A rendelők egy részében már dolgoznak az orvosok, de vannak olyanok, amelybe a hétvégén költöznek be. Seress Andrea fogszakorvos már rendel az új helyen. Pénteken szerelték le a berendezéseit a József Attila sugárúti rendelőben, a hétvégén szállították át és üzemelték be, így már hétfőtől tudta fogadni a pácienseit. Elmondta, a betegeknek nagyon tetszik a létesítmény, de még szokniuk kell az épület megközelítését. Azt hangsúlyozta, igazi európai körülmények között tudják fogadni a betegeket az új rendelőben. Szegedi úti rendelő labor. Vannak orvosok, akik már az új rendelőben fogadják a betegeket Kovács Éva gyermekgyógyász és kollégája két körzetben összesen 1800 gyermeket látnak el. A József Attila sugárúti rendelőben 15 évet dolgozott és az az épület már nem igazán volt alkalmas funkciójának ellátására. Ahogy fogalmazott, az új rendelőben méltó körülmények között tudják fogadni a betegeket. A doktornő elmondta, egy nap alatt költöztek át az új helyre, de hetekkel előtte már készülődtek, csomagoltak, hogy minden zökkenőmentes menjen.
Újabb állomásához érkezett az önkormányzat egészségügyi fejlesztési programja. Átadták az új orvosi rendelőket a Gáspár Zoltán utcában, ahol négy felnőtt és két gyermek háziorvos, négy fogorvos, valamint hat védőnő fogadja a betegeket, az 551 millió forintból megújul épületben. Botka László polgármester avató beszédében elmondta, a beruházás megvalósítására az önkormányzat bruttó 300 millió forint európai uniós támogatást és bruttó 251 millió forint saját forrást fordított. Az ingatlant úgy alakították át, hogy az épületrészekben az előírásoknak megfelelően elkülönüljenek a felnőtt, gyermek- és fogorvosi rendelők, valamint a védőnői szolgálat helyiségei. Szegedi úti rendelő fül-orr-gégészet. A polgármester hangsúlyozta, valamennyi itt dolgozó orvos és védőnő európai körülmények között végezheti munkáját. Együtt összesen egy kisvárosnyi, körülbelül 11 ezer embert látnak el. Botka László kiemelte, ez a hatodik elkészült egészségügyi létesítmény a városban három év alatt. A program 2017-ben indult, ennek keretében megújult a Korondi utcai rendelőintézet, a Budapesti körúti rendelőintézet, Kiskundorozsmán felépült egy teljesen új egészségház, Tápén új védőnői szolgálatot alakítottak ki, és Béketelepen is megújult az orvosi rendelő.
A fentiekkel szemben Tomi ugyanis vérbeli Y-generációs figura. És mint ilyen, képtelen felnőni. Fiúként, kamaszként majd felnőttként is Tomi mindent abbahagy – az a furcsa, hogy erre a mintára nem figyel fel. Sőt, a végkicsengés még rá is erősít a narratívára, hogy ez a helyes lépés. Így összességében furcsa kettősség jellemzi a filmet és magát a generációt is. Egész idő alatt önmagát keresi, mégis a külvilág számára ez az elveszett nemzedék. A Rossz versek pedig pont olyan, mint a főhőse: keresi a választ az élet nagy kérdéseire, de nem jut semmire. Rossz versek kritika. Ez viszont nem feltétlenül baj, mert ezekre a nagy kérdésekre nem lehet választ találni. De akkor is: van egy ígéret, amit nem vált be a film. Helyette viszont sokat beszél a gyerekkorról és a művészetekről kultikus beszólások formájában, ilyeneket mond, hogy " Mindig féltem Arany Jánostól: szerintem pont úgy néz ki, mint Sztálin ". Vagy " Féltem a Jézuskától – te nem félnél valakitől, aki éjszaka csak úgy bejön a lakásodba? " És közben folyamatosan reflektál a kis magyar valóságra, de a VAN- hoz képest mélyebb merítésben, retrospektíven is.
Nem véletlenül hadoválok ennyit indításként egy másik filmről: a Rossz versek ugyanis egy csomó szempontból olyan, mintha Reisz Gábor négy évvel később, jóval több pénzből újraforgatta volna az áttörést hozó 2014-es sufninűvét, mégis annyira más, hogy totál levett a lábamról és olyan jól szórakoztam rajta, mint egyetlen más filmen sem 2018-ban. Nicsak, ki beszél? Bár a főszereplőt másképp hívják és más is alakítja, a Rossz versek nyilvánvalóan ugyanarról a teszetosza karakterről szól, mint a VAN, amit sok más mellett az a szokatlan húzás is megerősít, hogy mindkettőben ugyanaz a Takács Katalin - Kovács Zsolt duó játssza a szüleit, egyébként istenien. Rossz versek kritika kamra. Könnyű lenne azt mondani, hogy ez a karakter egyszerűen maga Reisz Gábor, hiszen a filmek bevallottan önéletrajzi ihletésűek, a Rossz versekben ráadásul már maga Reisz alakítja - meglepően jól - az ezúttal Merthner Tamásnak nevezett főszereplőt. Csakhogy ezen a ponton rögtön érdemes gyanakodni, hogy a mester egy picit talán meg akar vezetni minket.
Tamás fiatalkorának minden állomását végigjárjuk, a gondtalan gyermekévektől a tinédzserkori viszontagságokig. A cselekményvezetés non-lineáris, folyamatosan ugrálunk az időben a különböző korszakok között, így a filmnek lényegében nincs tétje, a ritmusa azonban pazar. Egyeseket talán zavarhat e tényező, mert ez a fajta elbeszélői eszköz a történetmesélés rovására megy, de a Rossz versek nem ettől erős. Rossz versek kritika pc. Egy állapotot, érzést mutat be olyan stílusosan, hogy konkrétan Woody Allen klasszikusa, az Annie Hall ugrott be róla. Ennél nagyobb dicsérettel pedig nem nagyon illethetném Reisz művét. A kelleténél kicsit talán többször ugrálunk az időben, ellenben ezek a váltások mind fantasztikusan illenek a cselekménybe. Az egyik jelenetben a felnőtt Tamást látjuk, néhány pillanattal később pedig már a tinédzserkori énje köszön vissza a vászonról. Ezek az áthallások vágástechnikai szempontból is jelesre vizsgáznak és nem mellesleg szuperül néznek ki. Eddig is tudva lévő volt, hogy a rendező ügyesen bánik a humorral, a Rossz versek ebben csak még jobban megerősített.
Reisz Gábor rögtön az első filmjével, a VAN (valami furcsa és megmagyarázhatatlan)-nal készített egy instant kultmozit, mely elsősorban a modern generációnak szólt, de mindenki, aki valaha szenvedett szerelmi bánatban vagy egzisztenciális válságban, kicsit a magáénak érezte a történetet. Reisz maradt a kaptafánál, de vajon sikerült-e másodszor is működővé tenni a bevett formulát? Merthner Tamással (Reisz Gábor) éppen szakított a barátnője, ő pedig nem érti az egészet. Találkozás fiatalemberekkel - kritika a Rossz versek című filmről. A munkája nem érdekli, a családja nem figyel rá és úgy érzi, hogy minden el van rontva. Még ő maga sem tudja, hogy megpróbálja-e visszaszerezni a lányt vagy "egyszerűen" továbblépjen. Végiggondolja az életét, hogy mi vezetett idáig. Reisz ezúttal a rendezés és az írás mellett a főszerepet is magára vállalta. Ez van, hogy a visszájára fordul egy alkotónál, jelen esetben azonban még személyesebbé tette az élményt. Hasonlóan a VAN-hoz, most is egy szakítás utóéletét járjuk végig, a jelen mellett viszont nagy szerepet kap a múlt.
]), illetve a fogyasztói társadalom során keletkezett műanyag tárgyak felhalmozására reagálnak (" katéteres csend van. körülötted / templomok, benned műanyag " [46. ]). Szervesebben válik a halál a versek központi témájává, ami nemcsak bizonyos egységekben jelenik meg, hanem folyamatosan át is hatja a szövegeket. A lírai én az élet tényleges velejárójaként kezeli a halált, úgy tekint rá, mint egy természetes folyamatra, így a tagadása, illetve tabuizálása megszűnik az olvasás során. Mindez az élővilággal, évszakokkal, időjárással való összeírások által mutatkozik meg a szövegekben: " a halál pedig nem kiút, / hanem egy opcionális tantárgy. / mindenki valószínűtlen, / mindenki felszívódik. / – ökörnyál / a korai órák sterilitásában. Kritika | Reisz Gábor: Rossz versek. " (12) Ez a gesztus azoknak a szemléleteknek az ellenpontozása, amelyek a természetben élés és a rész-egész kapcsolat helyett alá-fölérendelt viszonyt feltételeznek. A kötet a természetest és a mesterségest csak részben állítja szembe egymással, mivel egyszerre jelenít meg olyan emberi tevékenységeket, amelyek célja a környezet alárendelése, és közben az embert a természethez szervesen tartozó entitásként is kezeli.