Arany János: Családi kör - Csuja Imre (Vers mindenkinek) Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán. Arany jános versei családi kor kor. Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony épen az imént fejé meg; Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta. Ballag egy cica is – bogarászni restel – Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel, Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen Egy iramodással a pitvarba terem. Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyűl a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak: Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Az idősb fiú is leteszi a könyvet, Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed; És mihelyt a koldus megáll a beszédben: "Meséljen még egyet" – rimánkodik szépen. "Nem mese az gyermek", – így feddi az apja, Rátekint a vándor és tovább folytatja; Néma kegyelettel függenek a szaván Mind az egész háznép, de kivált a leány: Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját: Három éve múlik, hogy utána kérdez, Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez. Este van, este van… a tűz sem világit, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit; A gyermek is álmos, – egy már alszik épen, Félrebillent fejjel, az anyja ölében. Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; Közbe-közbe csupán a macska dorombol. Majd a földre hintik a zizegő szalmát… S átveszi egy tücsök csendes birodalmát. Poénraktár: Arany János: Családi kör - versparódia modern változatban. (1851 ápr. 10.. )
A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavu nője mosolyra deríti. Nem késik azonban a jó háziasszony, Illő, hogy urának ennivalót hozzon, Kiteszi középre a nagy asztalszéket, Arra tálalja fel az egyszerü étket. Maga evett ő már, a gyerek sem éhes, De a férj unszolja: "Gyer közelebb, édes! " Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, - Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek. De vajon ki zörget? "Nézz ki, fiam Sára: Valami szegény kér helyet éjtszakára: Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen! " Visszajő a lyánka, az utast behíván. Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván: "Isten áldja meg a kendtek ételét is, (Így végezi a szót), meg az emberét is. Arany jános versei családi koreus. " Köszöni a gazda: "Része legyen benne: Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne. "
Ezt számos kortörténeti vonatkozás igazolja, de abból is láthatjuk, hogy személyes élmények is bele vannak szőve a versbe (pl. az eperfa Aranyék udvarán állt), és a Burns-verstől való eltérésekből is nyilvánvaló. A skót költőnél ugyanis a család népesebb, a szülők idősebbek. A magyar háznép elevenebb, mozgalmasabb, és a gazda gesztusai jellegzetesen magyar gesztusok. Az is magyar szokás volt, hogy hangtalanul, némán étkeztek, erről meg is jegyzi Arany, hogy "természete már ez a magyar embereknek". Egy mondás is megőrizte ezt a régi szokást: "magyar ember evés közben nem beszél". A "csonka, régi torony" Nagyszalontát idézi fel, de az ereszt súroló denevér, a doromboló macska, a zizegő szalma, a tücsök, a konyhaszoba, a pitvar, az asztalszék (az asztalnál alacsonyabb, kisebb asztal) is mind a magyar falusi háztájra jellemző dolgok. A vers szerkezetileg 3 nagy egységre bontható. Arany János: Családi kör (elemzés) – Oldal 3 a 5-ből – Jegyzetek. Az 1. egység (1-5. strófa) a ház környékét és a család meghitt "kisvilágát" ábrázolja, egyre szűkülő körben közelítve rá a tárgyra (a múlt időket idéző csonka toronytól indulunk és a nagyobbik fiú olvasási szenvedélyéhez érkezünk el).
Szerte menjen ezer terhe; Kedves neje megjelenve, ezen kedve felderengne. Elejbe megy kedves neje Kellene egyen egy keveset leterhelt embere. Elhelyezett egy termetes terepet Erre tett fel egy keveske eledelt. Nem kell egyen sem gyermek, de kedvese sem, De embere esedez: Gyertek egyetek velem! Kedvre tesz szert, mert vele esznek Egyet egyet elejbe tesz gyermekeknek. De megrezzennek, eredj vesd szemedet gyermekem! Egy ember esedezve helyet keresne egy estre bent. Arany János: Családi kör. Jer kedves ember ne legyen elveszett, Keserves lehetett, egy sem engedte be. Gyere be!, felelt e menyecske Erre fel egy embert ereszt be. Legyen ezen este megszentelt Kendekre s eledelre egyszerre. Meglesz, meglesz: felelte emberem Kedvesem tegyen eledelt bele, mert keveslem ezt. Gyere beljebb ember, fenekelj le mellettem De nem szeretne, esetleg terhes legyen, Teljen benne kedve s egyen velem! Kedvtelve eszeget ember, ember mellett Levezetnek egy egy nyeletet emellett. Eszmecsere nem lesz, mert nyelnek Ez terhes lenne ezen embereknek.