Én a vízilovakkal vagyok (1979) Tom nem örül fivére megjelenésének. Slim (Terence Hill) ugyanis azonnal tönkreteszi az üzletét. Tom eddig hiszékeny turistáknak és külföldi vadászoknak Afrika vadban dúskáló tájain szervezett szafarikat. S ekkor jön az állatvédõ Slim, és egyetlen jól irányzott lövéssel defektet okoz testvére dzsipjén. Közös ellenségük azonban egyesíti erõiket: Jack Ormondnak, a kapzsi állatkereskedõnek útjában állnak a fivérek. Cinkosai nem feledik a testvérek kiadós pofonjait, de fõnökük érdeke újra meg újra azt követeli, hogy tegyék ártalmatlanná Tomot és Slimet. Kudarca láttán Ormond vesztegetéssel próbálkozik. Ebédre hívja kemény öklû ellenfeleit... olvass tovább..., és tányérjuk alá vastagon bélelt borítékot csúsztat. Tom és Slim azonban nem alkuszik, a két testvér most már minden erejével és összes pofonjával a gazfickók ellen fordul. Eredeti cím Io sto con gli ippopotami Nemzetközi címek Аз съм за хипопотама bolgár Hrosi v Africe cseh Vi holder med flodhestene dán Das Krokodil und sein Nilpferd német Ego kai o ippopotamos tha ta kanoume limpa görög I'm for the Hippopotamus angol Dos superlocos en apuros spanyol Estoy con los hipopótamos spanyol Yo estoy con los hipopótamos spanyol Mutaa kuonoon!
Nálunk nem, nálunk tán még Orbán Brehmjében sincs benne, aki nem rá szavaz. Valahogy úgy lehet a sorrend a fejében, hogy elsősorban is ő, majd ismét a becses-becstelen személye egypárszor, majd a futballisták, aztán a többi fideszista, de csak díszletként. Ilyen felállásban fideszes se lennék, ha volna önbecsülésem, de ilyenjük ezeknek nincsen. Nem tudom, mi van nekik, nem is érdekel, most az egy hétig fagyoskodó civilek járnak a fejemben azzal a lehangoló tudattal, hogy közben a fideszisták a jól fűtött irodáikban ücsörögnek. És nem csak ücsörögnek, hanem zsíros szájjal, pacaltól eltelten böfögve szidják és tekintik senkinek és semminek azokat, akik odakint fagyoskodnak, és azokat is, akik hozzájuk járulnak a szebb jövő reményében. Ami most folyik, mutatja, milyen reménytelen helyzetben van az ország, voltaképp az utolsó pillanatban, hogy esély legyen a változásra. És bár magam létezésem minden molekulájával és sóhajtásával a NER elzavarásán dolgozom és ez ad értelmet most már csak nyomorult életemnek, lassacskán eljutok a teljes kiábrándulásig és nihilig.
Azt a talentet például, akit 2020 márciusa óta a legtöbb helyen a vezető olyan mélyen ismer, hogy PS (on mute). Mert ennyit lát teams-en keresztül a saját beosztottjából is, nemhogy a kettővel alatta levő szintből. Vezetőink először döntenek a monogramok sorsáról, aztán büdzsétől függően a legszebb színre festett 1-2-3 kocka összes tehetségét menő külső szolgáltató tréningezi, mindenkit ugyanarra, havonta, kéthavonta, online, offline, ahogy a COVID adja. A legkifinomultabbak követik az 1970-es évek tanácsait is, és ha valaki már túl régóta ül az egyik kockában, és mint ilyen kezdi nyomni itt-ott annak éles sarka, a vezetők egymás között addig teniszeznek, amíg találnak neki új pozíciót. Hogy jobb lett-e neki ott, nem tudjuk. Ahogy azt sem, hogy nekünk jobb lett-e céges szinten, hogy ő már egy másik helyen van. Az viszont biztos, hogy a McKinsey ötven éves rejtvényét megoldottuk, átpasszoltuk egy másik kockába! És mint ilyen, nyertünk vele még két-három évet, amíg ott ülhet. Mission completed.
Nem azért, mert biztos, hogy az AC-d igazságosabb lesz, mint a sima fórum. Hanem azért, mert bizonyítottan jobban értékeljük azt, amiért megküzdöttünk. Márpedig az első cél a bemeneti elkötelezettség maximalizálása. Hálót képezz a talentjeidből, ne engedd őket szakadni Sok helyen összeszedik a talenteket, majd becsatornázzák őket a közös vállalati képzési rendszerbe – ha úgyis van érveléstechnika tréning jövő héten, oda befér kettő még keddre. Szociálpszichológiai tanulmányokból tudjuk, hogy a döntéseinket az indirekt környezeten keresztül hozzuk. A talent nem attól hiszi el magáról, hogy ő különleges, hogy 1-es boxba tetted, hanem attól, hogy a többi talenten látja, hogy ők azok. És ettől ő is annak érzi magát. Márpedig, ahol különlegesnek érzed magad, ott maradsz. Tedd a felelősséget a vezetőjére A tehetségmenedzsmentben a HR szerepe maximum a felelősségben tartás, és az edukáció. A felelősség maga a vezetőé (hozzáteszem, már abban is, hogy kinek a jobbkezéből lesz talent, ld. feljebb), amiben esetleg osztozhat magával a talent-tel.
És ami valójában történik a cégnél mindezek alatt? Az nem más, mint az overconfidence trap nevezetű döntési torzítás megspékelve egy rakat, rosszul összerakott csoportos döntéshozatali folyamat eredményével. Hadd győzzelek meg. A gépjárművezetők 88%-a hiszi magáról, hogy gépjárművezetési képességei a gépjárművezetők felső 50%-ba teszi őket. És ha zavar az előző mondatban a rengeteg szóismétlés, akkor kérlek olvasd el úgy, hogy kiveszed belőle a gépjárműt. Mert a helyzet az, hogy így is igaz lesz. Olvasd csak újra! Ezt hívják a tudósok overconfidence trap-nek, azaz a túlzott magabiztosság csapdájának. A rossz hír pedig a döntési torzításokról, hogy hiába tudunk róla, az agyunk nem tudja őket kiküszöbölni. (Én például minimum öt éve főállásban viselkedéstudománnyal foglalkozom, és még mindig egészen biztos vagyok benne, hogy jobban vezetek, mint az átlag. Valószínűleg azért, mert tényleg. 🙂) Ezt a torzítást az agyad használja a csapatodra is, tehát te tényleg őszintén fogod hinni, hogy a te középvezetőid, csapatvezetőid tehetségesebbek, gyorsabbak, ügyesebbek, szebbek, és még a potenciáljuk is nagyobb, mint a többié.
A kortársaktól érkező folyamatos elutasítás miatt sokan zárkóznak be, és keresik inkább a náluk fiatalabbak vagy idősebbek társaságát. A szenzoros integrációs zavar kezelése A fentebb felsorolt tünetek közül egy-kettő az egyébként rendben fejlődő gyerekekre is igaz lehet, ha azonban a leírtak szinte egy az egyben a te gyerekedre jellemzőek, forduljatok mielőbb szakemberhez! A szenzoros integrációs zavart Ayres-terápiával szokták kezelni. Ennek során három területet – az egyensúlyérzékelést, az érintést és a tartást – fejlesztik. A lehetőség szerinti korai kezelés megelőzheti, hogy a sorozatos kudarcélmények hatására komolyabb probléma lépjen fel a gyereknél, ami igen fontos, a rendellenességet ugyanis nem lehet kinőni. Fotó: dagon_ / pixabay
Mi a baj? Idegrendszerünk feladata az lenne, hogy a környezetünkből érkező ingereket (mozgás, tapintás, hallás, látás, ízlelés, szaglás) észlelje, a szerzett információkat összerendezze, értelmezze (vagyis az agyunk számára értelmezhetővé tegye), majd ennek megfelelően reagáljon. A szenzoros integrációban fontos szerepet kapnak a korábban megszerzett tapasztalataink is, melyeket össze kell kapcsolnunk az új információkkal, és ezek is segítenek a helyes döntés meghozatalában. Ez lesz az alapja tulajdonképp a későbbi tanulásnak is. Ahogy látható, egy igen összetett feladatról van tehát szó. Amennyiben ebben a folyamatban zavar történik (pl. az ingerek nem tudnak úgy szerveződni, hogy a test felismerje azokat), akkor beszélhetünk szenzoros integrációs zavarról. Ha például a gyermeket nagyon zavarja a póló címkéje, vagy kibírhatatlannak érzékeli a zokni gumírozását a lábszárán, akkor tapintási inger zavaráról beszélhetünk. Ha elviselhetetlennek érzi a hajnyíró gép hangját, és emiatt képtelenség a haját levágni, akkor a hanggal kapcsolatos inger zavarával állunk szemben.
Típusok A szenzoros integrációs rendellenesség nem teljesen homogén jelenség, de az ismert esetek sokfélesége inkább különböző alkategóriákra gondol. Ezek a szenzoros feldolgozási rendellenességek amelyeket eddig figyelembe vettek: Szenzoros modulációs rendellenesség Ez a változat alacsony ingerérzékenység jellemzi. Például nem tart sokáig, amíg a személy reagál egy új ingerre, miután több, egymással pontosan megegyezőnek van kitéve. Szenzoros motoros rendellenesség Ezekben az esetekben az a "késés" okozza, amellyel az érzékszervi információ érkezik a saját mozgásainak összehangolása kerül amikor megpróbál alkalmazkodni ahhoz a változó és eltérő ingerforrásokat kínáló környezethez. Szenzoros diszkrimináció Jelentős nehézségek jelennek meg, amikor erről van szó megkülönböztetni egyértelműen különböző ingereket, vagy elérik, de túl hosszú próbálkozás után. Ennek a változásnak az okai A szenzoros integrációs rendellenesség okai nem ismertek, bár becslések szerint a a fejlett feldolgozásban részt vevő kérgi területek az érzékszervi információk, mivel nem pontosan süketség, vakság vagy bármi hasonló: ez az agy által az érzékszervekből származó adatok helytelen kezelése.
Ezért például zavarják őket a hangok, az erős fény, az érintés, az egyensúlyból való kimozdítás, vagy éppen rossz evők, alvók, zavaró számukra a címke a ruhában, a nagy tömeg, ha koszos lesz a kezük, utálják a hajmosást, a körömvágást, stb. Miután ezen tulajdonság következtében a csecsemő vagy kisgyermek rossz élményt szerzett egy étellel kapcsolatban, elutasítja ezt az ételt a későbbiekben, és esetleg más hasonló színű, szagú, állagú ételt is. Ilyenkor egy másodlagos averzió alakul ki. Ennek evolúciós háttere van: ez az ösztön a romlott/mérgező ételek elkerülését, ezáltal a túlélést szolgálja. Ha a szülő erőlteti az elutasított étel megkóstolását, az ellenállás csak egyre erősebb lesz. A szülőknek érdemes visszaemlékezni, vagy érdeklődni a nagyszülőktől a saját étkezési szokásaikról: gyakran kiderül valamelyikükről, hogy gyermekkorában ő (vagy egy nagyszülő, nagynéni, nagybácsi, unokatestvér) is kifejezetten "válogatós" volt, és ez sokat segít a gyermek helyzetének átérzésében is. Dr. Gulácsi Ágnes A cikk megosztását külön köszönjük!