Abban az esetben ha nem ismeri Kecskemét és környékét, vagy könnyebben szeretne a(z) 6000 Kecskemét, Aradi Vértanúk tér 1. alatt található gyógyszertárhoz eljutni, használja az útvonaltervezőt!
Oszd meg az oldalt a barátaiddal, ismerőseiddel is!
2020 a nagy veszteségek éve. Minden téren. Mindközül azonban a legfájóbb az elfogadhatatlan, a visszafordíthatatlan, az ember élet elvesztése. Arany János: Néma bú című verse egyszerű szavakkal mondja el, mit érzünk ilyenkor. Arany János: Néma bú "Halnak, halnak, Egyre halnak, Színe, lángja a magyarnak. Itt is egy név, Ott is egy név, Hányat elvisz minden egy év. Idézet: Arany János: Útjaink százfelé válnak, de szívünk. S aki még él, Minden névnél Összerezzen, búsan, árván: Mint a néma Lomblevél, ha Egy-egy társa hull le sárgán. "
Nemes önbizalom, de ne az önhittség Rugói lelkedet nagy célra feszítsék, Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben. Midőn a roncsolt anyagon Diadalmas lelked megállt; S megnézve bátran a halált, Hittel, reménnyel gazdagon Indult nem földi útakon, Egy volt közös, szent vigaszunk A LÉLEK ÉL: találkozunk! Egyszer volt egy leány, Ki csak úgy játszott a legénnyel, Mint macska szokott az egérrel! Nem törik a szenvedő szív Oly könnyen darabbá, Csak ellágyul, s az örömre Lesz fogékonyabbá; Mint egy lankadt földmüvesnek Pihenő tanyája: Kész boldogság lesz neki a Szenvedés hiánya. Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Majd a karácsony hozza végül Az apró szívek örömét; De a "bubus" már nagy szakértő, Bírálva hordja meg szemét, S ha nem drágát hozott az angyal Ajak lepittyed és befagy; Biz, édes Jézuskám, te is már A luxus terjesztője vagy! Arany jános idézetek fiuknak. Ha a fa élte megszakad, Egy percig éli túl virága. Nyolcvan év Ritka szép; Hetven év Jó, ha ép; Hatvannégy esztendő: Untig elegendő.
MÁSODIK Sem hegedű, se cimbalom, Beh szomorú lakodalom! Mintha orruk vére folyna – Dehogy lennék menyasszonya! HARMADIK Jaj, ki vágyna menyasszonynak, Akit harangszóval hoznak! Gyászos ének búg előtte: Sírva mennek esketőre. NEGYEDIK Nem menyasszony, – vőlegény volt: Hat legény hoz zöld koporsót, Apja, anyja sír előtte, Keserves a menyegzője. ÖTÖDIK Apját, anyját jól ismerem, Megmondanám, de nem merem, Mert a szívünk megdöbbenne… Egyikünké megrepedne. Lyányok, lyányok, vegyetek fel Fehér ruhát s jőjetek el Ma csak halott-látni, … holnap Kivinni zöld koporsómat. (1847) A Rab gólya Árva gólya áll magában Egy teleknek a lábjában, Felrepűlne, messze szállna, Messze messze, Tengerekre, Csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, El-elúnja egyik lábán, Váltogatja, cserélgeti, Abban áll a Múlatsága, Ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, Messze nézne, de ha nem lát! Arany János - Idézetek Neked. Négy kerítés, négy magas fal; Jaj, mi haszna! Bár akarna, Kőfalon nem látni átal. Még az égre fölnézhetne, Arra sincsen semmi kedve: Szabad gólyák szállnak ottan Jobb hazába; De hiába!
………………………… Gyermekkoromban felköték A színben egy nagy tökharangot, Amely ugyan nem ada hangot, De máskép vígan működék; Megvolt a súlya, lódulása, Kötelét hogy jól visszarántsa S vele a kis harangozót; – Szóval: csinált kommóciót. "No, mondám, majd ha nagy leszek, Valódi harangot veszek És azt egész nap kongatom Saját kényemre, szabadon. " Így kongatom most untalan E verseket – bár hangtalan. Az élet rajtam egyre nehezűl; Kivénültem kortársaim közűl. Oh, mint szeretném újra élni Az ifjuság arany korát, Még egyszer újra átremélni Hosszú reményeim sorát, – Hévvel haladni a tetőnek, Borítaná bár köd, homály – Míg fénybe' most, a lejövőnek Ragyogva, de mögötte áll! Belenézek a nagy éjszakába, alszik a föld maga árnyékába'. Arany János idézetek. Itt, vagy amott csillagok röppennek: gondolatim is úgy jönnek-mennek. Gondolatom szappan-buboréki csillogók, mint odafenn az égi: de töredék mindkettőnek útja, mind szétpattan, mielőtt megfutja. Új erőben ébredve Köszöntöm fényedet Istenem s műveidre Fordítom szememet. Mily dicsően kel fel a nap S minden új életet kap.
Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak! … ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes. Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd? Hol van, ki zengje tetteim – Elő egy velszi bárd! Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag. Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. – Ajtó megől fehér galamb, Ősz bárd emelkedik. Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap. "Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sírva tallóz aki él: Király, te tetted ezt! " Máglyára! el! igen kemény – Parancsol Eduárd – Ha! lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifju bárd. "Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé; Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé. Ne szülj rabot, te szűz!