EGY BESZÉLŐ FEJ, ÉS EGY FELFOGHATATLANUL NAGY KÍGYÓ! HÁT MI KELLHET MÉG? – Forrás: Sony FOLYTASSA, KRATOS! A God of War -on nehéz fogást találni: elképesztően néz ki, főleg, ha PlayStation 4 Prón indítjuk el, a történet csodálatosan ki van dolgozva, nem izzadságszagú, hatalmas csattanóval zárul, a játékmenet pedig az ismerős elemek ellenére is szórakoztató, a széria életében pedig kifejezetten üdítően hat. MAGYAR FELIRATTAL A 2018-as God of War lokalizálva érkezik a magyar piacra. Szinkront ugyan nem kapunk, feliratot viszont igen, és a cseheknél tapasztaltak alapján bátran állítjuk, hogy igazán minőségi fordítás készült Kratos legújabb kalandjához. Kratos és Atreus sztorija pillanatok alatt magával ragadja az embert, a játék pedig húsz óra után is képes újat mutatni, a meglepetésekről nem is beszélve. A történetet övező tartalom pedig úgy van felépítve, hogy csak nehezen tudunk elszakadni a programtól, könnyedén felüti a fejét az extra órákat felemésztő "ezt még megcsinálom, oda még elmegyek, azt még összegyűjtöm" szindróma.
Új kombókat, pusztakezes technikákat, védekező és támadó mozdulatsorokat tanulhatunk meg. Kezdetben még csak néhány ellenféllel kell egyszerre megküzdenünk, így a játék elején nem is okoz gondot a harc, később aztán bedurvul a helyzet, és bizony lesznek olyan összecsapások, amelyekbe beletörhet a bicskánk. Normál nehézségi fokozaton teszteltem a God of Wart, mégis akadt olyan csata, amit másfél órán keresztül gyakoroltam. Egyáltalán nem könnyű, rá kell érezni az irányításra. Sokszor volt gondom a kamerakezeléssel, amikor nem igazán tudtam követni, merre állnak az ellenfelek. Amíg egy karakterrel kell megküzdenünk, addig nincs gond, mivel egyetlen gombnyomással magunk előtt tudjuk tartani az ellenfelet. A probléma akkor kezdődik, amikor egyszerre több veszélyes ellenféllel kell felvennünk a harcot, akik területre ható támadásának hatáskörébe belegurulván megsérülünk, és megvakulunk egy időre. Igaz ugyan, hogy a program jelzi, melyik irányból jönnek a csapások, de azt már nem tudjuk nyomon követni, hogy a látóterünkön kívül egy mezei zombi áll valami rozsdás bökővel, vagy éppen egy hatalmas ogre, ami éppen letépni készül a fejünket.
Jörmungandr, a világkígyó; Yggdrasil, a világfa; Baldr, a sebezhetetlen; Alfheim, a fényelfek otthona. Aesirek és vanírok; sárkányok, kovácsok és óriások; Mimir, Freya és Fafnir – itt van minden és mindenki. És – kéretik meglepetésre felkészülni! – nem is csak azért, hogy végezzünk velük. Az új God of War nem szimpla bestiáriumként használja az új környezet mondavilágát, hanem egy egyre epikusabbá váló történetet mesél el benne. Nyilván lesz egy-két rosszindulatú figura, akinek nagyon (nagyon! ) csúnyán be fogjuk verni az arcát, de nem ez a játék központi vezérfonala. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
A tesztelés során aztán érkezett még egy méretesebb folt, amely tovább finomhangolta kicsit a dolgokat, a preseteken belül pedig elég széles skálán lehetett állítgatni a dolgokat (a DLSS és a FidelityFX is támogatott), egyedül talán egy komolyabb benchmark nem ártott volna, amely végigpörgeti, hogy a játék különböző szegmensei, opciói mellett hosszútávon is működőképes lesz-e az adott beállítás. A játék emellett bár kontrollerrel érezhetően kényelmesebb, természetesen támogatja az egér-billentyűzet kombót, tartalmazza a konzolos változathoz készített magyar feliratot, olyan volumenű problémákba pedig, mint a Horizon portjával kapcsolatban az első nagyobb foltozások megjelenése előtt, egyszer sem találkoztam, nem bukkantam glitchekre, durvább fps-zuhanásokra, és crash-sel sem akadtam össze. A God of War PC-s portja tapasztalataim alapján kifejezetten a mezőny minőségibb felét erősíti, és kifejezetten ajánlom, ha már régóta szemeztetek a sorozattal, vagy esetleg hozzám hasonlóan eddig még csak eredeti PS4-en volt lehetőségetek játszani vele – ugyanakkorát üt, mint négy évvel ezelőtt.
Istenből is keveset látni, kivéve persze a sorozat egyik legbosszantóbb főellenfelét, akivel a játék elején és a végén is nézeteltérésünk támad. Ezek a harcok először szinte teljesen lehetetlennek tűnnek, de aztán gyorsan rájövünk a taktikára, és attól fogva már nem jelentenek nagy kihívást. Szerencsére harc közben vannak ellenőrzőpontok, így nem kell elölről kezdenünk mindent, ha veszítünk. Extra mentési lehetőséget ad a kezünkbe a kovácsnál vásárolható, egyszer használatos rúnakő, amivel feléledhetünk; nem árt, ha mindig van egy ilyen a tarsolyunkban. Ezért PS4-et kell venni Pontosan az ilyen exkluzív címekért éri meg beruházni egy új generációs PlayStation konzolra. Én PS4 Prón teszteltem a játékot, és egészen lenyűgöző látványban volt részem. Meg merem kockáztatni, hogy ez az eddigi legszebb és legváltozatosabb PS4-es játék, főként, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy 4K-ban élvezhetjük a látványt. A God of War a "checkerboard rendering" technikát alkalmazza, jelen pillanatban ennyit bír a PS4 Pro hardvere.
Végtére is érthető, Kratos öreg, fáradt, nem akar ide-oda cikázni… Felfedezés közben ez amúgy sem igazán számít, bunyó közben pedig a teljes játék alatt csak egyetlen egyszer blokkoltam le emiatt, és azt is megúsztam sértetlenül. Remélhetőleg ezt a megjelenésre javítják, vagy eleve csak az én hardverösszeállításom volt valamiért problémás, és senki más nem fogja tapasztalni. PC-re hangolva Mint a bevezetésből sejthető, a port nagyon jól sikerült, és a PC-s hardverelemeket is remekül kihasználja. Ez 4K vagy ultraszéles felbontást jelent, 120 fps mellett, az eredetinél jobb képminőséggel, már ha valakinek bírja a gépe. Ami az én konfigurációmat illeti, a Core i7-9700 és GeForce GTX 1080 páros full HD felbontásban, ultra részletesség mellett sem ment sokkal 60 fps fölé. Sőt, a felvételkészítéssel súlyosbítva már néha alá is bukott, ezért inkább maradtam a 2018-as eredeti képminőségnél. A különbség fps-ben jelentős volt (90 környékén), de a környezeti rejtvényekkel bíbelődve, meg pláne verekedés közben egyáltalán nem tűnt fel a különbség, csak az átvezető videók részletességében és az apróbb elemek élességében.