A negyedik adventi gyertyagyújtás keretében, 2019. december 21-én szombaton 17:45 órától Vigadóart – Elhiszem című előadáson vehetnek rész a Gábor Áron téren. Fellépnek: Kiss László ⋆ Nagy Babos Rebeka ⋆ Kalányos Roland ⋆ Ruszka Sándor ️⋆ Fórizs Barbara ⋆ Opra Anita ⋆ Musnoi Kriszta ⋆ Nánia Hanna ⋆ Nánia Hilda Produkció asszisztensek: Tuzson Erzsébet ⋆ Szegeti Abigél ⋆ Tamás Réka ⋆ Fekete Magdolna Technikai stáb: Szabó Csaba ⋆ Hágel Oszkár ⋆ Szabó Norbert ⋆ Szabó Hunor ⋆ Popov Sándor ⋆ Vargyasi Vince ⋆ Pászka Balázs Artwork: Rancz Zsolt Audio Master: Nagy Szabolcs Zenei Rendező: Nagy Szabolcs ⋆ Lung László Zsolt Rendező: Lung László Zsolt
Szeretettel várjuk önöket a közös adventi gyertyagyújtásra! A program: Dékány Ferenc plébános úr köszöntöje Deo Gratias gitárcsoport műsora iskolások előadásai angyaltánc A programok után jótékonysági adventi vásár is megrendezésre kerül. Szeretettel, ünnepi hangulatban, forralt borral, meleg teával, zsíros kenyérrel és süteménnyel várjuk a falu lakóit!
00-19. 00 csütörtök 8. 00-21. 00 péntek 8. 00-18. 00 Szombat-vasárnap: programokhoz igazodva A rendezvényekhez igazodva egyéb időpontokban is nyitva tart az intézmény. Kérjük, figyelje aktuális programkínálatunkat!
A segélyszervezet működése szinte elképzelhetetlen az adventi, széleskörű ünnepi összefogás nélkül, és az eddigiekhez hasonló célokért gyűjtenek az idei advent idején is. Fotók:
Elizabeth Wurtzel önéletrajza a depresszióról, amiből kiderül, hogy a depresszió közel sem hóbort, hanem egy súlyos betegség, ami nem válogat. Szó esik persze a családi traumákról, amik felerősíthetik ezt a betegséget, a kapcsolatokról, akik kérdőn állnak előtte és nem tudnak segíteni, a társadalomról, ahol az orvos a "vizsgálat" harmadik percében írja fel a gyógyszert, ami egy életen át egész generációkat taszít súlyos függőségbe. A jelen helyeztre mégis ez a gondolat rímel leginkább: "Középút. Nem becsüljük kellőképpen ezt a fogalmat. Számomra pedig nagy nap volt, valósággal diadalittas pilanat, amikor rájöttem, hogy középút is létezik. A Prozac-ország, ami egy generációt szembesített a fájdalmaival | Magyar Hang | A túlélő magazin. Micsoda szabadság abban a spektrális tartományban élni, amelyet a letöbb ember lenéz. Társadalmunkban dicstelen dolog közbül lenni, mert az rokon a középszerűséggel, a közepességgel, az valami olyasmi, ami se nem jó, sem nem rossz, ami elmegy, megjárja, nem valami nagy szám. Sokan szükségét érzik, hogy olyan extrém sportokat űzzenek, mint a gumikötélugrás, vagy valamely harmadik világbeli országban töltik a szabadságukat, ahol hemzsegnek a skorpiók meg a katonai diktátorok.
FÜLSZÖVEG: Harminc évvel ezelőtt jelent meg a Prozac-ország, s lett a kilencvenes évek egyik legnagyobb amerikai könyvsikere. A tüneményesen szép és sziporkázóan tehetséges Elizabeth Wurtzel alig múlt húszéves, amikor megírta depressziós gyötrelmeinek történetét s aztán pillanatok alatt Sylvia Plathszal és Willam Styronnal együtt a depresszió-irodalom legfontosabb szerzői között emlegették. De Wurtzel egészen más, mint a nagy klasszikusok: az övé rock-and-roll könyv - vadul, kitárulkozva mesél a szüleihez fűződő és a depresszióját úgy-ahogy magyarázó kapcsolatáról, őrült szerelmi és szexuális kalandjairól, pszichológusairól és pszichiátereiről, öngyilkossági kísérletéről, segítőkész egyetemi barátairól, akiknek végül az agyára ment állandó, megmagyarázhatatlan kínlódásával. És a könyv végén ott van a Prozac-világ szenvedélyes kritikája. Prozac-ország (könyv) - Elizabeth Wurtzel | Rukkola.hu. A kilencvenes évek elején megjelent csodaszerrel Wurtzelt is meggyógyították, legalábbis először úgy érezte. Amerikában akkor jóformán mindenkinek, aki szomorúságra panaszkodott, három perc alatt felírták a Prozacot vagy valamilyen hasonló, depresszió elleni szupergyógyszert.
Mert igen, hasonló problémával küzdök, mint Elizabeth. Elhunyt Elizabeth Wurtzel - Infostart.hu. Emiatt éreztem most aktuálisnak ezt a könyvet, emiatt olvastam el most, és talán emiatt érzem azt, hogy tetszett is a maga módján. Tőlem eltérő módon nagyon sok mini post-itet tettem bele, idézeteket, fél oldalakat megjelölve, amiket úgy éreztem az olvasás pillanatában, hogy tökéletesen leírja az én érzéseimet is. Talán a könyv egy kicsit túlzó, vagy talán ennyire nagyon mások a tünetek megnyilvánulásai, az egyén személyes lehetőségei arra, hogy mennyire tudja átadni magát az érzéseinek, de mégis, ha összességében nézem, akkor úgy gondolom, hogy tökéletesen leírja és átadja azt a hangulatot, érzéseket, és a józan ésszel felfogható dolgok hiányát, amit például én is érzek. Olyasvalakinek, akinek nem volt még semmilyen köze a depresszióhoz, talán kicsit túl sok lehet, és talán fenntartásokkal kezelheti, de ahogy fentebb is írtam, néha szükséges egy kicsit félretenni a kötetet, vagy hátrébb lépni egyet, és jobban belegondolni abba, hogy ez nem fikció, hanem Wurtzel valós érzései és élményei, amik lehetséges, hogy hihetetlennek hatnak, de pont ettől lesz valós.
Előhang Gyűlölöm magam és meg akarok halni / 7 1. Ígéretes tehetség / 33 2. Titkos élet / 60 3. A szeretet öl / 89 4. Összetörve / 124 5. Fekete hullám / 143 6. Boldogságtabletta / 176 7. Piálás Dallasban / 200 8. Tér, idő és mozgás / 240 9. Lent a mélyben / 271 10. Bamba lány / 299 11. Jó reggelt, búbánat / 319 12. Véletlen oboaszóló / 352 13. Reggel azzal a félelemmel ébredek, hogy megint élni kell / 384 14. Gondoljunk szép dolgokra / 414 Epilógus Prozac-ország / 440 Utószó (1995) / 466 Köszönetnyilvánítás / 479
A Prozac-ország egy rettenetesen szomorú, de ennek ellenére reményt adó könyv; másoknak talán az informális lehetne a jó jelző, de türelem talán mindenképpen szükségeltetik hozzá. Mert Elizabeth sokszor csapongó, sokszor ő maga sem tudja, hogy miért történnek dolgok, és néha ezek a dolgok értelmetlenek is, hosszú oldalakon keresztül gyakorlatilag a vergődéseit olvashatjuk. Ha egy kicsit távolabbról szemlélem a kötetet, akkor viszont úgy gondolom, hogy a depresszió (a könyv végére kiderül, hogy mániás depresszió / bipoláris zavar), melyben szenved is pontosan ilyen: sokszor megmagyarázhatatlan, kívülről, de közelről szemlélve vergődés, értelmetlen hisztinek hat, holott maga a beteg is tisztában van azzal egy-egy ilyen "roham" után, hogy nem tudja, hogy miért történik, és egy-egy "tisztább" pillanatban fogalma sincs arról, hogy miért vannak ezek az epizódok. "Hogy észnél vagyunk-e vagy sem, hogy épeszűnek minősülhetünk-e vagy sem, azt társadalmunkban a teljesítőképességünk és a felelősségtudatunk dönti el, vagyis gyakorlatilag az, hogy meg tudjuk-e tartani a munkahelyünket.
A »regény« végén, utószóként közölt esszéjében Wurtzel a Prozac-jelenségről ír - a kilencvenes évek elején megjelent csodaszerrel őt is »meggyógyították«, de Wurtzel szerint nem felhőtlenül jó hír az, hogy Amerikában jóformán mindenkinek, aki szomorúságra panaszkodik, három perc alatt felírják a Prozacot (vagy valamilyen hasonló, depresszió elleni szupergyógyszert). Az igazi depresszióval ugyanis nem olyan könnyű elbánni, s miközben mindenütt mesterségesen boldoggá tett emberek szaladgálnak, az »igazi« depressziósok bajára ma sem tudja senki a megoldást – mert hiszen a világ bajait sem lehet holmi neuro-transzmitterekre ható molekulákkal megoldani. Wurtzel élete mindenesetre valamennyire egyenesbe jött: sikeres rockzenekritikus és írónő – két könyvet publikált a Prozac-ország óta. A New York Times Book Review értékelése szerint Wurtzel »Sylvia Plath Madonna egójával«, a New York Times Joan Didion esszéihez, Sylvia Plath Üvegburájához és a Bob Dylan-dalok fanyar, fekete humorához hasonlította a könyvét, az NME magazin szerint pedig a Prozac-ország olyan fontos mű, mint az Úton és A 22-es csapdája. "