2018. március 29-én mutatják be Müller Péter és Seress Rezső Szomorú vasárnap című művét Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter és Nagy...
Seress Rezső, tanulmányait korán abbahagyva, egy cirkuszban kezdte karrierjét. Szülei támogatása nélkül sem adta fel álmát, mindaddig, amíg egy baleset miatt nem lett más választása. Ezután mankósan kezdett a városligeti Műszínkörben dolgozni színészként, de vígaszát csak a zenében találta, amire az igazgató is felfigyelt, és műsorra tűzte a játékát. Előszőr a színházlátogatók körében vált híressé, azonban dalai a világhírt is elhozták neki. Annak ellenére, hogy átkeresztelkedett, zsidó származása miatt a második világháborúban behívták munkaszolgálatra. Sok borzalom után egy tiszt mentette meg, mert egyszer hallotta, ahogyan a Szomorú Vasárnap című művét játszotta Pesten. Madách Színház Tytuły | Jegy.hu. A háború után, felesége megcsalta, és rossz anyagi körülmények között, napról napra élt. Bár Amerikában 370 000 dollár várta befagyasztva egy számlán, Magyarország akkori helyzete miatt az utalás nem volt lehetséges, a művész így ezt csak távolról nézhette, mivel a repülőjegyet nem tudta kifizetni. Élete vége felé, a rock and roll átvette tőle a rivaldafényt, és már nem volt kinek játszania.
A kép egyébként 1851-ben készült Aradon, bizonyos Rákóczy Parcsetich Hugo festette, aki ekkoriban a várban rabságot szenvedő magyar katonák, tisztek egész sorának arcképét készítette el. Nem tudni pontosan, mi volt erre az ok, és hogyan volt rá lehetősége, de a maga is szintén aradi várfogságot elszenvedő festőnek – aki egyébként nemzetőr őrnagy volt – fennmaradtak az aradi múzeumban a rabság alatt használt festőeszközei is. Van tehát egy korabeli portrénk Károlyi Miksáról, amely biztosan a várfogságból császári kegyelemmel való szabadulása, tehát 1851. február 28-a után készült róla. Ki várta itthon? A család és a rokonok Mi lehetett egykor az aradi várból szabaduló Gocsith-Károlyi Miksa útlevelébe beírva? A személyleírás biztosan, hogy magas, sovány, finom arcú, bajuszos, kissé hosszúkás orrú. Szomorú vasárnap madách szinház. Feltételezhetően az is benne volt az okmányban, hogy az útlevél birtokosa1816-ban, február elsején született Pinc községben, Nógrád megyében. A családról tudni lehet, hogy Miksa édesapja, Gocsith-Károlyi Ferenc a gömöri nagybirtokos Koháry család jószágigazgatója volt, édesanyja Szentmiklóssy Klára pedig egy jelentős nemesi család ivadéka.
JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az akkori Izabella (ma Hevesi Sándor) téri Magyar Színház épületébe költözött, újjászervezett társulattal, új vezetéssel, Horvai István igazgatásával. A Madách téri helyiséget a Faluszínház kapta. 1954-ben született meg a ma is működő konstrukció.
Az esemény már véget ért! Ebben a sorozatban közvetlenül magának az irodalmi műnek jut a főszerep. Ez már magában is kuriózum, minthogy a lehető legkevesebb dialógus, beszélgetés jellemzi a programokat. A meghívott szerző a közönséggel abban az értelemben kerül kapcsolatba, hogy művét, műveit, művének egyes részleteit maga a szerző olvassa fel. Az irodalmi rendezvényen ekként közvetlenül maga a mű hathat! Moderátor: Kilián László író, szerkesztő "A legfőbb rossz, mármint az ember számára, nyilván a mulandóság. Lehet ez ellen érvelni egy előadóteremben vagy egy kocsmaasztal mellett, de a katedrálisoktól a fotográfiáig, a nagyüzemi mezőgazdaságtól magáig a hadiiparig minden a mulandóság okán jött létre. A két legnagyobb hajtómotor, az önfenntartó és a fajfenntartó ösztön is erről szól. A modern ember próbálta meg ezt először ignorálni. " Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma A rendezvények védettségi igazolvánnyal látogathatóak.
Bartis Attila sokszínű egyéniség, írásait nem ontja magából futószalagon, de megjelenésükre érdemes várni. megismerkedhetünk Bartis Attila kezdeti alkotói időszakával, írói nehézségeivel, ars poeticájával, - írói és fotográfus életével. Az est során a házigazda Szepesi Judit az MMA MMKI könyvtári szakértője bemutatja Bartis Attila kezdeti alkotói időszakát, írói nehézségeit, ars poeticáját, - de szó lesz fotográfus tevékenységéről is. A március 24-én, 17 órakor kezdődő beszélgetés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük, részvételi szándékát a Jelentkezés gombra kattintva jelezze felénk!
Könyvének román fordítását is bemutatta szülővárosában a Petru Maior Egyetemen, éppen szemben az Alexandru Papiu-Ilarian Gimnáziummal, amelyből annak idején úgy jött el, hogy az igazgató a szó szoros értelmében seggbe rúgta, mesélte az író. A könyvbemutató nem volt számára jóvátétel. "Az van, hogy a jó nem tudja feloldani a rosszat, ahogy a rossz sem tudja teljesen megölni a jót – ezek együtt léteznek" – fogalmazott Bartis Attila. Személyesség és hitelesség "Az önéletrajziság és a személyesség között nagy különbség van" – mondta az író, bár nem lehet elválasztani feltétlenül a kettőt, már az egyes szám első személy miatt sem. Bartis Attila az önéletrajziságnál sokkal fontosabbnak tartja a személyességet, szerinte az érzelmi azonosulásnak kell teljesnek lennie írás közben, különben amit ír, elveszítené a hitelét. A Nyugalomban megjelenő anyakép semmilyen kapcsolatban nem volt a saját anyaképével, míg A vége – amelyet a Nyugalom megjelenése után kezdett írni – anyaképe sokkal közelebb áll a valósághoz.
Bár a pornográfiáról és annak művészethez való viszonyáról valóban távolságtartóan nyilatkozik – az utolsó mondatai mégis rendkívül őszinték. Vagy amikor a gyermekekről készült erotikus képekről gondolkodik, akkor is kitárulkozó. Amikor a saját félelmeiről szól, amelyeket egy-egy fotója okoz, szintén. Az önironikus megjegyzései, bizonyos kérdésekkel kapcsolatos ingerültsége, például attól, amikor megkérdezik tőle, miként hat egymásra írás és fényképezés (53. töredék) – mind a megnyílás apropói. Ja, és szerelemről is beszél – az előhívás keltette vágyról és a sötétkamrában életre kelő képig tartó várakozásról elmélkedve. Az az érzésem, hogy a fotózáson elmélkedés néha apropója a személyes dilemmák felmerülésének és kibeszélésének. Persze az is igaz, hogy sok dilemma éppen a fényképezés révén kerül nála a felszínre. "Nem elméleti alapon dől el, hogy fényképezek-e vagy sem – és tulajdonképpen ez az egyetlen érv szól amellett, hogy van értelme fényképezőgépet vennem a kezembe. " (40. töredék) Az ennek a mondatnak a mélyén rejlő, kibogozhatatlan késztetés az, ami áthatja az egész szöveget.