A számítógépes szimulációval azt vizsgáltam, van-e esély egyáltalán bármennyi anyagot is találni az L5 Lanrans-pont környékén Szimulációim arra vezettek, hogy a részecskék mozgása kaotikus, a Föl-Hold rendszer L5 pontja pedig képes több éven át is jelentős mennyiségű anyagot megtartani. Ezen anyagfelhő alakja folyamatosan változik, pulzál és örvénylik. Képalkotó polarimetriai vizsgálataimat három, egymáshoz képest 120 fokkal elforgatott lineáris polárszűrővel fölszerelt, hűtött CCD-kamerával végeztem 180 másodperces expozíciós idővel" – mondta a méréseket és megfigyeléseket folytató Slíz-Balogh Judit, az ELTE csillagásza. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a porhold elhelyezkedésének ismerete fontos az űrhajózás szempontjából az űrbalesetek elkerülése végett. Slíz-Balogh Judit | Természet Világa. A felfedezésről, azonnal több mint 20 nyelven és több mint 200 tudósítást jelentettek meg az internetes hírközlő csatornák. A megjelenés óta számos külföldi interjú is készült a kutatókkal. Balogh Judit középiskolai tanulmányait a tapolcai Batsányi János Gimnáziumban végezte, 1975-ben kitűnő eredménnyel érettségizett.
2021. 01. 13. Miután kifejlődőtt a virágzat, a napraforgó már nem követi a Nap égi mozgását, hanem állandóan kelet felé néz. Habár e Charles Darwint és botanikus fiát is izgató jelenséget már sokféleképpen indokolták, eddig egyik feltételezés sem nyert bizonyítást. Ii Sz Gyermekklinika. Az ELTE kutatói nemrég a korábbi elképzeléseket is magába foglaló környezetoptikai magyarázatot találtak, amely a növény tenyészhelyének fényviszonyaira épül. A napraforgó fejlődő virágzatot tartalmazó éretlen feje és levelei nappal folyamatosan úgy változtatják irányukat, hogy felületük mindig közelítőleg a Nap felé irányul. Napnyugtakor a napkövető fiatal fej normálvektora vízszintes vetületének egy adott égtájjal bezárt szöge (azimutja) közel nyugatra mutat, éjjel pedig már jóval napkelte előtt visszafordul keletre: ezt nevezzük napkövetésnek vagy heliotropizmusnak. A levelek és a fej azimutváltozása körülbelül 12°-kal marad le a Nap azimutjától. Felhős napokon a fiatal napraforgófej azimutjának kelet-nyugati oszcillációja (szokott változása) leáll, és a fej normálvektora közelítőleg függőleges marad, de felhős időben az idősebb fej a belső bioritmus miatt mindaddig oszcillál, amíg a szár növekszik.
Világra szóló csillagászati eredmény született a badacsonytördemici obszervatóriumban Slíz-Balogh Judit csillagász, a Batsányi gimnázium egykori tanulója, kutatásai nyomán. ELTE-s kutatók igazolták a Kordylewski-porhold létezését. Az ég a Föld-Hold rendszer L5 Lagrange pontja környékén 2017. Slíz balogh judit divat. augusztus 19-én éjjel A közös tömeg-középpontjuk körül keringő két nagy égitest gravitációs mezőjében Euler 1767-ben fedezett föl három, Lagrange pedig 1772-ben további két olyan egyensúlyi pontot, amelyikbe egy harmadik kis tömegű testet helyezve, az a két égitesttel szinkronban együtt keringve nem változtatja meg relatív helyét. Ezeket a pontokat nevezték Lagrange-féle egyensúlyi pontoknak. A csillagászok több ezer kis égitestet találtak a Nap-Jupiter, Nap-Mars, Nap-Neptunusz kettős rendszerek Lagrange-féle egyensúlyi pontjaiban. A Föld-Hold rendszerben is található ilyen Lagrange-féle egyensúlyi pont. Amióta 1961-ben Kazimierz Kordylewski lengyel csillagász két fényes foltot észlelt a Föld-Hold rendszer Lagrange-pontja környékén, azóta e képződményt Kordylewski-porholdnak hívják.
Magyar kutatók úgy vélik, hogy bolygóközi portömegeket azonosítottak a Föld körül. Az objektumok létezését közel 60 éve vetették fel először, eddig azonban nem sikerült igazolni jelenlétüket. Az ELTE fizikusai, Slíz-Balogh Judit, Barta András és Horváth Gábor új tanulmányukban azt írják, két porfelhőt azonosítottak a Föld közelében – írja az IFLScience. Az objektumok bolygónktól mintegy 400 ezer kilométerre találhatóak, tehát nagyjából olyan messze, mint a Hold. A "porholdak" a Lagrange-pontoknak nevezett, gravitációs szempontból stabil régiókban helyezkedhetnek el. Az egyik felhő az L4, a másik pedig az L5 pontban található, ezeket a Föld és a Hold tömegvonzása alakította ki. Ahogy a Hold kering bolygónk körül, a két pont is folyamatosan mozog, stabil háromszöget zárva be a Földdel. Slíz balogh judit in miami. A lengyel Kazimierz Kordylewski 1961-ben találta meg az L5-nél fekvő porfelhőre utaló első nyomokat. Mivel az objektumok igen halványak, létezésüket eddig nem tudták bizonyítani. Az új kutatásban a szakértők a badacsonytördemici magán-csillagvizsgálót hívták segítségül.
és a magok teljes érése (szeptember 7. ) között. A kutatók megállapították: ha a délutánok felhősebbek a délelőttöknél, akkor a keletre néző napraforgóvirágzat nyeli el a legtöbb fényenergiát. Azt is kimutatták, hogy a virágzat nyugati orientációja előnyösebb lenne, mint a déli. A napraforgóvirágzat maximális fényenergiát α = ‒94° azimutszögnél nyel el (2. ábra), ami majdnem megegyezik a keleti iránnyal (α kelet = ‒90°). A virágzat e(α) energiafüggvényének másodlagos maximuma α = +92° azimutnál van, ami közel azonos a nyugati iránnyal (α nyugat = +90°). e(α) minimuma α = +1° azimutnál van, ami gyakorlatilag egybeesik a déli iránnyal (α dél = 0°). Egy kelet felé néző virágzat 1. 1-szer és 1. 5-szer több fényenergiát nyel el, mint egy nyugatra, illetve délre néző. Ezzel szemben, egy dél helyett nyugat felé néző virágzat 1. Slíz balogh judit polgar. 36-szor több energiát nyel el (2. ábra). Mivel a napraforgófej fotoszintetizáló zöld háta akkor nyeli el a legtöbb fényenergiát, amikor a virágzat nyugatra néz, a zöld fejhát által elnyelt fényenergia maximalizálása nem magyarázhatná a virágzat keletre nézését.
Egy képalkotó polariméterrel felszerelt földi távcsővel ELTE-s kutatók – Slíz-Balogh Judit, Barta András és Horváth Gábor – most új, polarizációs bizonyítékot találtak a Föld–Hold rendszer Lagrange-pontja körüli porhold létezésére. Slíz-Balogh Judittól megtudtuk, hogy sok csillagász kétségbe vonta e porhold létét, mondván, hogy ha össze is gyűlne ott bolygóközi anyag, akkor a Nap, a napszél és a többi bolygó gravitációs hatása gyorsan kisöpörné onnan. – A közös tömegközéppontjuk körül keringő két nagy égitest gravitációs mezőjében Euler 1767-ben fedezett föl három, Lagrange pedig 1772-ben további két olyan egyensúlyi pontot, amelyikbe egy harmadik kis tömegű testet helyezve, az a két égitesttel szinkronban együtt keringve nem változtatja meg relatív helyét. Ezeket a pontokat nevezték Lagrange-féle egyensúlyi pontoknak. EPA Cikk metaadat kereső. A csillagászok több ezer kis égitestet találtak a Nap–Jupiter, Nap–Mars, Nap–Neptunusz kettős rendszerek Lagrange-féle egyensúlyi pontjaiban. A Föld-Hold rendszerben is található ilyen egyensúlyi pont.
– A háromdimenziós négy-test probléma (Nap, Föld, Hold, porrészecske) csak numerikusan oldható meg. A számítógépes szimulációval azt vizsgáltam, van-e esély egyáltalán bármennyi anyagot is találni az L5 Lagrange-pont környékén. Szimulációim arra vezettek, hogy a részecskék mozgása kaotikus, a Föld–Hold rendszer L5 pontja pedig képes több éven át is jelentős mennyiségű anyagot megtartani. Ezen anyagfelhő alakja folyamatosan változik, pulzál és örvénylik. Képalkotó polarimetriai vizsgálataimat három, egymáshoz képest 120 fokkal elforgatott lineáris polárszűrővel fölszerelt, hűtött CCD-kamerával végeztem 180 másodperces expozíciós idővel – mondta a méréseket és megfigyeléseket folytató Slíz-Balogh Judit. Az ELTE csillagásza szerint nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a porhold elhelyezkedésének ismerete fontos az űrhajózás szempontjából az űrbalesetek elkerülése miatt. A felfedezésről azonnal több mint 20 nyelven és több mint 200 tudósítást jelentettek meg az internetes hírközlő csatornák.