Jöjjön Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra Koncz Zsuzsa előadásában. Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. A teljes verset ITT olvashatod. Hallgassuk meg Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra versét Koncz Zsuzsa előadásában. Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra - YouTube
Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet. Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig, S álmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik. Én ujjam hegyével halkan Lantomat megpenditem, Altató dalod gyanánt zeng Méla csendes énekem. – Kedvesem, te űlj le mellém, Űlj itt addig szótlanúl, Míg dalom, mint tó fölött a Suttogó szél, elvonúl. Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet. Legszebb őszi versek – íme 12 nagyszerű költemény az őszről Köszönjük, hogy elolvastad az Itt van az ősz, itt van újra költeményét. Mi a véleményed Petőfi Sándor írásáról? Írd meg kommentbe! The post Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra appeared first on. Hirdetés
Szeretnénk mindezt a maga valóságában bemutatni az egész világnak. Ez az a munka, ami sohasem érhet véget, ez az a munka, amit nem lehet befejezni, csak abbahagyni, ha eljön az ideje. Az örökség ekkor az új nemzedék kezébe kerül. Akárcsak ősszel az öreg fákról lehulló levelek a gazdag termőföldre. Mert ez a "lágy nesz" nem az elmúlás. Körbe érünk. És ennek így kell lennie. Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet. Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig, S álmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik.
Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet. Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig, S álmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik. Én ujjam hegyével halkan Lantomat megpendítem, Altató dalod gyanánt zeng Méla csendes énekem. Kedvesem, te ülj le mellém, Űlj itt addig szótlanul, Míg dalom, mint tó fölött a Suttogó szél, elvonul. Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet.
Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Az őszé a keserédes átmenet: a meleg, nyugodt és letisztult nyári napokból az esős, borongós hidegbe; a vakációból a tanévkezdetbe; az önfeledt szabadság állapotából egy kimértebb, lassú életvitelbe. Ilyen az ősz. Búskomor és keserédes, színes és borongós, elmélázó és újrakezdő, kirándulós és plédbe bújós. Sokszínű és sokféle, és ez ihleti meg az írókat, költőket is. Szálljunk közösen a nyárból. Az őszi versek válogatásunkat azért készítettük, hogy egy kicsit jobban rá tudj hangolódni az elkövetkező időszakra. Töltsd ki magadnak a reggeli kávédat, kapcsold le a rádiót és hadd jöjjön néhány nagyszerű vers az őszről! Szabó Lőrinc: Ősz az Adrián Félig vízben, félig a parton fekszem az őszi ég alatt; egyszerre ringat és melenget a tenger és a déli nap: szikrázó ujjai becéznek, gyúrnak, gyötörnek édesen, húnyt szemmel és borzongva tűröm, hogy paráználkodnak velem. Húnyt szemmel és borzongva tűröm a nap s a tenger csókjait s testem gyönyörűsége némán könyörög és imádkozik: Ragyogj át, napfény, moss ki, tenger, ragyogj át, mint az üveget, bent moss ki, mélyen, ahol annyi fáradt sötétség didereg; ragyogj át, fény, öblíts ki, hullám, hogy meggyógyuljak odabenn, világítsatok át egészen, hogy lelkem új és friss legyen; ősz van, – fűtsetek át sietve, jóságos, erős sugarak, hadd vigyem magammal a télbe e tiszta, kései nyarat!