De a lényeg: látszik az eredmény. Már 69 kiló vagyok, és lehetnék kevesebb is, ha nem mozognék, csak koplalnék. De nem szeretnék petyhüdt testet, és cm-ekben mérve is nagy a változás. Már találok magamra rendes ruhákat, és eszméletlen jó érzés, hogy mindenki megjegyzi: "de jól nézel ki, sokat fogytál. " Csak akarni kell, nem feladni, és hallgatni azokra, akik azt mondják, úgysem fog sikerülni. Át kell lendülni a nehézségeken, és élvezni a dolgot. Nekem tényleg csak ez a 2 trükköm van: kevesebb evés vacsi nélkül, és mozgás. Minden fejben dől el mundo. Én folytatni fogom, amíg csak tudom, és mindig hálás leszek a Hoxának, amiért segített elindulni ezen az úton. Írta: Iustitia20, 2011. június 22. 10:08 Fórumozz a témáról: Minden fejben dől el fórum (eddig 57 hozzászólás) Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:
Ez a tény csupán annyit jelent, hogy több erőfeszítést kell tennünk a siker érdekében. az azonban egyáltalán nem lesz elérhetetlen számunkra, sőt, sok kiemelkedően eredményes sportolóra vagy példásan sikeres szakemberre igaz, hogy nem voltak igazán tehetségesek abban, amiben nagy eredményeket értek el, mi több, még csak extra önbizalommal sem rendelkeztek, énhatékonyságuk viszont annál magasabb volt. Amennyiben bízunk az erőfeszítéseinkben, legyen szó álláskeresésről vagy pályaváltásról, és képesek vagyunk optimistán állni az esetleges váratlan, véletlen nehézségekhez, akkor pontosan azzal a gondolkodásmóddal rendelkezünk, amivel valóban elérhetjük a jövőképünkben szereplő céljainkat. Minden fejben dől el???🤔. " Fókuszáljunk a megvalósításra Amennyiben körbejártuk a "miértet", következhet a "hogyan" dimenziója, vagyis a személyes hatékonyság. " Ez a történet operatív része, amit akár az önmenedzselés képességének is fordíthatunk, ugyanis azt foglalja magába, hogy hogyan is érjük el azt, amit kitűztünk magunk elé.
Frontérzékeny vagyok, és az ízületeim kíméletlenül emlékeztetnek arra, milyen szégyenteljesen keveset foglalkoztam a testemmel az utóbbi években, főleg, mióta anya vagyok. Időről időre lendületet kapok, olyankor lenyomok egy többhetes edzés-, vagy jógaprogramot, és az a durva, hogy az eredménye is nagyon hamar látszik, szóval komplett idióta vagyok, hogy ennyire keveset mozgok – de hát, ráfogom a gyerekekre, a munkára, az időhiányra. Holott azért, ha csak napi tíz percet töltenék, mondjuk, nyújtással, garantáltan jobb általános állapotban lennék. Fejben dől el? Ami rajtunk múlik - és ami nem - Szukits Internetes Könyváruház.... Tíz-tizenöt éve akkor sem fájt semmim, ha hetekig, hónapokig nem sportoltam semmit. Hát, ennek már vége. A test jelez, és kénytelenek vagyunk hallgatni rá, ha nem akarunk már harminc-iksz évesen jajgatni egy hirtelen mozdulattól. Megjelent a generációs szakadék Az egy dolog, hogy viszonylag hamar érzékelni kezdtem: nem igazán értem a nálam fiatalabbakat, de ezt betudtam annak, hogy sokszor a kortársaimat sem értettem. Nem is az a jó kifejezés, hogy nem értem őket, mert nyilván általánosítani sem szeretnék, inkább azt mondom, gyakran bizonytalanodtam el abban, hogy egy nyelvet beszélünk-e. Aztán jöttek a sokkos élmények.
Hajlamosak vagyunk kiterjeszteni az élet minden területére a vonatkoztatni azt, ha az élet egy adott területén gyengébben teljesítünk, vagy kevésbé vagyunk sikeresek. Ilyenkor úgy érezzük, kész csődtömegek vagyunk. A "mindent vagy semmit" típusú gondolkodás hasonlóan a "fekete-fehér" gondolkodáshoz, beszűkíti figyelmüket. Egy általános, mindenre kiterjedő negatív hangulatot eredményez. Mindez jelentősen megnehezíti a dolgunkat. Szinte ellehetetleníti azt, ha olykor konstruktív és optimista módon szeretnénk hozzáállni a megoldandó kihívásokhoz. A gondolkodás megváltoztatását éppen ezért egész kicsiben érdemes kezdeni! Gondolkozzunk először azon, mi okoz számunkra boldogságot a mindennapjaink során! Mi az, amitől biztonságban érezzük magunkat? Minden fejben dől el!. Ami mindig megnevettet? Mitől érzünk megnyugvást a nap végén? Figyeljünk arra, hogy specifikus dolgokat nevezzünk meg, és tartózkodjunk a (túl)általánosítástól! 2. Aludjuk ki magunkat! Mindannyian tapasztaltuk már magunkon az alváshiány okozta fokozott ingerlékenységet.
Hogy távolabbi tájakról már ne is beszéljek. Sokkal jobban fogunk értékelni mindent, amit a vírus most elvett tőlünk. Igen ám, de közben eljött a pszichológusok ideje, hiszen a bezártság, a sok tőről fakadó stressz alaposan megvisel mindenkit, tehát nem ártanak a jó tanácsok. Nem vagyok egy kifejezetten Coelho-hívő, most mégis azt mondom, hogy félre a sötét gondolatokkal, hiszen a saját érdekünkben is jobb, ha megpróbáljuk a helyzet napsütésesebb oldalát nézni. Minden fejben dől el hotel en inglés. Teljesen felesleges naponta hergelni magunkat, mondvacsinált, piszlicsáré ügyek miatt vérre menő vitákat folytatni otthon vagy a munkahelyünkön. Fogadjuk el, hogy a kialakult helyzetről nem tehetünk, a visszafordításában azonban már lehet szerepünk. Ha mindezt a közlekedés nyelvére próbáljuk lefordítani, talán még inkább igaz lesz ez a tanács. Mert a frusztráció, a stressz és az abból fakadó koncentráció-csökkenés az álmoskönyvek szerint sem használ a közlekedésnek. Sőt, aki ilyen állapotban ül autóba, motorra, kerékpárra vagy valamilyen tömegközlekedési eszközre, számíthat arra, hogy előbb-utóbb konfliktusba keveredik utazása közben.
Próbáltam mindent. Update, 90 napos, koplalás. Volt súlyvesztés, de minden visszajött. 2010 novemberében 170-es magasságomhoz már 80 kiló társult. Itt jött a kattanás, hogy nekem ez nem kell. Elegem lett abból, hogy mindenki megjegyzi, jól meghíztam és nem vehettem fel olyan ruhát, amit igazán szerettem volna. Volt, hogy a próbafülkében elsírtam magam. Ekkor kezdtem el taposógépezni, így lement 4 kiló. Az igazi váltás azonban 2011. január 4-én történt. Minden fejben dől el annuaire. Akkor regisztráltam ide, és a sok sikersztori hitet adott. Fórumot indítottam, és elkezdtem naplót is írni. Láttam, nem lehetetlen lefogyni. Így elhagytam a vacsorát, a mozgás rendszeresség vált. Ennyi az egész. Délelőtt eszem, amit kívánok, normális kajákat, csak kevesebbet. Vacsi pedig nincs. Eleinte rossz volt, de megszoktam. Minden nap 1 óra mozgást is beiktattam. Eleinte fel akartam adni, alig bírtam. De hamar megszoktam ezt is, mert akartam. Váltogatva csináltam a taposást, gyors sétát és hulahopp karikázást. Most már jó idő van, így futok is.