A Sally Rooney nagy nemzetközi könyvsikeréből, a nálunk is megjelent Normális emberek ből készült sorozat a tavasz egyik legtöbbet tárgyalt sorozata. Tényleg csak egy szappanopera a huszonéveseknek, vagy sokkal több annál? Az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi könyvsikere volt a tavaly magyarul is megjelent Normális emberek, a harmincon még mindig innen lévő Sally Rooney második regénye. A regény elnyert egy rakás díjat, de nemcsak odahaza, Írországban, hanem szerepelt még többek között a legrangosabb angol nyelvű irodalmi díj, a Man Booker-díj shortlistjén is. Épp ezért nagy volt a várakozás, amikor kiderült, hogy a BBC3 és a Hulu közösen készít sorozatot a könyvből, méghozzá Rooney aktív részvételével és a Szobá ért Oscar-díjra is jelölt Lenny Abrahamson, továbbá Hettie Macdonald rendezésében. Az, hogy Rooney is ilyen komolyan részt vett a sorozatverzió elkészítésében ( Alice Birch -csel együtt írták a forgatókönyvet), biztosítéknak tűnt arra, hogy nem rugaszkodik el túlzottan az eredetitől, és nem az elfuserált filmes/tévés adaptációk hosszú sorát gyarapítja majd.
_x000D_ _x000D_ Sally Rooney szűkszavú, visszafogott prózájában briliáns pszichológiai érzékkel, olykor kegyetlen, máskor gyengédebb jelenetekben mutatja be a vidéki kisvárosból származó, eltérő vagyoni helyzetű két fiatal társadalmi beágyazottságát, családi hátterét és baráti körét. _x000D_ _x000D_ Sally Rooney Dublinban él. A Normális emberek a második regénye, amelyet jelölték a 2018-as Man Booker-díjra. _x000D_ Első, Beszélgetések barátokkal című kötetével 2017-ben elnyerte a Sunday Times/PFD fiatal írók díját. A Stinging Fly című, félévente megjelenő irodalmi magazin szerkesztője.
És egyfelől drukkolunk nekik, másfelől meg jól tudjuk, hogy pont azért nézzük őket, hogy újra és újra elrontsák, máskülönben egy unalmas párocska magánéletét kéne érdekesnek találnunk. És persze az sem mellékes, hogy a Normális emberek jóval több egy szimpla romantikus-szerelmi történetnél: egy sor egyéb témát is érint, iskolai bullyingtól és családon belüli erőszaktól kezdve depresszión át olyan, banálisnak és elcsépeltnek tűnő, de itt mégis okosan kezelt problémákig, miszerint a főszereplők egyike gazdag családból jön, a másik pedig nem, olyannyira, hogy Connell anyja Marianne-ék házában takarít. Sokak szerint már önmagában ez a közhelyes felállás elég ahhoz, hogy legyintsünk a Normális emberek re, pedig ez kimondottan finoman jelenik meg, és messze nem arról szól, hogy "szegény fiú beleszeret a gazdag lányba". Persze az eltérő anyagi háttér is eredményezi, hogy a főszereplők nem értik meg egymást, de ez utóbbi egyébként is visszatérő motívum a sorozatban, miszerint a legtöbbször félreértéseken alapuló, nem kellően kibeszélt konfliktusok okozzák a problémákat.
Összességében mindezek a témák okosan ágyazódnak bele a történetbe, mindnek helye és megalapozott oka van. Ebből is érezhető nem a fordulatos cselekményre épít ez a lassú folyású sorozat, többnyire emberek beszélgetnek, buliznak, beszélgetnek, hibáznak, beszélgetnek, szeretkeznek, beszélgetnek stb. Ezt viszont olyan jó nézni, a történet egyenletes sodrása annyira meg tudja fogni a nézőt, hogy nem is bánjuk a világméretű események hiányát. Mert ez a fontos: hiába botladozik folyamatosan ez a két introvertált idióta, olyan aranyosak és valódiak tudnak lenni, kellemes figyelni kapcsolatuk fejlődését. Mindehhez persze elengedhetetlen, hogy végtelenül profi legyen a két főszereplő fiatal, és Daisy Edgar-Jones és Paul Mescal gyakorlatilag tényleg elviszik a hátukon a sorozatot. Ha nem lennének ennyire természetesen őszinték, feleennyire sem lenne ilyen élvezetes a Normális emberek. A többiek, sok ír színész, remek ír akcentussal asszisztál ehhez a fejlődéstörténethez, de kiemelkedőt vagy felejthetetlent egyikük sem tesz hozzá.
Többször felhúztam magam azon, hogy képtelenek rendesen kommunikálni, hogy félreértik egymást, ami miatt nem tudnak továbblépni, és aztán hónapokig nem történik változás. Jobban belegondolva persze valahol ezek normális reakciók két olyan embernél, akik ennyire nincsenek tisztában önmagukkal, az érzéseikkel, és az önbizalomhiányuknak hála, nem látják, hogy mit érez a másik. Mindentől függetlenül én végig úgy éreztem, hogy nekik együtt kell lenniük, talán pont azért, mert annyira sebzettek, elhagyatottak, meg nem értettek voltak mindketten, számomra egyértelmű volt, hogy csak együtt lehetnek boldogak. A könyv végén nem lepődtem meg egyáltalán, igazából azon csodálkoztam volna, ha másképp alakul. Valahogy nem passzolna ehhez a történethez a habos-babos hepiend, sőt pontosan azt kaptuk a végén, ami igazából a könyv egészét jellemezte: hogy bármi történhet. Összességében annyit mondanék, hogy tetszett a Normális emberek, rengeteg fontos mondanivalóval, meglátással rendelkezik, amikről manapság beszélni, olvasni kell, szóval emiatt én bátran ajánlom mindenkinek.
Mostanában gyorsan változik a hangulatom, az egyik percben semmihez sincs kedvem, csak nézni ki a fejemből, a másikban pedig teljesen felpörgök, és mindent meg akarok csinálni, amire korábban nem volt időm. És mivel nekem legtöbb esetben a hangulatom nagyban befolyásolja az aktuális olvasmányomat, ezek a hangulatingadozások rettenetesen meglátszanak a választott könyveimen is. Egyszer szimplán valami szórakoztató történetre vágyom, olyanra, amin nem kell sokat agyalni, máskor meg sokkal mélyebb tartalomra. Annyi biztos, hogy ebből kifolyólag az utóbbi időben rengeteg időt töltök a molyon, olyan könyveket keresve, amik megfelelnek az éppen aktuális kedvemnek, és azokat olvasom. Így találtam rá Sally Rooney könyvére is, ami végül egy teljesen más történet lett, mint amire a fülszöveg alapján számítottam. Az már az első pillanattól fogva egyértelmű volt, hogy ez a történet különleges, hiszen a hangulata annyira egyedi volt, mint amilyet soha azelőtt nem tapasztaltam. Még így sem gondoltam túl különösre, hiszen az alapfelállás viszont olyan volt, amiről már rengeteg könyv készült korábban, amiről azt gondolnám, hogy több bőrt már nem lehet lehúzni: adott két fiatal utolsó éves gimnazista, Marianne és Connell, Connell népszerű focista, Marianne pedig a fura lány, akit senki sem bír a suliban.
A két fő karakter: Connell és Marianne, se veled, se nélküled létben élnek és küzdenek egymásért és egymás ellen. Kezdetben a kamaszkor apróbb képeibe pillanthatunk be, mindkét fél zűrös életének apróbb mozzanatairól kapunk képet. Míg Connell az iskola elitjében mozog, elfogadják és kedvelik, addig Marianne csendesen lépdel a folyosókon, csak akkor kerül képbe, ha gúny tárgyaként szolgál némi szórakozást az órák közötti szünetekben. Senki sem látja, bár erre számára sincs igény a kezdetekben. A kialakuló kapcsolat, majd a kihasználás különböző fázisai szépen kivetítenek egy olyan képet, melyben egy átlagos tinédzser belső szorongásai tükröződnek vissza a lapokból. Az egyetemi évek már másképpen alakulnak, hiszen ahogy mondani szokták: az élet egy örök körforgás, egyszer fent, máskor lent. A mellékkarakterek vegyes érzéseket hagytak bennem, mert bár mindenkinek fontos a szerepe, mégis elenyésző a jelenléte. A két karakter családi ábrázolása megegyezik, a testvért leszámítva. Ugyanakkor egymásnak tükröt tartó, hisz bár két külön társadalmi szinten léteznek, a viselkedésük is két véglet, mégis jobban rátekintve, nagyon hasonló a végkifejlet.
Süssük a steaket körülbelül 3 órán át, majd távolítsuk el az alufóliát, és hagyjuk még 15-20 percig barnulni. Időről időre megkenjük a formában kialakult mártással. Miután megbarnult, vegye ki a formából, és tekerje alufóliába. Hagyja 30 percig a fóliában, majd vegye ki és szeletelje fel. Sült sertés steak Laura Adamache receptek. Ha azt akarjuk, hogy a steak szépen vágjon, akkor először hagyja kihűlni. Miután kihűlt, vágjuk szeletekre, tegyük a serpenyőbe és melegítsük meg. Nagyon gyengéd, melegen és hidegen egyaránt fogyasztható. Kulináris receptek Laura Adamache Nos, megtaláltalak! Lenmag turmix sütik Laura Adamache receptek Tavaszi Minestrone leves Kulináris receptek Laura Adamache Csirkemell tekercs Kulináris receptek Laura Adamache Omlett tekercs tökkel és sárgarépával Laura Adamache receptek
"Ákos CV-je nagyon zilált" – kezdte Fazekas Éva, közismert nevén Jobangel. "Mind a szerkesztését tekintve, de az eddigi munkák is eléggé nagy kuszaságban vannak feltüntetve. " csucsu130 2011-08-07 00:39:47 jó kérdés:D:D az a baj, h a magyarok szétszedték a részeket.. doracska15 2011-08-25 21:42:42 jah értem... :) dalmy21 2011-09-23 14:36:46 Asszem h 160 részes vagy 150:) viki40 2011-11-09 13:53:46 Kedves Csucsu! A sorozat végét is felteszed, vagy ez már így marad:)??? Omlós, szaftos sertés-steak, ami a páctól lesz igazán zamatos - Recept | Femina. Bocs, de végig szenvedtem 128 részt, megnézném a maradék 20-at is. Köszi, én dalmy21 2011-11-19 19:26:39 Lécci Csucsu rakd fel a maradék részét is! köszi! :) dalmy21 2012-03-10 11:21:19 Kedves Csucsu! Nemtudod felrakni a részeket újra.? Ne haragudj csak most szeretném folytatni de sajnos nem tudom mert csak megavideo-ba van fennt az pedig már nem létezik. :( Ha megtudod valahogy oldani akkor köszönöm.! :) morzsa47 2013-04-02 16:50:33 Miért szerepel a repertoárban olyan film, melynek egyetlen része sem látható! moriael 2013-11-05 20:32:06 hibásan csinálok valamit vagy a seherázéban tényleg egy epizod sincs?
2009-2022 Ízes Étkek Kft. Minden jog fenntartva! A weboldalon található képek, szövegek, egyéb tartalmak felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel lehetséges. Előzetes írásos engedély nélkül tilos jelen weboldal tartalmát akár nyílt, akár zárt adatbázisba lementeni, továbbá a tartalmát kereskedelmi célra felhasználni.