A barbárokra várva vidéke a regény lapjain egy változatosabb és főleg változékonyabb területnek tűnik, míg a filmbe csupán a sivatag került átmentésre. A világ itt kopár, nincs nyoma életnek, odakint a messzi pusztában csak a barbárok azok, akik vándorolnak. Bármennyire is mélyítik a képek a vidék barátságtalanságát, a szabályokon ez mit sem változtat. Az marad életben, aki hallgat a természetre. A Birodalom ott véti a legnagyobb hibát, hogy nem látja a saját határait. Ahol az ember az úr, ott a derék meghajlik, de a pusztában a katona az, aki meghajol a természet előtt. A Birodalom be akar hatolni mindenhova, de mikor megpróbálja ezt, szembesülnie kell azzal, hogy a végtelen valójában meghódíthatatlan. A bíró az egyetlen, aki érti a barbárvilágot meztelen valójában, és ez is lesz a végzete. A név nélküli elöljáró a civilizációból jön, egy más úton ő maga is megpróbálja meghódítani a természetet, de az nem adja magát. A barbárokra várva azt mutatja meg rendkívüli érzékenységgel, hogy a hős miként szorul ki mindkét világból, hogyan válik az elhagyott erőd magányos belakójává.
A barbárokra várva főhőse egy sivatagi városka első embere, a rendőrbíró, aki a helyi lakosok ügyes-bajos dolgaival foglalkozik. Ha éppen nem a rejtélyes Birodalom által rászabott szerepet tölti be, akkor hobbiásatásokat végez a sivatagban. Mark Rylance finom játékában egyszerre erőteljes az elveihez hű vezető jelleme, miközben végig jelen van a saját érzelmei miatt korlátolt ember kisszerűsége. A Birodalom előretolt helyőrsége az utolsó védvonal a sokat emlegetett barbárokkal szemben. A mégis nyugodt helység porát felkavarja néhány feketeruhás katona érkezése. Először Joll ezredes (Johnny Depp), majd Mandel biztos úr (Robert Pattinson) nézi meg saját szemmel a határvidéket egy barbárok elleni hadjáratot tervezve. Egy valami mégis hiányzik. A barbárok. Nomádok itt-ott megjelennek, de barbárságnak nyoma sincs, vagy nem úgy, ahogy gondolnánk. A visszafogott rendőrbíró reputációja pedig egyre jobban zuhan, mikor egy rokkanttá tett nomád, akarom mondani barbár lányt is befogad. A barbárokra várva olvasásakor a mindenen kívüliség nyugtalanítja az olvasót.
A barbárokra várva Egy nyomasztóan békés gyarmati városka a hódító civilizáció peremén. Egy nyugdíjazására készülő, fásult bíró, gyarmati hivatalnokok, leigázott őslakók egy letűnt, kultúra romjai között. Egyre többen suttogják, hogy a civilizált világ határán túl a vad, barbár törzsek háborúra készülnek. A Birodalom mozgósításba kezd, és a városkában feltűnnek a rettegett Harmadik Iroda emberei, a kínvallatás hideg tekintetű specialistái. Nem hisznek az ártatlanság lehetőségében, csakis a fájdalom és a megaláztatás mindent felfedő erejében és semmitől nem riadnak vissza a nagybetűs Civilizáció védelmében. De kik is valójában a barbárok? Ki látta őket a saját szemével, ki hallotta őket a saját fülével? És ki tudja biztosan, mik a szándékaik? A Nobel-díjas dél-afrikai író, John Maxwell Coetzee disztópikus hangulatú regénye felkavaró történet a zsarnokság örök jelenvalóságáról és a civilizáció máza alatt lüktető, állati brutalitás mélyen emberi voltáról. Tértől és időtől függetlenül érvényes képet fest az embert maga alá gyűrő és az egyéni autonómiát felszámoló hatalom működéséről, felkavar, és választásra késztet.
Végre felkerült a Netflixre az évek óta dobozban tartott A barbárokra várva, amelyben egy egész határvidék életét teszi pokollá a távoli birodalom könyörtelen ezredese, vagyis Johnny Depp. A dél-afrikai J. M. Coetzee, aki 2003-ban kapta meg az irodalmi Nobel-díjjat, még 1980-ban írta meg nagysikerű, számos nyelvre lefordított művét, amelyből azonos címmel 2019-ben elkészült, majd három évre – elsősorban a főszereplő, Johnny Depp zajos magánéleti problémái miatt - dobozolt filmváltozat. A barbárokra várva (2019) lehetőséget ad arra, hogy eldöntsük, megmaradt-e a történet mondanivalója bő 40 év után. Egy távoli, poros helyőrségben járunk, egy fiktív birodalomban amely Észak-Afrikára emlékeztet – a Netflix által megvásárolt filmet Marokkóban és Dél-Olaszországban forgatták -, a kor pedig az XIX. század végére, ahol csendes életét tölti a garnizon megbecsült magisztrátusa ( Mark Rylance). A már idősödő férfi szabadidejét amatőr régészkedéssel tölti, sok dolga nincs, legfeljebb egy-egy birkalopás adódik, más nem.
Pattinson szerepe apró, de a színész ennyi idő alatt is fel tudja villantani a tökéletesen felfuvalkodott hatalmi gátlástalanság minden szélsőségét. Így ha nem nagyon történne semmi a vásznon, akkor azt jó ideig örömmel el lehetne nézni, de sajnos történik. Elsősorban az, hogy kiderül: Guerra és a saját regényét forgatókönyvvé író Coetzee egyáltalán nem vettek tudomást arról, hogy mégiscsak eltelt negyven év a könyv megjelenése óta, és ez alatt a negyven év alatt a világ annyi hasonlót látott, hogy ez így, kizárólag általános és örökérvényű metaforákban fogalmazva már kevés. Mert hiába ismerős akár a magyar közönségnek a migránsos kék plakátokról a filmben ábrázolt probléma, ez a film így akkor sem tud és akar többet mondani annál, hogy ártatlan embereket megkínozni egyáltalán nem szép dolog, márpedig akinek a kezében hatalom van, az lehet, hogy ezt meg fogja tenni. ("Minden emberöltőben egyszer kitör a hisztéria" – legyint eleinte a bíró. ) Persze nem lehet azt mondani, hogy ne állítana igaz dolgokat a film, de pont ezzel van a baj: egy ilyen triviális megfejtés, legyen akármilyen látványos is a tálalása, sehogy sem válik többé evidenciánál.
Aztán egy nap belovagol a helyőrségbe Joll ezredes ( Johnny Depp) azzal a feladattal, hogy felmérje a határvidék békéjét megzavaró barbárok mozgását. Hiába mondja el neki a bíró, hogy soha semmi baj nem volt a környékbeli békés nomád törzsekkel, az ezredes meg sem hallgatja. Joll első dolga, hogy elfogat két, a városba gyógyszerért ellátogató nomádot, majd kínzással vallomást csikar ki belőlük, majd újabb barbárokat ejt foglyul. Az elborzadt magisztrátus magához vesz egy lelkileg és testileg is megnyomorított nomád lányt ( Gana Bayarsaikhan), akit gondosan – és gyengéden - ápol, majd néhány katonája kíséretében visszaviszi őt a nomádok közé. Visszatérve Joll és beosztottjai várják, árulással és a barbárokkal való összeesküvéssel vádolva. Esélye sincs megvédeni magát – és a kegyetlenségek után már nem is nagyon akar védekezni. Az hamar világossá válik – talán kissé túlságosan is –, hogy itt a birodalom képviselői, a központból érkező Joll és emberei a barbárok, még akkor is, ha tetteiknek sokszor csak az eredményeit látjuk, bár egy, sokkoló jelenetben ennél is több látható.
MTA Nyelvtudományi Intézet - ITF, NJSZT Informatikatörténeti Fórum Hivatkozási név: MTA NYTI
A Nemzetiségi nyelvi tájkép Magyarországon című elektronikus kiadvány két részből áll: egy tanulmánykötetből és egy digitális fotóalbumból. A tanulmányok és az album a magyarországi nemzetiségekről szólnak, és a beások, bolgárok, horvátok, németek, örmények, romák, románok, szerbek, szlovákok, szlovének és ukránok közösségeire vonatkozó nyelvi tájkép egy-egy szeletét ismertetik. A kötet célja a nemzetiségek jelenlétét megmutatni a magyarországi nyelvi tájképben. A szerzők az általuk bemutatott közösségek tagjai, aktivistái és kutatói, akik maguk választották ki tanulmányuk központi témáját. MGTSZ. Ezek a témák segítenek abban, hogy mélyebb ismereteket szerezzünk arról, ahogyan a magyarországi nemzetiségek nyelve és kultúrája a nyelvi tájképben megjelenik, de abban is, hogy kiderüljön: hol nem jelenik meg, hol hiányzik. A kötet bevezető tanulmánya a magyarországi nemzetiségekre irányuló közös és összehasonlító nyelvészeti kutatások két évtizedét foglalja össze. A kötet és az album elérhető a Nyelvtudományi Intézet honlapján: A kötet bibliográfiai adatai: Borbély Anna (szerk. )
Amint Bartha Csilla köszöntőjében kiemelte, mindez lehetővé tette, "hogy a figyelem egy addig kizárólag gyógypedagógiai problémaként kezelt kérdéskörre és a nyelvhasználók egy addig periférikusan kezelt körére irányuljon: a siketekre és az általuk használt magyar jelnyelvre. Nagy utat járt be azóta Magyarországon is mind a jogalkotás, mind a kutatás, amelyhez azonban ez a határátlépés nyelvek, diszciplínák és szemléletek között nagyban hozzájárult. " Köszönettel és tisztelettel kívánunk boldog születésnapot! "Nyelvében él a nemzet" – a nyelvi jogok szabályozása és gyakorlati érvényesülése az Osztrák–Magyar Monarchiában vitaest A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár 2020. október 6-án "Nyelvében él a nemzet" – a nyelvi jogok szabályozása és gyakorlati érvényesülése az Osztrák–Magyar Monarchiában címmel vitaestet rendezett. Megjelent a Nyelvtudományi Intézet Többnyelvűségi Kutatóközpontjának legújabb kötete: Nemzetiségi nyelvi tájkép Magyarországon – TENyeK. A beszélgetés felkért résztvevői között szerepelt a Többnyelvűségi Kutatóközpont volt tudományos munkatársa, Dr. Nagy Noémi egyetemi adjunktus (Nemzeti Közszolgálati Egyetem/ MTA-ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport).