A kevesebb mellékhatással rendelkező készítmények jó vérnyomáscsökkentőnek bizonyultak. Majd nem sokkal később már megjelentek az ún. Béta-blokkolók: gyógyszerek listája, alkalmazási javallatok. harmadik generációs szerek is, melyek mind a béta- mind az alfa-receptorokat gátolják, így értágító hatásuknak köszönhetően még erélyesebb vérnyomáscsökkentő hatással rendelkeznek. A néhány éve bevezetett legújabb béta-blokkoló készítmény újdonságot jelent a béta-blokkolók között is. Az erős béta-1 szelektivitással rendelkező receptor-blokkoló készítmény, jellegzetes egyedi tulajdonsága az, hogy stimulálja az érbelhártya nitrogén-monoxid (NO) szintézisét, s ezáltal érellazító (vazodilatatív) és antioxidáns (gyökfogó) tulajdonsággal is rendelkezik. Hogyan hatnak? A béta-blokkolók közös tulajdonsága tehát, hogy a béta-receptorok gátlása révén, a szimpatikus idegrendszer idegvégződéseiben felszabaduló adrenalin, noradrenalin és hasonló kémiai anyagok hatását mérséklik, így hatásukra csökken a szívfrekvencia, a balkamra-telődés, a szívösszehúzódás mértéke, a szimpatikus tónus, és ezen hatások eredményeképpen a vérnyomásunk is csökken.
Mengyelejev periódusos rendszere Mengyelejev periódusos rendszere "A korábbi idôben a tudományok - a hidakhoz hasonlóan - csak úgy tudtak felépülni, hogy néhány széles oszloppal és hosszú mestergerendával alátámasztották... azt kívánom megmutatni, hogyan épül fel most a tudomány egy függôhídhoz hasonlóan, karcsú, de szilárdan rögzített láncok együttes erejével" (A kémia alapelvei, Elôszó) Az 1860-as évek végén, A kémia alapelvei címû könyv írása közben Mengyelejev olyan rendszert keresett, amelynek alapján osztályozni tudná az elemeket. Az atomsúlyok (relatív atomtömegek) szerinti rendezés tûnt a legígéretesebbnek. A korábbi próbálkozásokon túl nagy hatást gyakorolt rá a karlsruhei konferencia. (Feltehetôen nem ismerte Newlands oktávjait. ) Elsô táblázatát 1869 februárjában nyomtatta ki és küldte el néhány tudósnak. Nemsokára megjelent a periódusos rendszerrôl szóló cikk, amely tartalmazta a táblázatot, a periódusos törvény elsô megfogalmazását és a törvénybôl levont következtetéseket: egyes elemek atomsúlyait módosítani kell, hogy az elemek a helyükre kerüljenek a táblázatban, és ismeretlen elemeknek is kell lenniük, amelyek a táblázat üres helyeire kerülnek majd [ Zsurnal Russzkogo Himicseszkogo Obscsesztva 1, 60 (1869)].
Az atomsúlyok (relatív atomtömegek) szerinti rendezés tûnt a legígéretesebbnek. A korábbi próbálkozásokon túl nagy hatást gyakorolt rá a karlsruhei konferencia. (Feltehetôen nem ismerte Newlands oktávjait. ) Elsô táblázatát 1869 februárjában nyomtatta ki és küldte el néhány tudósnak. Nemsokára megjelent a periódusos rendszerrôl szóló cikk, amely tartalmazta a táblázatot, a periódusos törvény elsô megfogalmazását és a törvénybôl levont következtetéseket: egyes elemek atomsúlyait módosítani kell, hogy az elemek a helyükre kerüljenek a táblázatban, és ismeretlen elemeknek is kell lenniük, amelyek a táblázat üres helyeire kerülnek majd [ Zsurnal Russzkogo Himicseszkogo Obscsesztva 1, 60 (1869)]. Az atomtérfogat a sűrűséggel szemben ellentétesen változik, a periódus közepe táján van minimuma. Maximumot az alkálifémeknél éri el. Az atomtérfogat csökkenését azzal magyarázzuk, hogy a rendszámmal növekedik a magtöltések száma, amely az elektronokra egyre nagyobb vonzóerőt fejt ki, és így pályájuk sugara csökken.
Már jelenleg is folynak a kutatások az újabb, ennél is nehezebb elemek felfedezésére. Ha sikerül még további hármat felfedezni, azzal jelentősen átrajzolódik a periódusos rendszer kinézete. Nem bonyolult rendszer, csak egy egyszerű táblázat A rendszer első ránézésre bonyolult tudományos eszköznek tűnhet, amit csak a tudósok értenek. A valóságban azonban egy egyszerű táblázat (amit angol neve jobban is sugall: Periodic Table, vagyis periódusos táblázat) benne az eddig felfedezett elemek vegyjelével, és néhány tulajdonságával. Mengyelejev orosz kémikus, a periódusos rendszer megalkotójának portréja Forrás: Wikimedia Commons A periódusos rendszer A kémiai elemek periódusos rendszere az elemek táblázatos megjelenítése, amelyet 1869-ben Dmitrij Mengyelejev orosz kémikus alkotott meg. Danielle steel vele vagy nélküle film
Az atomsúlyok (relatív atomtömegek) szerinti rendezés tûnt a legígéretesebbnek. A korábbi próbálkozásokon túl nagy hatást gyakorolt rá a karlsruhei konferencia. (Feltehetôen nem ismerte Newlands oktávjait. ) Elsô táblázatát 1869 februárjában nyomtatta ki és küldte el néhány tudósnak. Nemsokára megjelent a periódusos rendszerrôl szóló cikk, amely tartalmazta a táblázatot, a periódusos törvény elsô megfogalmazását és a törvénybôl levont következtetéseket: egyes elemek atomsúlyait módosítani kell, hogy az elemek a helyükre kerüljenek a táblázatban, és ismeretlen elemeknek is kell lenniük, amelyek a táblázat üres helyeire kerülnek majd [ Zsurnal Russzkogo Himicseszkogo Obscsesztva 1, 60 (1869)]. A periódusos rendszerben kijelölhető Bór ( B) – asztácium ( At) vonal az elemeket fémes és nemfémes csoportra osztja. A vonal mentén átmeneti jellemű, amfoter elemek helyezkednek el. Ezekre jellemző, hogy savakban és lúgokban egyaránt oldódnak. A főcsoport elemeire érvényes a következő vegyértékszabály: H–nel szemben az elemek vegyértéke az első oszloptól a negyedikig növekedik, majd az ötödik oszloptól a hetedikig bezárólag csökken.
Újabb tudósok a triádokon túlmutató kémiai összefüggéseket fedeztek fel: a fluor bekerült a klór, bróm és jód mellé; a kén, oxigén, szelén és tellúr egy családba kerültek; a nitrogén, foszfor, arzén, antimon és bizmut pedig egy újabb csoportot alkotott. John Newlands angol kémikus 1865-ben észrevette, hogy ha az elemeket növekvő atomtömeg szerint sorrendbe állítja, minden nyolcadik hasonló fizikai és kémiai sajátosságokat mutat, amit a zenei oktávokhoz hasonlított. Bár néhány elem esetén jól működött, Newland oktávjai két ok miatt bizonyultak hibásnak: A kalciumnál nagyobb atomtömegű elemekre nem volt igaz Miután több elemet (például a héliumot, neont, argont) felfedeztek, az új elemek nem fértek bele a táblázatba Végül 1869-ben az orosz kémia professzor, Mengyelejev, és négy hónappal később a német Julius Lothar Meyer egymástól függetlenül készítették el az első periódusos rendszert, melyben az elemeket tömegük szerint rakták sorba. Azonban Mengyelejev néhány elemet a sorrendtől eltérően helyezett el, hogy a tulajdonságaik jobban igazodjanak a szomszédjaikhoz, kijavította néhány elem atomtömegét, és megjósolta a táblázat még akkor üres helyeire kerülő elemek felfedezését, és azok tulajdonságait.
Ezzel az állványrendszerrel duplájára vagy akár háromszorosára növelhető a tárolókapacitás. Átfolyó rendszerű állványok nem csak raklapok, hanem kisebb méretben dobozok kezelésére is készülnek. Az elv itt is ugyanaz: az egyik oldalon betárolt csomagok a másik oldalon válnak elérhetővé. Az ilyen állványokat gyakran használják a kiskereskedelemben. A drive-in állványrendszerek szintén a több mélységben tárolással maximalizálják a helykihasználást, itt azonban a belső rakathelyek feltöltése – ahogy a név is sugallja – a targoncák bejárásával valósul meg. Ez a megoldás ideális azonos termékek nagy mennyiségben tárolásakor. Hátránya, hogy egy oszlopon belül egymás felett csak azonos termékek tárolhatóak. A push-back csakugyan többszörös rakathely-mélységet kínál. Előnye a drive-in állvánnyal szemben, hogy egymás felett eltérő termékek helyezhetőek el, az átfolyó rendszerrel szemben pedig, hogy a ki- és betárolás egy oldalon történik, ami eggyel kevesebb folyosót tesz szükségessé. A keskeny folyosós soros állványok a sima soros állványokhoz hasonlítanak azzal a különbséggel, hogy a sorok közti oszlopok szűkebbek, ami jobb helykihasználást jelent.
Így közvetve ugyan, de hozzájárulhatnak az új elemek életminőségünk javításához. ( A cikk szerzője, Varga Szabolcs, a BioKemOnline – biológia és kémia érettségi portál - szerkesztője. )