Töltsd le alkalmazásunkat Töltsd le alkalmazásunkat
Miért nem lehet mindenkit hagyni, hogy úgy éljen, ahogy szeretne. Pláne, ha ezzel senkinek sem árt. Nagyon sokan keresnek meg bennünket üzenetben és kérnek tanácsot tőlünk. Olyanok, akik szenvednek, mert a társadalmi előítéletek, a diszkrimináció és beskatulyázástól való félelem miatt nem merik felvállalni a valódi érzéseiket, önmagukat. "- mondja Saskia. A hármasuk missziója, hogy megmutassák, egy család nem a szexről szól elsősorban, még akkor sem, ha valaki poliamor kapcsolatban él. A mitománia 8 hatása a kapcsolatokra. "Nem értem, miért kellene mindenáron hierarchiát felállítani egy családon belül. Gyakran kérdezik tőlem, kit szeretek jobban: Luise-t vagy Marcint. Erre azt szoktam válaszolni, hogy mindkettőjüket ugyanúgy szeretem, és eszem ágában sincs priorizálni vagy rangsorolni. Nekünk így jó. De nincs általános recept arra, hogy kinél milyen modell válik be, mi tesz minden családtagot egyaránt boldoggá. " Érdekes módon Saskia követőtábora zömében olyan emberekből áll, akik monogám párkapcsolatban élnek. "Szerintem ez egyáltalán nem meglepő.
Amikor a kívülállók jó szándékú tanácsa árt A család, a társadalom és a hit elvárásai súlyosbíthatják a családon belüli erőszak túlélőinek elszigeteltségét és szégyenérzetét, különösen akkor, amikor először próbálnak távozni. 3 csillagjegy, akik mindig kémkednek a párjuk után. A szégyenérzet és az elszigeteltség sokakat megakadályoz a távozásban, vagy pedig hozzájárul ahhoz, hogy visszatérjenek bántalmazójukhoz, ha mégis megpróbálnak elszakadni tőle. Egy kutatás szerint számos tényező késztetheti a nőket a visszatéréshez. Indok lehet, ha a bántalmazó jobban keres, ha az áldozat munkanélküli, vagy alacsony önbecsülésű, de a gyenge támogatói háló, a hatóságok iránt érzett bizalmatlanság és a bántalmazó iránti szeretet is közrejátszhat benne. Akár a vallási közösség kirekesztésétől is félhetnek azok a nők, akik nem maradnak bántalmazó kapcsolatukban coldsnowstorm / Getty Images Hungary A szakemberek szerint a kívülállók, akik nem ismerik a teljes kontextust, nem tudnak a bántalmazásról, jó szándékból gyakran olyan tanácsokat adhatnak, amelyek a bántalmazás kontextusában veszélyesek lehetnek.
Szerencsére egy bizonyos mértékig a bátorság is gyakorlás kérdése. Aki időről időre új dolgokat próbál ki, az rendszeresen próbára teszi a vállalkozókedvét. A bizalom nemcsak egy szokás, hanem egy ősérzés, amely a kihívásokkal teli időszakokban is velünk van. Minél többször hagyjuk el életünk kitaposott ösvényeit, annál több lehetőségünk van megtapasztalni, hogy ezektől az utaktól távol is sok jó dolog jöhet velünk szembe. Nem bízol meg a társadban? Ez rólad (is) szól!. *A kutatásról bővebben a (P mint Pygmalion-hatás) oldalon olvashat. **Forrás:
Ha bízol abban, hogy a kedvedért megtesz dolgokat te is megteszed érte, ez a másiknak tulajdonított jó szándék nagyon sok olyan dolgot eredményez a mindennapokban, amivel boldoggá teszitek egymást. A jó kapcsolat jele, ha nem kell minden szívességet, általad elvégzett közös feladatot mérlegre tenni, nem szükséges figyelni az egyensúlyt, mert bízol a meglétében. Nézzétek meg a témához kapcsolódó videót is: Ahogy a fentiekből kiderül, ha nincs önbizalom, akkor a másiknak nagyon nehéz valódi bizalmat adni. Az önbizaom és párkapcsolat című írásomban írtam erről bővebben. A másik oldalról pedig a bizalom erősítéséhez fontos, hogy vállaljunk felelősséget magunkért!
Nem bízol meg a társadban? Ez rólad (is) szól! Címlap / Te+Én+Szex / Nem bízol meg a társadban? Ez rólad (is) szól! Sok olyan pont van egy kapcsolatban, főleg, miután a rózsaszín felhők eloszlottak, amikor sérülhet a két ember közötti bizalom. Mi ennek a valós oka, ki a hibás a történetben? Mi adja egy párkapcsolat varázsát az első időkben? Szex, szerelem, rózsaszín felhők, rengeteg jó tulajdonság és mindenféle képesség, amit ráaggatunk a másikra, akár valós, akár nem. És mindezeken kívül van még valami, amit nem szokás ide sorolni, mégis itt van, és számít: a bizalom. A kapcsolat elején még semmi sem biztos: hogy milyen lesz, mennyit fog tartani, ki viseli majd a kalapot, mit nyújtanak egymásnak a felek, mennyi és milyen kompromisszumra lesz majd szükség, stb. Nem létezik még a "Mi" fogalma, a közös programok rendszeressége és az egyéni programok szabályai. Mindezeknek a dolgoknak sokszor paradox módon az a következménye, hogy kevesebb az elvárás a másik iránt és talán nagyobb a bizalom.