2016. július 14. 12:17 Csernus Szilveszter Nagy Imre újratemetése, Kádár János halála és elhantolása, a demokratikus országgyűlés összeülése és a szovjet csapatok kivonása - mindezek az 1989-1991-es, rendszerváltásnak nevezett időszak talán legfontosabb állomásai, mérföldkövei. Kádár János temetése ezek közül azért is jelentős, mert az 1989-es közép- és kelet-európai rendszerváltások, forradalmak közül csak a magyarnak "adatott meg" a lehetőség, hogy a pártállami diktatúra legemblematikusabb figuráját és vele az elmúlt rendszert szertartásszerűen szinte egyszerre kísérjék utolsó útjára. Az öreg, rigorózus, korszakoknak nevet adó pártállami vezetők a térségben mind túlélték a korszakot (Ceaușescut kivéve), egyedül Kádár végső nyughelyre helyezése esett egybe a régi rendszer bukásával – annak ellenére, hogy Kádár addigra nem volt az ország első számú embere – sőt már politikai hatalma sem volt. Kik vettek részt a szertartáson? Nagy Imre vagy Kádár temetésén voltak többen? Egyáltalán tényleg Kádár volt a világon a leghosszabb ideig hatalmon lévő szocialista vezető?
2022. júl 7. 8:25 "Aki nincs ellenünk, az velünk van" – Kádár János hatalma csúcsán, a 70-es években beszédet mond. Mellette Maróthy László (j), akit akkoriban Kádár kiszemelt utódjának tartottak/ Fotó: Fortepan A közép- és kelet-európai rendszerváltások, félforradalmak közül csak a magyarnak "adatott meg" a lehetőség, hogy a pártállami diktatúra legemblematikusabb figuráját és vele az elmúlt rendszert szertartásszerűen szinte egyszerre kísérjék utolsó útjára. Kádár János, az MSZMP egykori első titkára azon a napon, július 6-án halt meg, amikor a Legfelsőbb Bíróság aznapi ülésén rehabilitálta – azaz felmentette a vádak alól, az elmarasztaló ítéletet pedig törvénysértőnek deklarálta – a Nagy Imre-per elítéltjeit. A rendszerváltás ennél egyértelműbb szimbolikát nem is kívánhatott volna. Az 1956-os forradalom és szabadságharcot eltipró, majd követő rendszer névadója ellensége, Nagy Imre kivégzése jogellenessé nyilvánításának napján távozott az élők sorából. Az 1956. november 4-én kezdődő Kádár-korszak végét az 1985 tavaszán történt események, Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkárrá választása, illetve az MSZMP XIII.
A pártfőtitkár arcán a düh és valamiféle ijedtség keverékével hallgatta a 31 év után első, nyíltan ellenzéki hangot 1987-ben a Parlamentben. Ami a személyes felelősség kérdését feszegette az ország állapotáért. Kádár János 1987 nyarán felemás megoldást talált ki az évek óta húzódó, egyre mélyebb gazdasági és politikai válság megoldására: pártfőtitkári pozícióját megőrizve Grósz Károly miniszterelnöki kinevezésével üzent azoknak, akik Moszkvában és idehaza is egyre inkább követelték visszavonulását. Grósz az Országgyűlés június 25-ei ülésén mutatkozott be kormányfőként a parlament és az ország előtt. Düh és ijedtség keveréke Ezen a napon Király Zoltán szegedi képviselő, országszerte ismert tévés személyiség meglepő, ilyen nyilvánosság előtt szokatlanul kritikus hangvételű beszédet tartott, aminek csúcspontjaként felvetette: ki a felelős hazánk borzalmas állapotáért? Költői kérdés volt természetesen, és a padsorokban ott ült az "érintett", az országot akkor már 31 éve mondhatni teljhatalommal irányító Kádár János is.
Rákosi menesztése után ismét a csúcs közelében találjuk, a pártvezetés legmagasabb köreiben. Az 1956-os forradalom napjaiban elhagyta Magyarországot, november 7-én tért haza szovjet katonasággal. Ettől kezdve gyakorlatilag haláláig politikai értelemben ő volt az ország első embere: az MSZMP KB első titkára, főtitkára, elnöke, két alkalommal miniszterelnök. Zsarnokból jótevő Neve kezdetben összeforrt a terrorral, a véres megtorlással: százakat végeztek ki, ezreket zártak börtönbe vagy internáltak, politikai perek sokasága szolgálta a lakosság minden rétegének megfélemlítését. Kádár Jánost személyes felelősség terhelte Nagy Imre és társai kivégzéséért. A sötét időszak 1963-ban amnesztiával ért véget, ekkortól az "aki nincs ellenünk, az velünk van" jegyében a rendszer kiegyezett az értelmiséggel és az egyházakkal, a lakosságnak viszonylagos jólétet garantált. Az életszínvonal emelésének ára viszont kimondatlanul is az volt, hogy a magyarok beletörődtek szabadságjogaik korlátozásába, "elismerték" az egypártrendszert.
De már se Grósz, se Rétsági doktor nem él. Dr. Lehoczky Pál, a SOTE Pszichiátriai Intézetének osztályvezetője: Ez az ember, Kádár János egy zajló jégtáblákon, egy zajló folyón akart átjutni a túloldalra. És választott egy jégtáblát, ami megindult, de az elkezdett csökkeni, elfogyni, átugrott egy másikra. De az már nem feltétlenül a túlpart felé vitt, hanem valamerre. Megkértük a pszichiátert, hogy most, 16 évvel a KB-ülés után állítson fel diagnózist Kádár János állapotáról. Az orvos napokig tanulmányozta a hangfelvételt és a jegyzőkönyvet is. Az írott változattal kezdte, olyan nehezen tudta értelmezni, hogy a szöveg elolvasása jóval tovább tartott, mint amennyi ideig a pártelnök valójában beszélt – pedig egyre lassabban beszélt. Lehoczky Pál: Már az alapján választotta a jégtáblákat, hogy mi bírja el, melyik jégtábláról jut eszébe valami, melyiket érzi biztonságosnak. Tehát egy ilyen sodródás. A doktor szerint a Központi Bizottság előtt elmondott beszéd összhangban áll azzal, ahogy Kádár János akkoriban máshol is viselkedett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre! Értesüljön elsőként legfontosabb híreinkről! TERMÉKAJÁNLÓ #Nagy Imre #Friderikusz Sándor #MSZMP Napi horoszkóp: a Nyilast a munkahelyén betámadják, a Bak kezd anyagilag helyrejönni, de a szerelem terén is újabb lendületet kaphat a sorsa Íme a 3 legbiztosabb házi praktika a muslincák ellen A fiú két nappal a megismerkedésük után megkérte a kezét.
Index Egy balatonfüredi esten Németh Miklós és Pozsgay Imre mesélt a rendszerváltásról, a felelősségekről, valamint arról, hogy milyen személyes ellentétek nehezítették a munkát. Kiderült az is, hogy Kádár vallásos lett halála előtt. Úton a rendszerváltás felé címmel rendezett estet Balatonfüreden hétfőn, a Hamvas Béla Asztaltársaság; a fórumnak Németh Miklós, volt miniszterelnök, Pozsgay Imre, egykori államminiszter volt a vendége. A kérdező, beszélgető partner szerepét Szőcs Géza költő, kulturális államtitkár, a társaság tiszteletbeli elnöke töltötte be. Nehezen indult Németh Miklós emlékeztetett arra, hogy 1988 november végén lett miniszterelnök, de "nagyon rosszul érezte magát" abban a kormányban. Mint mondta: "minden erejével azon volt", hogy néhány alkalmatlan embert eltávolíthasson, de kötötte a pártfegyelem. A minisztercseréhez az MSZMP legfőbb fórumait kellett volna előbb meggyőznie és a Hazafias Népfrontot is – mondta. Németh Miklós úgy fogalmazott, hogy hónapokon keresztül győzködte Grósz Károlyt, a párt első titkárát, mire végre megszületett az a levél – Grósz Károly és Huszár István, a népfront főtitkára írta alá -, amely szerint "lemondanak a miniszterek állítása és felmentése jogáról".