Százhetven év távlatában emlékeztünk az 1848-49-es szabadságharc dicsőséges törekvéseire és nemzetünk hőseire március 15-én. A városi ünnepségre érkezők szentmisével, koszorúzással és megindító műsorral áldoztak a forradalom nagyjai előtt. A borongós idő ellenére sokakat vonzott a Kisboldogasszony templom csütörtök reggel, ahol szentmise-áldozatot mutattak be a forradalom elesetteiért. A szentmisét követően sokan gyülekezetek a Petőfi-szobor előtt, ahol a város vezetősége, civil szervezetek, vallási és világi intézmények helyezték el nemzetiszín szalaggal díszített koszorúikat. A koszorúzás fényét emelte Kökény Gábor nyugalmazott Művelődési Központ vezető Aranyosi Ervin Március 15-ére című versszavalata. A Pántlika Néptánccsoport tánccal tette tiszteletét a hősök előtt. A városi ünnepség a Pájer Antal Művelődési Házban folytatódott, melynek az egyik legszebb momentuma volt Himnuszunk eléneklése. A technikusok nagy meglepetésére a zenei aláfestés helyett némaság hallatszott a hangfalakból.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 169. évfordulóján az elesett és testi-lelki gyötrelmeket átélt hősökre emlékeztek a városban. A jelenlévők szentmisével, ünnepi műsorral és koszorúzással hajtottak fejet a szabadság harcosainak emléke előtt. A Jászapáti Városi Önkormányzat március 15-i megemlékezésén 8 órakor a szentmisét mutattak be és imáikba foglalták a szabadságharc hőseit a Kisboldogasszony templomban. Kladiva Imre apátplébános szentbeszédében Pájer Antal emlékirataiból idézett, aki a haza és a szabadságharc védelmére buzdította paptársait és a híveket. "Az egyház papjainak sorsa a nemzet sorsával azonos. " A szentmisét gazdagította a Jászapáti Városi Vegyeskar éneke, akik szolgálatukkal emelkedetté tették a megemlékezést. A templom hűvöséből a tavaszi napsütésben folytatódott az ünnepség, ahol a megye-, a Jászság-, valamint a város világi- és egyházi elöljárói, helyi intézmények, közösségek, szervezetek képviselői helyezték el nemzetiszín szalaggal átszőtt koszorúikat és hajtottak főt a hősökre emlékezve a Petőfi szobornál.
Ahova visszatér, ha kint járt valahol? Nem! Az OTTHON az, ahova hazavágyok, s hiába járom be az egész világot! Hiányát érzem, honvágy szorítja lelkem, vissza kell térnem, hazámba megpihennem. Ha elfáradtam erőre itt kapok. Világmegváltó álmok s dolgos nappalok, Ősök minden tudása, hitem, kultúrám adja, földönfutóvá lesz az, ki mindezt megtagadja. Hol a honfitársak mind e nyelvet beszélik, s hogy mit jelent? Azt a szívükkel értik. Nem csak tanulták! - Mint fa a gyökerével, mind magukba szívták, anyjuk édes tejével. S e honon belül bárhova jussak el, Itthon vagyok! Lelkem nyugvásra lel. Őseim jussa, szívemben mindig él, s amíg csak élek, boldogan remél. Egy kis lakásnál több az én otthonom. Ideköt minden, s nem tagadhatom. Itt szeretném a legszebb életet, e szép hazában együtt, veletek! Aranyosi Ervin: A Tisza Kanyargós, vadregényes tájon, hömpölyögsz vadul, szabadon, Arany homok béleli ágyad, mit széthordasz az utadon. Magyar hazánk kies vidékén, puszta partok közt elhaladsz, Ha úgy van kedved, törve-zúzva a Duna csíkjáig szaladsz.
Bizalmát fejezte ki afelé, hogy a két település között létező kapcsolat egy olyan együttműködés, amikor vállvetve és a barátság melengető érzésével valósítják meg közös célkitűzéseiket. A köszöntők után a Jászapáti Általános és Alapfokú Művészeti Iskola növendékei folytatták az emlékezést a zene, az irodalom és a tánc nyelvén. A szerkesztett műsor arra keresi a válaszokat, hogy egy mai fiatal számára mit jelent az ünnep, a múlt tisztelete, a hazaszeretet, milyen üzenetet hordoznak számukra március 15-e vívmányai, és milyen gondolatokat ébreszt bennük a márciusi ifjak cselekedete. A műsor végére kiderül, hogyan ragadja magával a forradalmi lendület a ma ifjúságát is a márciusi hősök példáján keresztül. A műsort szerkesztette és színpadra állította Major Mónika, Urbán Béláné, Karkus Kálmánné, a táncokat Bodnárné Juhász Ágnes és Donkóné Birkás Zsuzsanna tanította be. A dekorációt, színpadképet Kisné Sörös Gertrud tervezte, a kellékeket Majtényi Ágnes varrta. A táncosok ruháját a Jásztánc Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre.
Kedves Séiek! Ma ünnepeljük az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 174. évfordulóját! Engedjék meg, hogy megosszak pár gondolatot Önökkel ezen jeles nemzeti ünnepünk alkalmából! "A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek. " (Wass Albert) 1848 márciusának fiataljai tudták mindezt. Cselekedtek, nehéz, kemény, határozott, de jövőt építő döntéseket hoztak. Radikális, fiatalos, de izzó akarattal merték szeretni hazájukat: szeretni egymást rangtól, vallástól, származástól függetlenül. Tudták, hogy a magyarság jövője – bárhogy is alakul a forradalom (és a szabadságharc) ügye – rövid- és hosszútávon egy valamitől függ: tudják-e szeretni a hazát és benne egymást. A fiatalok, az idősek, a falusiak és a városiak, az anyaországi, az erdélyi, a kárpátaljai, a délvidéki és felvidéki magyarok között egység van abban, hogy március 15-e a legmagyarabb ünnepünk. Sok oka van, sok oka lehet ennek, de most csak egyet említsünk: Március 15-e az az ünnep, amit szinte mindenkor magunkénak érezhetünk, amely mindenkié, mert rólunk szól a tekintetben, hogy a történelem folyamán már-már úgy érezhetjük, hogy mi, magyarok folyamatosan bajban vagyunk, rendkívüli bajban.
Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kisértet, Bolygott lelkünk a világban érted. Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted millió és millió fáklya, Meggyúlt szíveink lobogó lángja. A forradalom azonban nem maradt vértelen. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kivívott szabadságért, a nemzeti függetlenségért harcolni kell. Petőfi Sándor: Élet vagy halál! A Kárpátoktól le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb Minden népek közt a föld kerekén. Czuczor Gergely: Riadó Sikolt a harci síp, riadj, magyar riadj! Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj! Villáma fesse a szabadság hajnalát, S fürössze vérbe a zsarnok faj bíborát. Él még a magyarok istene! Jaj annak, ki feltámad ellene. Az Isten is segít, ki bír velünk? Szabad népek valánk, s azok legyünk! Szívünk elszánt, markunk vasat szorít; Csatára milliók imája bátorít.
Irodalmi összeállítás az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 173. évfordulójára Petőfi Sándor: Magyar vagyok Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy területén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, és rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl. Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A múltnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát, Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep; Úgy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek. Örökké ifjak csak azok maradhatnak emlékezetünkben, akiknek olyan rövid volt földi életpályája, mint például Petőfi Sándoré. Képzeljük el az ő barátait, Jókai Mórt és Arany Jánost az 1880-as években, amikorra hatvanévesek lettek. Mint régmúltra emlékezhettek vissza 1848 mámoros napjaira és hónapjaira, pedig igazából nem is volt az olyan nagyon régen, hiszen egész életük meghatározó történéseként őrizték meg.
SYNOPSIS Sam, a bátor tűzoltó ezúttal a filmgyártás fővárosában, Hollywoodban keveredik izgalmas kalandokba. Körmöspálcás valaha látott legnagyobb tűzvészében kell ismét helyt állnia, csakhogy ezúttal valaki más lép a helyébe.
Körmöspálcás valaha látott legnagyobb tűzvészében kell ismét helyt állnia, csakhogy ezúttal valaki más lép a helyébe.