A Szállást Kérő Rca

Mathe Textil Nyitvatartás

1 /21 A szállást kérő róka Kiadó: MDV., Bp. Kiadás éve: 1980 Eredeti azonosító: H-MS 80036 Technika: 1 diatekercs, 20 normál kocka, szines Készítők: Jankovics Marcell rajzfilmje alapján rajz. Neuberger Gizella szerk. Fehér Judit elmondja Szirtes Ádám Címkék: Mese, Rajzfilm alapján 1966 A "bekerítés" főbb sajátosságai lakott területen II. Haditechnika, Honvédelem, Ismeretterjesztő, Polgárivédelem, tűzvédelem 1970 A fa mikroszkópikus vizsgálata Biológia, Építőipar, Ipar, Iskolai, oktató, Növénytan, Szakoktató 1988 Mándoki görögkatolikus templom Építészet, Ismeretterjesztő, Művészet, Néprajz 1952 Kétéltüek Biológia, Iskolai, oktató

  1. A szállást kérő roka

A Szállást Kérő Roka

Egyszer egy vén róka nagyon megéhezett egy kis pecsenyére. Fogott hát egy üres zsákot, a hóna alá csapta, és elindult vele világgá. Ment, mendegélt, míg estére egy gazdaember házához nem ért. Bekopogott, és amikor megkérdezték, hogy ki az, hát így felelt: - Szegény utasember vagyok, s éjjeli szállást kérnék, hogyha megszánnának. Jószívű ember volt a gazda is meg a felesége is. Megszánták a szegény utast, beengedték, vacsorával is megkínálták.

Hanem rá is kezdte már hajnalban a nagy siránkozást: - Jaj, jaj, jaj, valaki ellopta az én drága szép malacomat! Hiába csitították, hiába vigasztalták, s hiába is keresték a malacot mindenfelé. Itt sem maradt más hátra, a gazda végül is adott a rókának egy szép kövér malacot. No, most volt csak nagy örömben a róka, mikor kiért az országútra, s a zsákot kibontotta! Sohasem látott még ilyen szép malacot. Ebből lesz ám csak jóízű pecsenye! Ment, mendegélt egész nap, s estére megint csak bekopogtatott egy gazda házához. Beeresztették, s itt is ugyanazt mondta, mielőtt lefeküdtek: - Gazduram, jól vigyázzon ám éjjel a tolvajokra, hogy el ne lophassák az én szép kövér disznómat, ami ebben a zsákban van! Odanéz a gazda, hát látja, hogy a zsákban nem férne el egy kövér disznó, de meg hallotta is, hogy csak kismalac visít ki belőle. No de azért nem szólt semmit, csak elaludt szépen. De nem aludt ám el a róka! Megette a malacot szőröstül-bőröstül, s alighogy pitymallott, már el is kezdte a jajgatást: - Jaj, jaj, jaj, valaki ellopta az én drága szép disznómat!