1973-ban munkatársaival kifejlesztette az első hordozható mobiltelefont, majd ő irányította a piacra dobás tíz évig tartó előkészítő munkálatait is. Az Egyesült Államok nagyvárosaiban korlátozott számban már az 1930-as évektől használtak autótelefonokat, de Cooper álma a személyes használatra kifejlesztett, hordozható mobiltelefon volt. Egy olyan telefon, amelynek száma nem egy helyhez, egy íróasztalhoz, egy otthonhoz, hanem egy személyhez kötődik és amellyel tulajdonosa bárhonnan telefonálhat és bárhol elérhető. Állítása szerint jóval korábban megálmodta a mobiltelefont, minthogy meglátta volna az 1966-ban indult Star Trek-sorozat Kirk kapitányának 23. századi hordozható kommunikátorát. A Motorola - John Mitchell főmérnök vezetésével - a legmesszebbmenőkig támogatta Cooper mobiltelefon-koncepcióját. Csak a prototípus megalkotása egymillió dollárjukba került, 1973-1993 között pedig összesen 100 millió dollárt invesztáltak a fejlesztésbe úgy, hogy ebből még semmi bevételük nem származott.
Pár napja olvastam a Figyelőben, hogy az első okostelefon az iPhone 2007-ben jelent meg. Persze tudom, hogy sokan úgy értelmezik az iPhone piacra dobását, hogy ez a lépés tette igazán divatossá az okostelefont. De az elsőség nem az iPhone-é. (A műsorban jómagam 2005 elején lelkendeztem, hogy végre szert tettem egy olyan mobilra, amely érintőképernyős és grafikus felületén elérhetők a személyi digitális asszisztens funkciói. És ez két évvel az iPhone megjelenése előtt volt. ) Itt az idő tehát arra, hogy tisztázzunk pár dolgot az okostelefonnal kapcsolatban. Kezdjük ott, hogy mit jelent az okostelefon kifejezés jelenleg. Hívjuk segítségül a Wikipédia szócikkelyét, amelynek első mondata ez: " A smartphone is a high-end mobile phone that combines the functions of a personal digital assistant (PDA) and a mobile phone. " Vagyis egy olyan csúcsminőségű (bár a "high-end" kifejezést szokás abban az értelemben is használni, hogy a "tehetősek által megfizethető", azaz drága, speciális igényeket kielégítő) mobiltelefon, amely összekapcsolja a mobiltelefon funkciót és a PDA funkciókat.
1994 – Mi Ez volt az első okostelefon? Az első, az IBM által létrehozott okostelefont 1992-ben találták ki és 1994-ben adták ki vásárlás céljából. Ezt Simon Personal Communicator (SPC) néven hívták. Noha nem túl kompakt és letisztult, a készülék mégis számos olyan elemet tartalmazott, amelyek minden követett okostelefon kapcsai lettek. Például az SPC érintőképernyővel, valamint mindkettő küldésének és fogadásának képességével volt ellátva. e-maileket és faxokat. Volt benne naptár, címjegyzék és natív találkozóütemező. Még szabványos és prediktív tollbeviteli képernyő-billentyűzeteket is tartalmazott! Ezek a funkciók eléggé eltérőek és fejlettek voltak ahhoz, hogy méltónak tartsák a "világ első okostelefonja" címre. Photo Credit: Gadgets 360 2001 – A mobiltelefonok megfelelnek az internetnek Csak 2000-ben csatlakozott az okostelefon egy tényleges 3G hálózathoz, más szóval egy mobil kommunikációs szabványt építettek ki, amely lehetővé teszi a hordozható elektronikus eszközök vezeték nélküli hozzáférését az internethez.
Ez megnövelte az okostelefonok előzményeit, amelyek lehetővé teszik például a videokonferenciát és a nagy e-mail mellékletek küldését. Azonban az internet elérése a telefonjáról árcédulával járt. Míg a készülék ára 300 és 700 dollár közé esett, az adatok költsége a legtöbb esetben nem érte meg a szorítást. Fotóhitel: W eb Designer Depot 2007 – Írja be Steve Jobs Az okostelefonok fejlődésének egyik legbefolyásosabb éve 2007 volt. Steve volt az év Jobs és a Macworld csapata felfedte a legelső iPhone-t. Nem csak ez a legkarcsúbb érintőképernyős eszköz jelent meg a piacon, hanem az első eszköz is, amely az internet teljes, víz nélküli változatát kínálta. A legelső iPhone lehetővé tette a fogyasztók számára, hogy ugyanúgy böngészhessenek az interneten, mint asztali számítógépen. Az eszközt 4 GB-os (499 USD) és 8 GB-os (599 USD) szinten kínálták. Akkumulátor-üzemideje 8 óra beszélgetési idővel (az 1992-es okostelefonok 1 órás gyümölcslével vetekedéssel), valamint 250 óra készenléti idővel büszkélkedhetett!
Az első óriás mobiltelefonok mai utódai szinte pehelysúlyúak, beépített fényképezőgépük, médialejátszójuk, internetböngészőjük, sok-sok egyéb kényelmi funkciójuk van, ráadásul még telefonálásra is használhatók. A mobiltelefonok mindennapjaink nélkülözhetetlen eszközeivé váltak, a szolgáltatás előfizetőinek száma rohamosan növekszik: a Föld hétmilliárd lakója jelenleg hatmilliárd előfizetéssel rendelkezik.
Cooper mobiltelefonja az ötvenemeletes Burlington House (ma Alliance Capital Building) tetejére telepített Motorola bázisállomással lépett kapcsolatba, és ezen keresztül csatlakozott az AT&T vezetékes hálózatához. Technikailag így valósulhatott meg a történelmi telefonhívás, amelynek során Cooper csak ennyit mondott a legnagyobb rivális cég képviselőjének: "Joel, itt Marty. Mobiltelefonról hívlak, egy igazi kézben hordozható mobiltelefonról". A hívás létrejöttével Cooper és a Motorola megnyerte a vezeték nélküli technológia bevezetéséért indított innovációs versenyt. Az első sorozatgyártású mobiltelefon tíz évvel később, 1983. március 6-án került a boltokba. A DynaTAC 8000x típusú, félkilós készülék már 30 perc beszélgetést és nyolc óra készenléti időt kínált, LED-kijelzővel szerelték fel, súlya 79 dekagramm volt. Az ára 3995 dollárra (mai pénzre átszámítva több mint kétmillió forintra) rúgott, de így is több ezer előrendelés érkezett rá. Újabb tíz év múlva, 1993-ban mutatták be az első okostelefont: az IBM által tervezett, Simon nevű készülék érintőkijelzővel, szervezőfunkciókkal, e-mailezési képességgel és számológéppel is rendelkezett már.
Negyven éve, 1973. április 3-án Martin Cooper, a Motorola cég mérnöke a New York-i 56. utca és a 6. sugárút sarkán állva a kezében tartott mobiltelefonról felhívta Joel S. Engelt, a konkurens AT&T Bell Labs társaság kutatórészlegének vezetőjét - e hívásával kezdetét vette a mobilkommunikáció forradalma. A vezeték nélküli kommunikáció ötlete negyedszázaddal korábban, 1947-ben a Bell Labs társaságnál vetődött fel. Ők az Egyesült Államok nagyvárosaiban korlátozott számban már az 1930-as évektől használt, autóba szerelt hordozható telefonok továbbfejlesztésében gondolkodtak, így a technológiai áttörés versenytársuknak, a Motorolának és fejlesztőmérnökének, Martin Coopernek sikerült. Cooper álma ugyanis sokkal merészebb volt: a személyes használatra kifejlesztett, kézben hordozható mobiltelefon, amelynek száma nem egy helyhez, egy íróasztalhoz vagy egy otthonhoz, hanem egy személyhez kötődik, és amellyel tulajdonosa bárhonnan telefonálhat és bárhol elérhető. Cooper azt állítja, hogy jóval korábban megálmodta a mobiltelefont, minthogy meglátta volna az 1966-ban indult Star Trek-sorozat Kirk kapitányának 23. századi kézi kommunikátorát.
A funkció Az onkológiai betegek terápiás tervének kialakítását egy multi-diszciplináris orvos csapat, az úgynevezett onko-team végzi. A daganatos betegek hatékony kezelésének záloga, hogy az egyénre szabott terápiás terv minél hamarabb elkészüljön. A terápiás terv kialakításának alapját képező képalkotó diagnosztikai és az ezt szervesen kiegészítő szövettani osztályok is az épületben kapnak helyet kutatási laborokkal kiegészülve. Így a képalkotó diagnosztikai és patológiai laboratóriumok logisztikailag egy helyen történő elhelyezése lehetővé teszi a célzott biopsziavételt és az azt követő azonnali diagnózist, ezáltal megteremtve az egynapos diagnosztikai vizsgálatok feltételét. Onkológiai centrumok | Vital.hu. 11/21 ONKO Központ, az Országos Onkológiai Intézet diagnosztikai központja, Tervező: Artonic Design Kft. Az onko-team munkáját országos szintre terjeszti ki a telemedicina rendszer. Az ennek segítségével összehívott virtuális onko-teamek lehetővé teszik, hogy térben és időben elkülönített módon az onkológus szakorvosok a betegdokumentációkat internetes felületen megismerjék, és video-konferencia modul alkalmazásával konzultáljanak az onko-team tagjaival, így a telemedicina központ működtetése igény szerint vidéki onkológiai ellátó helyek konzultációs igényeit is szolgálhatja.
Az onkológia az orvostudománynak a daganatos betegségek kezelésével, felismerésével és kutatásával foglalkozó ága. Az onkológus szakorvos feladata első körben a daganat felismerése. Erre számos vizsgálat létezik, mint például az ultrahang, biopszia, endoszkópos mintavétel, röntgenvizsgálat, CT-vizsgálat, MR-vizsgálat, PET scan és egyéb radiológiai kivizsgálási módszerek. A fenti vizsgálatokon felül vérből vett laborvizsgálattal is fény derülhet egy daganatos megbetegedésre. Az onkológia és a hematológia (a vérrel és vérképzéssel foglalkozó szakorvosi ág) gyakran működik együtt a különböző daganatos betegségek kezelésekor. Rendelőnkben az onkológia magánrendelés t dr. Molnár Zsuzsanna belgyógyász-onkológus-hematológus szakorvos végzi. Időpontfoglalás Foglaljon időpontot online! ONKO Diagnosztikai Központ - Az Országos Onkológiai Intézet új épülete. Naptárunkban kiválaszthatja az Ön számára megfelelő időpontot. Mikor kell onkológus szakorvoshoz fordulni? Onkológus hoz általában csak olyankor kell fordulni, ha egy másik orvos daganatos betegség gyanújával odaküldi a beteget.
Artonic Design Építészeti Kft. Szerk. : Pleskovics Viola
Mi történik az onkológia szakvizsgálaton? Az első onkológiai konzultáció alkalmával az onkológus szakorvos alapos vizsgálatot végez. Ez nagyrészt számos kérdés feltevéséből és a korábbi orvosi leletek áttekintéséből áll. A leletekben az orvos egyrészt áttekinti a diagnosztikai vizsgálatok eredményét, másrészt elolvassa más szakorvosok véleményét a betegségről. Ez segít az onkológus szakorvosnak összefüggő képet alkotni a páciens állapotáról. Az Országos Onkológiai Intézet MRI vizsgálatokat nyújt. Amikor az orvos fejében összeállt a kép, javaslatot tesz a páciensnek az általa javasolt legjobb kezelési mód elvégzéséhez. Természetesen a kezelési terv minden esetben a pácienssel egyetértésben születik, hiszen a hatékony kezeléshez a döntéseket – az orvosnak és a páciensnek – közösen kell meghozniuk. Miért fontos a páciens megismerése az onkológiai kezelésben? Az onkológiai kezelések során az onkológus szakorvos feladatának fontos része, hogy a páciens nyugodtnak érezze magát. Ennek eléréséhez az orvos részletesen átbeszéli páciensével a felmerülő aggodalmakat és megválaszolja kérdéseit a kezelésekről, a kilátásokról és vizsgálati módszerekről.