Páratlan páros - Alfa Romeo 159 SW 2. 4 JTDm és Alfa Romeo 159 1. 9 JTDm aut. Lehúzzuk az utolsó bőrt: az Alfa 159-est az eddigieken túl kipróbáltuk a bivalyerős, 2, 4-es dízelmotorral és automata váltóval is. Egy kombi és egy limuzin, hogy melyik a nyerő? Kiderül. Most lehetne kezdeni a sírást, hogy mennyire lehetetlen bármi újat kitalálni a puttonyos 159-esről. De ilyen most nem lesz. Ehelyett megerősítjük, hogy a 159 SW gyönyörű, kívánatos és mindenben veri elődjét, az egyik, ha nem a legszebb kombi a piacon. És ezzel nehezen lehetne vitatkozni. Szigorú nézés, mégis lágy vonalvezetés, csak rá kell pillantani, és máris jobban indul a nap. A parkolóban fejünket királyi tartásba emelve lehet gyűjtögetni az elismereső pillantásokat, igen, ez az enyém, neked meg csak egy vacak Trabantod van, húzz, ahova akarsz. Ezzel az autóval közlekedni életérzés, sokáig tartó élmény. És a csajoknak is bejön. De nem ezért kértük el, hiszen ez a korábbi tesztek során már kiderült. Az is, hogy a helykínálat elöl-hátul méretes, hogy az összeszerelés minősége már-már a híres német konkurenciát idézi, és hogy az autóba a gyár történetének egyik legjobb kézi váltóját építették az Alfa mérnökei.
Finoman agresszív: nem üvölt, csak vicsorog Istenem, milyen igézően, buján szép ez az Alfa. Bárhonnan közelítek felé, elérzékenyülök. Szemből visszacsücsörítek rá, amikor rogyadozó térddel lépkedek felé, egy pillanatra meg is kell állnom, hogy gyönyörködhessek benne és megnyugodjon a pulzusom. Hátulról meg ettől a bűnösen domborodó fartól azonnal szűknek érzem a farmert, mélyről, hörögve tör elő bennem a vágy, rögtön támadnám. Ellenállhatatlan. Ötéves forma, mágikus vonzereje mégsem csökkent. Már amikor először megláttam a parkolóban, elúszott minden remény, hogy elfogulatlan tesztet írjak róla. Levett a lábamról, ujjára csavart, elvette az eszem, ahogy mondani szokták. Még mielőtt beleültem volna, előre megbocsátottam minden hibáját, olyan csodálatosan gyönyörű. Hiába koncentrálna az ember kíméletlenül a tényekre, lehetetlen. Az Alfa Romeo 159-es klasszikus szépség. Nem hirtelen fellángolásból rabolja el az ember szívét egy fülledt éjszaka kedvéért, hanem tökéletességének tudatában pózol, és kíméletlenül, hűvösen, kimérten tartja a láncot, hiszen világosabb a napnál, hogy egy életen át rabja, aki megpillantotta.
Bár hivatalosan a Peugeot 3008 lett a 2017-es év autója, nálunk inkább a tőle csak néhány ponttal lemaradó Alfa Romeo Giulia zsebeli be a rangos címet. És benne helyet foglalva nagy vigyorral integetünk a szembejövő alfásoknak, merthogy ez a szokás nem városi legenda, hanem egy összetartó mikroközösség nagyon is valós és kedves gesztusa. © László Ferenc
Lehet, hogy nem trendi manapság ilyet tervezni és vásárolni, viszont megkockáztatjuk, hogy jelenleg nincs szebb és egyedibb vonalvezetésű autó a piacon. Marco Tencone fődizájnernek kijár a dicséret, még akkor is, ha az olasz úriember és csapata egyértelműen a 3-as BMW -től csent ötleteket. Formaterv Az orrot a pajzsalakú hatalmas hűtőrács uralja, mellette szélesre húzott fényszórókkal, alatta pedig méretes, de csak részben nyitott légbeömlők vannak. Az első kerekek messze elöl találhatók, a motorháztető igen hosszú, ami egyrészt jól mutat, másrészt pedig fontos szerepet játszanak az 50:50-es ideális súlyeloszlásban. Merthogy a motor a lehető leghátrébb lett tolva, és az olaszok még arra is odafigyeltek, hogy az akkumulátor néhány kilogrammos tömege ne az első, hanem a hátsó tengelyeket nyomja. A Giulia talán legszebb része a feneke, mely oldalról és hátulról egyaránt csemege a rajongók számára. A szélesre nyújtott hátsó lámpák gyönyörűek, azért viszont kár, hogy a csomagtérajtót felnyitva egyrészt magasra kell pakolni a dolgainkat, másfelől pedig azok (egyenként) nem lehetnek túl nagyok, mert nagyon szűk a raktér "szája".
Ötös: Jók a német autók, de azért nem kellene az elvakult japánautósok mintájára minden más autót szidni. Legyetek már jobbak. Nem mellesleg olasz a Maserati, ami nagyobb presztízsű márka, mint a "tucat" Mercedes. Gyártanak az olaszok még Ferrarit, Lamborghinit, amelyek már a Porsche felett vannak. A 3-as Bmw (az utolsó 3 generáció) vezetési élménye nem jobb a 159-es Alfánál, de nem is rosszabb, kb. egy szinten vannak, írom ezt kipróbálva mindkettő oldalt. A 159-es már német felügyelet alatt jött létre, megbízható autó. Az újakra 120 000 km garanciát adtak, ha jól emlékszem. A szépség relatív, az igaz, de nagyságrendekkel több ember mondja az Alfákra, hogy szépek, mint bármi másra. Az autóbehozók helyében ráállnék a 159-re, mert biztos, hogy mindig akadni fog olyan, aki elcsábul és megveszi. Az értékét jól tartja. Sok keveset futott 159-est kínálnak szervizkönyvvel. Ez amolyan titkos tipp, ha autóvásárlásra kerül a sor.
Kívánatossá teszi ott középen az a tudjákmi. Az embléma, persze Az Alfa 159 káprázatos szépsége miatt letargikusan fájdalmas volt a tény, hogy az erősebb dízelmotorokkal jó választás. Mondom még egyszer: egy Alfa az erősebb dízelmotorokkal jó választás. Zokogni való. A biztonság, a minőség és az "ebben aztán anyag lesz" jegyében felhizlalták, ezért megfizethető benzinmotorjaival olyan lomhának tűnt, mint egy vemhes lajhár, és annyit vedelt, mint távoli, gyanús rokonok a falusi lagzin. A GM-mel közösen kifejlesztett, a világ összes ütközésbiztonsági normáját teljesítő, összkerékhajtás fogadására is alkalmas padlólemezzel annyi szempontnak kellett megfelelni, amennyinek csak jelentős túlsúllyal lehet. A 156-oshoz képest nagyobb, felnőttesebb autó lett a 159-es, de a súlynövekedést csak a testzsírszázalék megugrása okozta, az izomtömeg alig-alig ment utána. Első körben az Alfa 159 nem gyúrt eleget, vaze. A rusztikus háttér is jól áll neki Különösen a benzinmotorok érződtek reménytelenül erőtlennek.