A születési hetek és az éretlenségi fok alapján a 22-27. héten született magzatok az extrém koraszülött kategóriába tartoznak, a 28-31. héten érkezők alacsony gesztációs korúnak számítanak, míg a 32-36. héten születettek az "enyhe" koraszülött kategóriába esnek. Idén nyáron egy 24. hétre született magzat életét mentették meg a mentősök Budapesten. A koraszülöttek túlélési esélye a születési súllyal arányosan változik. Extrém, igen-igen kis súlyú koraszülött gyermekeknek számítanak az 1000 gramm alatti tömegűek, ők a legnehezebb esetek. Mikortól életképes a magzat 1. Az 500 gramm alatti magzatok alig tíz százaléka marad életben, az 500-1000 grammosok között 45-70 százalék ez a ráta. A nagyon koraszülött vagy igen kis súlyú koraszülöttek 1000-1500 grammosak, túlélési esélyük 86-94 százalék, míg a kis súlyú koraszülöttek a maguk 1500-2500 grammjukkal már 98-100 eséllyel rendelkeznek az életben maradásra. Országonként eltérő gyakorlat Elmondható tehát, hogy egy 35. hétre született, 2000 grammos koraszülött általában ugyanolyan életkilátásokkal rendelkezik, mint egy időre született, megfelelően érett baba.
Vagyis ebben az esetben is igaz, hogy nem lehet kapkodni, ki kell várni mindennek az idejét. Azok a kismamák, akik túlságosan korán mennek az orvoshoz, belefuthatnak egy ilyen helyzetbe. Hogy mi a túl korán? A magzat 6 hetes koránál a szívcső pulzálását már lehet észlelni az ultrahangon, előtte azonban ijesztő lehet a tény, hogy nincsen szívhang. Mikortól életképes a magzat program. A fejlődési ütem sajátossága, hogy a magzat foganásától 6 hétre szükség van, hogy a szív elkezdhessen kialakulni, és megkezdhesse életen át tartó munkáját. A gond nem is azzal van, hogy a kismama kivárja az időt, hanem inkább azzal, hogy elszámolja magát. A doktorúr a – nak elmondta, hogy az ovuláció a legalkalmasabb időszak a fogantatásra, így egy – két napos menzesz kimaradás már jelezheti a várandósságot. A pálca is elszíneződhet, de ekkor még csak 2-3 hetes magzatról lehet szó. Ha a kismama azonnal jelentkezik az orvosához, és időpontot is kap, akkor egy nagyjából 4 hetes magzattal kerül az első ultrahangjára, ami ugyan kimutatható, de a fejlődése még nem lépett abba a szakaszba, amikor már szívhang is tapasztalható.
Itt 24 órás folyamatos munka folyik a legmagasabb szinten. A koraszülötteknek folyamatosan speciális eszközök (inkubátor, infúziók, intravénás és szájon át adott tápszerek, hypersteril körülmények) szükségesek. Egyes gyógyszereket, mint a légzést segítő ún. surfactant felületaktív anyagot aranyárban mérik. Még a ragtapasz is különleges, kifejezetten a koraszülöttek pergamen vékonyságú bőréhez készített. A személyzet magasan képzett, a nővérek szakápolói végezettségűek, és több orvos is 24 órás szolgálatot ad. A lélegeztetett kis pácienseknek rendszeres és költséges vizsgálatok szükségesek. A koraszülöttek néha hónapokig ezen az osztályon tartózkodnak, míg el nem érik azt az érettséget, amivel hazaadhatók, vagy normál gyermekosztályra helyezhetők. A költségek a születési súllyal fordítottan arányosak. Becsült adataink szerint a koraszülöttek ellátási költségei: 1500 gramm alatt 2. Mikortól Életképes A Magzat. 000. 000 - 6. 000 forint / fő 1500 gramm és 2500 gramm között 50. 000 - 2. 000 forint/fő Akkor nem értjük, hogy mit spórol meg tulajdonképpen a tokolytikumokkal az Egészségbiztosítási Pénztár, vagy a magyar gazdaság???
Edgar Wright angol rendező nem tudott címet adni új filmjének, de Quentinnek volt egy jó ötlete. epa08188537 Quentin Tarantino attends the 73rd annual British Academy Film Award at the Royal Albert Hall in London, Britain, 02 February 2020. The ceremony is hosted by the British Academy of Film and Television Arts (BAFTA). EPA/NEIL HALL *** Local Caption *** 54975994 Régóta jó barátságot ápol Quentin Tarantino és Edgar Wright angol rendező (Nyomd, Bébi, nyomd!, Haláli hullák hajnala), ezért nem csoda, hogy Wright új filmjének címét is a Ponyvaregény rendezője javasolta. Wright sokcsavaros lélektani thrillert készített Last Night in Soho címmel a hatvanas évek Londonjáról, aminek eredetileg Red Light Areaként debütált volna. Tarantino, akinek halálbiztos a zenei ízlése is, a Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick & Tich nevű együttes Hold Tight című dalát is belerakta a Halálbiztos című trashfilm-paródiájába. A szám nagyon tetszett Wrightnak, mire az amerikai rendező azt mondta, ez még semmi, és lejátszotta a Last Night in Soho című dalt ugyanattól bandától, mondván, ez a legjobb főcímzene egy film számára.
George A. Romero végül tavaly hagyta itt az árnyékvilágot, bár a szelleme azóta is kísért. Látogasson el a Tvr-hét Facebook-oldalára! Kirázza tőlük a hideg az embert: Náci zombik (Fotó: RAS-archív) A zombik nem nyughatnak, újult erővel rohamoznak (Náci zombik, Zombieland, Z világháború), sőt, a képernyőt is meghódították: a The Walkind Dead hátborzongató sikere óta vérben tocsogunk a nappaliban. Romero volt, aki megalapozta mindezt, sőt, folyamatosan tágította a zombitéma korlátait, miközben – a legtöbb utánzójával ellentétben – mindig sikerült valami újat mondania. Szilágyi G. Gábor Még több hidegrázás: Rémisztő apácashow a kolostor falai között A bennünk rejlő sötét oldal Cápa, cápább, legcápább – Megadolon zombi Az élőholtak éjszakája George A. Romero A holtak hajnala A holtak napja Lucio Fulci Tom Savini vudu kaptár 28 nappal később Haláli hullák hajnala A holtak földje Zombieland Z világháború Náci zombik The Walking Dead tvr-hét Szilágyi G. Gábor
A Simon Pegg és Nick Frost alkotta brit komikus duó a Haláli Hullák hajnala és a Vaskabátok után újabb műfajparódiával jelentkezik, melynek most nemcsak főszereplői, hanem forgatókönyvírói is egyben. A végeredmény: két őrült geek és egy űrlény története. Előfordulhat, hogy a Pault csak a képregényes és sci-fi kitekintésekre fogékonyak fogják élvezni, de ők legalább térdcsapkodva! A páros tagjai teljesen multifunkcionális egyedek, hiszen színészként, humoristaként, íróként, és producerként is megállják a helyüket az életben, s leginkább a leadben már említett két filmben, valamint a Spaced című angol sitcomban nyújtott alakításaikról ismertek. Védjegyük, hogy egy összeszokott csapattal dolgoznak, melynek tagjai szintén komplex személyiségek: Jessica Hynesszel, Dylan Morannal és Edgar Wrighttal már többféle permutációban munkálkodtak együtt, s ennek a kommunának már számos filmjén röhögcsélhettünk. A legutóbbiból, a Paul ból most Wright, a már említett két műfajparódia rendezője és társírója más elfoglaltságai miatt kimaradt, így Pegg "kénytelen volt" Nick Frosttal elkészíteni a forgatókönyvet.
Az odavezető út azonban nem egyszerű, s amíg elérünk az egyáltalán nem csöpögős happy end-ig, jókat derülhetünk a nyominger banda bénázásain. Szerencsére ez alatt az időszak alatt ugyanazt kapjuk a főszereplő párostól, mint korábban, vagyis olykor finom poénokat, máskor földön fetrengést, vagy éppen csak filmes kikacsintásokat (a Star Wars, Star Trek megidézése alap egy ilyen filmnél, de kapunk az Űrgolyhók, az Indiana Jones és a Harmadik típusú találkozások opuszaiból is, s a sor folytatható). S ezt miért fontos külön kiemelni? Mert ugyan az Universal stúdió már korábban is bábáskodott Frosték produkciói mellett, még is fennállhatott volna annak a veszélye, hogy egy-két dollármillióért és a CGI-Paulért cserébe kommersz, brit szereplős, amerikai butáskodás készül, kiherélve a filmből mindazt, amitől "szájmonpeggessé" válik. Ehelyett Greg Mottola rendezésében úgy készült egy függetlenfilmes hatást keltő mozidarab, hogy a nagyközönség is élvezheti. Amíg a Haláli hullák hajnala és a Vaskabátok a zombifilmeket és az akcióműfajt állította piedesztára és a feje tetejére, addig a Paul a '70-es évek klasszikus sci-fiejivel teszi ugyanezt.
Nem véletlenül, hiszen az alkotók többször is tisztelegnek Steven Spielberg E. T. - je előtt, persze a maguk bizarr és vicces módján, egyébként filmünk földönkívüli szájhőse, Paul nem csak E. -re, hanem az American dad Rogerjére is hasonlít kicsit. Paul az elmúlt röpke 60 évet egy titkos katonai bázison töltötte (nagy szerepet játszva abban, hogy a mai modern technikai forradalom és a tudományos-fantasztikus popkultúra úgy alakult, ahogy), ennél fogva nem aranyos, nem kedves, ellenben eléggé zabos, hogy nem tud hazamenni. Ráadásul a Seth Rogen hangjával életre keltett nagyfejű idegen eléggé hedonista, cinikus és kissé vérszomjas teremtés is egyben. A két képregénybuzi sci-fi-őrült, Graeme Willy (Simon Pegg) és Clive Collins (Nick Frost) a Comic-Conról elindulva úgy dönt, egy bérelt lakóbusszal elzarándokolnak Amerika UFO hátországába (ismerős? ), ahol szerencsésen harmadik típusú találkozásba keverednek az éppen menekülő űrlénnyel. Pechjükre azonban nagyon-szupertitkos szövetségi ügynökök illetve egy véletlenül elrabolt lány felbőszült apja üldözni kezdik őket, miközben Pault vissza szeretnék juttatni anyahajójára.
A két cimbi gondolt egyet, s mielőtt nekiláttak volna az írásnak, lakóbuszba pattantak, és beutazták az amerikai Nyugatot. A kiadós kirándulásnak felbecsülhetetlen értéke lett a sztori kialakítása szempontjából. A trip végeztével az alkotók megnéztek több mint ötven filmet, amik vagy földönkívüliekről, vagy kalandos kiruccanásokról szóltak, aztán leültek egymással szemben, és elkezdték megszülni a forgatókönyvet. A végeredmény dicsérete, hogy a Paul megnézése után a képregény és sci-fi rajongást-, valamint az ezen való lovaglást illetően rokon Fanboys ról rögvest megváltozhat a véleményünk, mert Peggék filmjével összehasonlítva azt érezzük, jóval többet is kihozhattak volna a témából a Rajongók háborújának alkotói. A Paul fényében ez a korábbi, szintén a fanatikus odaadást pellengérre állító geek-mese a Star Wars birodalomról közepes alkotássá degradálódhat a szemünkben. Ha az utalgatásokat szeretnénk kiélvezni elsősorban a Paul ra jegyet váltva, akkor az első déjá vu élményünkre nem is kell sokat várni, hiszen az, hogy egy vicces, nagyfejű bumfordi idegen figura fura helyzetbe keveredik az emberek között, elég ismerős.