Arra kértünk öt, realisztikus stílusban dolgozó világhírű magyar tetoválóművészt, küldjék be egyik legkedveltebb alkotásukat az utóbbi időszak terméséből, és pár mondatban osszák meg olvasóinkkal, miért éppen az adott tetoválásra esett a választásuk. Név: Müllner Csaba Életkor: 39 Web: Instagram/csabamullnertattoos Facebook/csabamullner "Amikor Barna felkért, hogy egy olyan munkát küldjek be, ami az egyik legfontosabb számomra, meglehetősen nehéz helyzetbe hozott. Nem egyszerű egy tetováló számára kiválasztani saját alkotásai közül, melyik a kedvence. Egyrészt az önmagunkkal szembeni örök kritikus hozzáállás miatt, másrészről mivel minden tetováláshoz úgy kell viszonyulnunk, hogy az adott pillanatban annak kivitelezése legyen a legfontosabb feladatunk. Noha ez a tetoválásom még nem készült el teljesen, mégis ezt választottam. Több szempontból is különleges számomra. Egyrészről az ember, aki viseli, közeli jó barátom. KŐBÁNYA GYÖNGYSZEME: MÜLLNER CSABA ÉS A TATTOO DE SADE. Ugyanakkor a szemléletmód, amivel a tervezés fázisától kezdve mindvégig megközelítettem az alkotói folyamatot, jelentősen eltér a megszokottól.
Szoros, testközeli kapcsolatban vagyok tehát a kaotikus valósággal is, e kettőből áll össze az a szemlélet, ami irányítja az ecsetemet vagy a tetoválógépemet. Szeretem, ha elszabadul a pokol ezeken a tárlatokon. Legutóbb még a mobilok kameráját is leragasztattam, hogy mindenki a legradikálisabban és szabadabban élje át az együttlét extázisát. Szóval, amit csinálok, az annyira nem beskatulyázható. Leginkább kísérleti hiperrealizmusnak nevezném. A honlapod és az oktató website-od kvázi egy "tetkóegyetem". Tele tanácsokkal, ötletekkel, támogató gondolatokkal. M. : A konkurencia sosem érdekelt, és nagyon szeretek tanácsokat is adni. Bárki keresett meg, sosem mondtam még nemet technikai kérdésekre. Nagyon lelkes voltam, amikor én kezdtem, és szeretném, ha a mai fiatalok sem hakniznának: igenis vessék bele magukat őrült szenvedéllyel. Naná, hogy szenvedéllyel, mondhatnám, hiszen oroszirodalom-mániás vagyok, Tolsztoj és Dosztojevszkij a mindenem, szóval energiában ez a mércém. És legyen bennük alázat.
Ma már nagyon izgalmas univerzumok nyílnak meg az ember testén is: hiperreális galaxisok, jövőbe mutató ábrázolások. Rögtön hozzá is teszem: a műfaj jövője majdnem kiismerhetetlen és már-már beláthatatlan, hiszen az USA-ban körülbelül 20, Európában meg 10 éve trendi csak a tetoválás műfaja, előtte kizárólag a "megtűrt" státuszban volt. Ez nagyon rövid időintervallumról és óriási fejlődésről beszél. Te eléggé otthon vagy a hiperreális, a valóságot minél mélyebb dimenzióiban megragadó tetováló-látásmódnak. M. : Sándorfi István-tanítványnak aposztrofálom magam, őrzöm a palettáját, ecsetjét is. Ő itthon egy méltatlanul el nem ismert alkotó, kalandos, krimibe illő élettel, aki sokszor brutális szemléletét hideg racionalizmussal vegyíti. Sokat tanultam tőle szokatlan tárgyválasztásban és aprólékos, részleteket felfedező munkamódszerben is. A saját határaimat feszegetem, ahogy ő is. De a hiperrealizmus határait is, hiszen a művészet nem szólhat pusztán a technikáról. Szívesen töröm meg a rendet, a kép, amin többek között most dolgozom, majdnem valósághű, de a műtermembe vagy a kiállításra érkező emberekkel firkáltatom össze, akár egy vasúti klozetot.
Mindezeken túl találunk az 1777-es Ratio Educationis-ban ellentmondásos, a korabeli állapotok konzerválására törekvő, a polgári haladást akadályozó előírásokat is: A magyar nyelv nem kapott helyet a közép- és felsőfokú oktatásban. A tanítás nyelve a latin volt (a népiskolákat kivéve, ahol természetesen a tanulók anyanyelvén folyt az oktatás). A kisgimnáziumi osztályokban az anyanyelv csupán "segédnyelvként" szerepelt, de csak addig, míg a tanulók latintudása lehetővé tette az egynyelvű magyarázatot. Az első Ratio Educationis megtörte azt a folyamatot, amely az 1730-as, 40-es évektől kezdve bontakozott ki Magyarországon. Az iskolák magyar jellege attól kezdve kifejezetten erősödött: megszülettek a magyar nyelvű tankönyvek, kísérletek történtek a magyar tannyelvű oktatásra. 1777-től kezdve viszont a kisgimnáziumokban a magyar csak egy lett az országban élő hét nemzetiség lehetséges segédnyelvei közül, semmi több. Ezzel szemben a modern nyelvek közül a német nyelv tanításának minden iskolai szinten kiemelt szerepet biztosított.
sz., 190–204. A magyar nevelés története, főszerk. Horváth Márton, Tankönyvkiadó, Budapest, 1988. – ISBN 963-18-1354-1 Pukánszky Béla: Iskolaügy a felvilágosult abszolutizmus korában, in Pukánszky Béla–Németh András: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996. – ISBN 963-18-7512-1 Mészáros István: Ratio educationis; Ratio educationis publicae, in Pedagógiai lexikon I–III, főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván, Keraban Kiadó, Budapest, 1997, III, 240–242. – ISBN 963-8146-44-3
Mindezek alapján kidolgozták a " nemzeti nevelés általános elveinek rendszerét " Ezek között fontos alapelv az, hogy az országban minden gyermeket (osztály-hovatartozásra tekintet nélkül) azonos célok érdekében egységes, ingyenes, intézményes nevelésben kell részesíteni. Változatos iskolatípusokról kell gondoskodni, de ezekben olyan hasznos ismeretek tanítása történjék, amelyek felkészítik a növendékeket jövendő hivatásuk betöltésére. Különös hangsúlyt helyeztek az elemi iskolák (kisiskolák) fejlesztésére. A vallástant külön kell tanítani az egyes felekezethez tartozó gyermekeknek úgy, hogy közben vallási türelemre, a más vallásúak iránti toleranciára neveljék őket. Valamennyi tanulónak közös, egységes erkölcstant kívántak oktatni a tervezet készítői. Az oktatás nyelvévé a magyart akarták tenni. Képek az első Ratio Educationisból
E rendeletet tartalmazó könyvnek a teljes címe: Ratio publicae totiusque rei literariae per Regnum Hungariae et provincias eidam adnexas. Budae. Typis et sumtibus regiae Universitas Hungaricae. 1806. Ez a rendelet az elsőtől sok tekintetben eltér. Részint az 1790–91-es országgyűlés által kiküldött bizottság javaslatai, részint pedig a kormánynak az első rendeleten tett módosításai érvényesülnek benne. Ennek értelmében is a királyé a fő felügyeleti jog, de azt az országos főkormányszék útján gyakorolja. Az elemi iskolák felügyeletére addig fennállott felügyelőséget eltörölte és ezt a tisztséget is ráruházta a gimnáziumok felügyeletével megbízott főigazgatókra, akiknek számát hatban állapította meg. ( budai, nagyváradi, pozsonyi, kassai, győri és zágrábi. ) I. Ferenc király rendelete is három részre tagolta a gimnáziumot: kisgimnáziumra, vagyis grammatikai iskolára négyéves tanfolyammal; főgimnáziumra, vagy az ún. humanistákra, kétéves tanfolyammal és végül a kétéves tanfolyamú bölcseleti kurzussal.