Az antológiaszerű válogatás a Kárpát-medence magyarsága és a vele sorsközösségben élő nemzetiségek (románok, szlovákok, szerbek és horvátok, svábok, ruszinok, zsidók, cigányok) folklórjából inspirálódva járja körbe, táncolja körbe a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt, a Délvidéket, és a "Kis Magyarországot". Hitet téve az összetartozás megkérdőjelezhetetlen valóságáról, nagy ívű panorámaként mutatja fel azt a paraszti örökséget, azokat a páratlan kulturális és szellemi javakat, melyeket az ezeréves együttélés hagyott ránk. Az antológiaszerű előadás tematikája a Bartók által megfogalmazott igazságot erősíti, miszerint az itt élő népek művészetének évszázadokon átívelő kölcsönhatása egyetemes, elválaszthatatlan kultúrát hozott létre. Mi, jelen világunkban élő emberek is látjuk a száz évnyi "távolságot", de hisszük, hogy bár távolinak tűnik, mégis közeli! Előadja: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara, valamint vendégművészek Szólót énekel: Pál Eszter / Kubinyi Júlia, Hetényi Milán Vendégként közreműködik: KOLO együttes Zenei szerkesztő: Agócs Gergely, Gera Attila, Kelemen László, Pál István Szalonna Zeneszerző: Kelemen László Koreográfus: Fitos Dezső, Furik Rita, Kocsis Enikő, Kökény Richárd, Mihályi Gábor, Richtarcsik Mihály Zenekarvezető: Radics Ferenc Tánckarvezető: Ágfalvi György Tánckari asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Farkas Máté, ifj.
De ugyanakkor itthon is lassanként feledésbe merült a nép igazi művészete. A városokban, a hangversenytermekben s a különböző szórakozóhelyeken bemutatott,, népi művészet" nem sokban különbözött attól, amit a nagyvilág különböző kávéházaiban, és mulatóiban nyújtottak,, magyar zene, néptánc" címén. A népművészet legfeljebb vásári egzotikumnak számított. A 20. század elejétől új áramlat söpört végig Európában. A zeneszerzők és tudósok a folklór felé fordultak. Az általános érdeklődés és fellendülés szinte parancsolóan követelte egy példamutató, reprezentatív hivatásos együttes megteremtését. Így került sor 1950 -ben a Magyar Állami Népi Együttes megszervezésére. Az együttes szervezői mintegy 1200 énekes és ugyanennyi táncos és zenés közül választották ki az Együttes tagjait. Így jött létre a Magyar Állami Népi Együttes három művészcsoportja: az ének-, zene- és a tánckar. A tagozatok vezetői: Csenki Imre, Gulyás László [1] és Rábai Miklós voltak. Az első önálló bemutató helyszíne a Városi Színház, a későbbi Erkel Színház volt.
Ez az állandó törzs. A nagyobb volumenű táncok kísérése során alkalomszerűen kiegészül olyan hangszerekkel melyek a táncjelenetek hangulatát karakterizálják. Az énekkar A tagok kiválogatásánál a muzikalitás és a jó zenei hallás volt az első szempont. A kar legnagyobb része nem volt tanult énekes. Ezért az első hónapok a zenei alapok elsajátításával telt. Tanultak általános és magyar zenetörténetet, hanglemezeket hallgattak és magyar népzene és népdaltanulás volt a napi programjukban. Az énekkar tagjai ezzel a módszerrel nagyon gyorsan elsajátították a kórus – munkához szükséges alapokat. Kibontakozott előttük a kóruséneklés minden szépsége, és megszerették Kodály és Bartók műveit. A repertoár A Magyar Állami Népi Együttes repertoárjában megjeleníti a tradícióhoz kötődő valamennyi műfajt: a historikus zenét és táncot, az autentikus népzenét és néptáncot, a dramatikus játékot, a hagyományos elemekből építkező világzenét és látványszínházat. Repertoáron lévő műsorok: Az örök Kalotaszeg [1] Édeskeserű [2] Földön apám fia volnék [3] Kincses Felvidék [4] Labirintus [5] Magam járom... [6] Magyar Concerto [7] Naplegenda [8] Pannon freskó [9] Táncos magyarok [10] Verbunkos [11] Kállai kettős Díja Prima díj (2007) (két kategóriában is) Jegyzetek Források Magyar Állami Népi Együttes, Athenaeum Nyomda, 1961 A Magyar Állami Népi Együttes, Corvina kiadó, 1974 Bemutatók További információk Pannon freskó.
"…nagyszerű programot mutattak be, amelyet felállva tapsolva – standing ovation – fogadott a lelkes publikum. " Chicagói Krónika "A műsor, melyet az együttes világhírű zenekara kísért, bámulatos ízelítőt adott a nézőknek a sokszínű magyar kultúrából…" Las Vegas Tribune A rapszódia mint műfaj jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, gondolatok szenvedélyes hullámzása, a kifejezés szabadsága. A Magyar rapszódia című előadás a műfaj legfontosabb jegyeit magába építve, a tradícióra támaszkodva, abból inspirálódva hoz létre egy sajátos és egyedi táncrapszódiát. Egymást dinamikusan váltó képekben tűnik fel a magyarság paraszti hagyományainak kavargó sokszínűsége: a férfitáncok akrobatikussága, a lánytáncok lírája, a páros táncok virtuozitása. A népzenei kultúra legszebb dallamai hol tánckíséretként, hol bravúros szólókként, hol fergeteges zenekari játékként jelennek meg. A Magyar rapszódia zenei szempontból a magyar népzene régebbi rétegei mellett teret szentel a XIX században gyökerező csárdás és verbunkos zenének is.
Tavaly sikerült a két legkiemelkedőbb előadást látnom, bizakodtam idén is. hírlevél A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében Legolvasottabb Klasszikus Kokas Katalin: "A tradíciót ápolni és őrizni kell" Lassan véget ér a IV. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny, majd július 15-től kezdődik a Fesztivál Akadémia Budapest. A gazdag kínálatban A katona történetétől a Goldberg-variációk vonós átiratáig sok minden megtalálható. A két rendezvény összefüggéseiről és a fesztivál legérdekesebb programjairól Kokas Katalint, az egyik művészeti vezetőt kérdeztük. Támogatott mellékleteink
A hátizsák és a tornacipő a ma népviselete: leginkább gyalog járó, kíváncsi, nyitott, érdeklődő (fiatal) emberek hordják. Az Idesereglik, ami tovatűnt Tamási Áron eredeti műve nyomán készült (nép)zenés-(nép)táncos színházi feldolgozásában az autentikus folklór – újszerűen, szokatlanul – kortársszínházi játékstílussal kerül szerves egységbe. Az így létrejött komplex színpadi nyelvezetben magától értetődő természetességgel mutatkozik meg az élő folklór örök aktualitása. A ma játszódó történetben kihűlt kapcsolatban kínlódik két negyven felé közeledő pár. A nők, Eszter és Regina már szeretnének megállapodni; a férfiak, Lukács és Máté "életkezdési dilemmában" őrlődnek: halogatják a családalapítást, mert előbb stabil egzisztenciát akarnak teremteni. A párkapcsolati válságban a nők elvarjúsodnak, a férfiak a pohár felé nyúlnak, és élvezetek hajszolásáról ábrándoznak. Mindkét párnak két tizenéves fiataltól kell megtanulnia, hogy az embert boldoggá csakis az őszinte, tiszta szerelem teszi, és csak az adhat az életkezdéshez elegendő bátorságot.