúlik vissza. A társadalom minden szintjén tömeges igény jelentkezett a valóságot legteljesebben megközelítő ábrázolás rögzítésére. Már nem tartották elsőrendűnek a képek mitológiai és vallásos mondanivalóját. Fontosabbnak tűnt az ábrázolás hogyanja. A feltörekvő polgárság reális életszemlélete a valósághű ábrázolást kívánta meg. Ezt az igényt a fény felhasználásával készülő fényképek teljes mértékben kielégítették. Új formát jelentett az újra felfedezett valóság megmutatásában a korábban megszokott képzőművészeti ( festmény, szobor) alkotásokhoz képest. Az új forma egyidejűleg új technológiát is életre hívott. A hagyományos festészetet, szobrászkodást felváltotta a viszonylag rövid idő alatt elsajátítható optikai-vegyészeti eljárás, a fényképészet. Az új technológia kétlépcsős volt, képrögzítésből és képelőhívásból állt. A fényképezés technikai feltételeit, vagyis a fény optikai és kémiai hatását már korábban ismerték. A fényképezőgép őse, a camera obscura képalkotását már az arabok is feljegyezték i. sz.
A sors másik fintora, hogy Daguerre a magáról elnevezett dagerrotípiához nem sokat tett hozzá, azt gyakorlatilag Nicéphore Niépce dolgozta ki, azonban Niépce korai halála és a vele kötött szerződésen Daguerre nevét írták az első helyre, az elkészült képrögzítési eljárás is Daguerre nevét kapta. 1840 – William Fox Talbot kifejleszti a pozitív/ negatív eljárást, melyet fotogenetikus rajzoknak, később kalotípiának nevez illetve pert indít Daguerre ellen a fotográfia mint szabadalom tulajdonjogát illetően, 5 évvel korábbi eredményeire hivatkozva, de elveszti. Forrás: Wikipédia A címlapfotó: Camera obscura
Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan címkéhez tartozó cikkek
6. Miért fontosak a "sütik" az interneten? A "sütik" szerepe, hogy kényelmesebbé tegyék a felhasználók számára a böngészést, hiszen a böngészési előzmények révén állítja be a felhasználóknak a reklámokat, tartalmakat. A "sütik" letiltása vagy korlátozása néhány weboldalt használhatatlanná tesz. És mindezt a VAN úgy teszi, hogy nem válik nyomasztó szociodrámává, hanem végig vicces és könnyed marad. Ehhez csak két dolog kellett: egy klassz forgatókönyv, valódinak ható párbeszédekkel, és olyan színészek (akik jelentős része egyébként nem is színész), akik ezt a könyvet normálisan, természetesen elő tudják adni. A főszereplő, Ferenczik Áron sem színész, végzős rendező a Színművészeti Egyetemen, a rendező, Reisz Gábor osztálytársa. Kortárs Online - A fiú, aki ott sem volt. Áron eddig több rövidfilmet is rendezett, a legismertebb talán a Nekem Budapest szkeccsfilmben a Miért vannak olyan messze a székek a HÉV-megállóban? című epizód volt. (Megint egy kérdés, amin a pesti tömegközlekedés résztvevői egyszer életükben már tutira elgondolkoztak. )
Ahogy azonban a lazán kapcsolódó epizódokat nézzük, és megismerjük a baráti körét, akikkel már az általános suliban is együtt koptatta a padokat; a szülőkhöz való viszonyát ( Takács Katalin, Kovács Zsolt – mindkettő remekel), nyilvánvalóvá válik, hogy a mi srácunk nem egyedi eset. Áron a harminchoz közeli generáció (értsd: a "romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomás" réteg képviselője, félúton a gyereklét és a felnőtté válás, valamint az egyelőre bizonytalan életcélok és a társadalmi/szülői elvárások között. Pechjére épp ez a gazdasági válságtól sújtott éra jutott neki, a korszak, amikor a diplomájával (filmszak, ELTE-BTK) simán kitörölheti a fenekét, pontosabban elmehet vele mosogatni vagy portásnak. Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan online 2020. Külföldre vagy egy multihoz. Jelenetek a filmből Reisz Gábor filmje azonban nem politikai pamflet (bár a városban csatangoló Áron időnként belefut pártzászlókkal teli tüntetésekbe, sőt az anyja váltig esküszik a magyar paradicsomra és egyéb honi zöldségekre, az apja pedig a hungarikum tejfölre), hanem generációs hangulatmozi, ha úgy tetszik, közérzetfilm.
Hogyan készült? Reisz Gábor diplomafilmje nagyon szűkös költségvetéssel készült. A komoly technikai eszközpark hiánya, a baráti szívességek, improvizációk és a kényszerű gerillamódszerek végül mégis a mű előnyére váltak, jótékony kreativitásra sarkallva az alkotókat. A reklámkampányt és forgalmazást szintén izgalmas alternatív ötletekkel színesítették. Létezett például egy mozibusz, ami kérésre házhoz ment, és a járműben levetítették a filmet. A VAN nagyban épített a közösségi médiára és a futótűzként terjedő szájhagyományra, így végül valóságos ügy lett belőle. Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan - online. Hol a helye a (magyar) filmtörténetben? A filmet az egyre növekvő érdeklődés meglepően sokáig a mozik műsorán tartotta, és olyanok is szép számban látták, aki korábban csak elvétve néztek kortárs magyar mozgóképeket. Reisz Gábor alkotását a kritika is nagy lelkesedéssel fogadta, és egy újabb fontos "generációs közérzetfilmként" üdvözölte. E filmtípusnak igen komoly előzményei vannak a magyar és az egyetemes filmtörténetben. A VAN eredeti stílusával, friss látásmódjával és megkapó őszinteségével méltó folytatása a nemes hagyományoknak.