Azt mondja: "Minek? Ez a foslé folyik a többi bulvárcsapból. Már az Origo is olvasmányosabb! " S az az igazság, hogy egyet kell értenem Vele. Az Indexes struktúra -úgy tűnik- bebetonosodott. Szerintem úgy fog kimúlni, mint anno a blogter, de addigra már senki sem fog érte könnyeket ejteni. Bedarálja az Origo, vagy egy új kormánymédia. Lehet, hogy a háttérben már történtek is erre vonatkozó tárgyalások. Hiszen tudjuk: A pénz beszél, a kutya pedig... töketlen. Elnémulok. De ahogy sokan, úgy én sem hagyok űrt magam után. Az a napi néhány olvasó majd átpártol azokhoz, akik gyakran lopták tőlem a témákat, s a főoldalon, szerényebb megfogalmazásban tették közzé. Nem baj, nekem ez csak hobbi volt. Babel Web Anthology :: Arany János: I lay down the lyre (Letészem a lantot in English). A blogter viszonylag gyors megszűnése megtanított arra, hogy másutt is megosszam írásaimat, így biztosan nem vesznek el egy darabig. Mivel pontosan látom, naponta tapasztalom, hogy milyen lesz a ma még nagyon ifjú, de hamarosan felnőtté váló, következő generáció, a manapság még divatos blogírásnak nem sok jövőt jósolok.
Színészekben egyébként nem volt hiány, ilyen sztárkavalkádot se gyakran látni: Charlotte Rampling, Yvonne Strahovski, Sean Patrick Flannery, Julian Sands. DE – gondoltam, talán a finálé fogja megmenteni az évadot. Gyakorlatilag az egész alatt gyomorgörcsöm volt, mert tudtam, hogy valakit tuti kinyírnak az alapcsapatból. Nyilván nem Masukát vagy Batistát, mert annak semmi értelme nem lenne. Joey Quinnt sem lett volna érdemes, és nagyon reméltem, hogy csak nem szegény Harrisont fogják vérfürdőbe áztatni. Mindenképp Dexter, Hannah és Debra élete volt veszélyben, de utóbbi szereplőé mindenképpen, tekintve, hogy újabb golyót kapott a negyedik évad óta. Letészem a lantot keletkezése. Abban is biztos voltam, hogy nem azzal lesz vége, hogy Dexter, Hannah és a kis Harrison ellovagolnak az argentínai naplementébe, de ilyen végkifejletre szerintem senki nem számított. Senki! Mikor kiderül, hogy Debra menthetetlen és élete végéig zöldség lesz, már tudni véli az ember, hogy a happy end nem opiconális. Aztán jön az a megható, felkavaró, valahol szép és teátrális hullámsírba eresztő jelenet, és Dexter mentve az emberiséget önmagától belehajózik a Laura hurrikánba.
Természetesen mindezt azután, hogy végre imádott szerelme megmenekül minden és mindenki elől és eljut az argentin nirvánába. Az ezután következő pár percet szeretné elfelejteni minden Dexter fanatikus. Komolyan… a világ legtisztább, legprecízebb, legakkurátusabb gyilkosa nyakig szakállban felcsap favágónak és az amerikai Bivalybasznádon tengeti életét egy lerobbant vityillóban és régi életére emlékezve szomorúan belenéz a kamerába. Vége. Elsőre nem is kavart fel, gondoltam: "tökjó, túlélte, elvonult gondolkodni". Aztán öt percenként törtek rám az érzések, és el sem akartam hinni, hogy így el lehet rontani egy tökéletes sorozat végét. Letészem a lantot arany janos. Gyakorlatilag kiherélték mind a karaktert, mind az egész sorozat nyújtotta életérzést. Nem tudom ki hogy van vele, én úgy fejeztem volna be, hogy miután beledobja Debrát a vízbe, nem mondja, hogy jobb lenne nélküle az élet, de elsodorja a vihar. Batista és Hannah ugyanúgy megkapná a hírt Dexter valószínűsíthető haláláról, de a legvége lehetett volna úgy, hogy egy aprócska utalást tesznek arra, hogy Dexter mégis Argentínában van.