A bolond sorsa kevésbé izgalmasan alakult. Ő évtizedek óta ismételgette, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva. Ezért csodabogárnak, ostobának, hülyének tartották, az egész falu rajta röhögött. Történt egy szép napon, hogy híre jött: valami Kopernikusz felfedezte, hogy – bármilyen meglepő – a Föld az, amely a Nap körül kering. Megírta az internet, bemondta a tévé, nem volt apelláta. A kocsmában is gyakorta szóba került az új fejlemény. Akik korábban leghangosabban kacagtak a bolygók mozgásának említésére, most a legvehemensebb hirdetői lettek az új tannak. Éppen Kopernikuszról beszélgettek, amikor belépett a kocsmába a sokat gúnyolt különc. Minden fej odafordult, minden szem rászegeződött; egy pillanatra csönd lett. Kisvártatva valaki flegmán megjegyezte: – Ja, csak a bolond! Erre aztán elfordultak tőle, és beszélgettek tovább.
Szégyen, gyalázat, de a templomukat teljesen benőtte a sok csalán, szeder, minden. Mikor az asszonyok készen lettek a rengeteg kötéllel, a bíró nagy hetykén odaszólította az embereket a templomhoz: – Hozzák a kötelet, emberek, tekerjük jól körül a templomunkat! Egyszerre rántsuk meg! Hó-rukk! A kötél engedett. – Már jött, emberek, hej, már jött! De bizony nem jött a templom semmit. Restellte a bíró, hogy megint bolondságot talált ki. Silda községbe érkezett egy vándor, macskával a hóna alatt. Sildában nem ismerték a macskát, úgyhogy nagyon elszaporodtak az egerek, a magtárakból mind kiették a búzát. Kérdezgették az ismeretlent: – Mit árul? – Macskát. – Mire való az? – Pusztítja az egereket. – Úgy? Hogy adja? – Egy véka aranynál nem adom alább. A bíró: – Huj, megvesszük, kifizetjük, megvesszük! Adták neki a véka aranyat. Az meg ugyancsak kilépett vele, nehogy a falusiak meggondolják a dolgot. A bíróék meg tanakodtak, hogy mit ehet ez az állat. – Szaladj csak a vándor ember után, fiam, kérdezd meg, mit eszik az állat!
Senki nem akart fölmenni. Vót ott egy jó derék ember, aszongya: -Majd fölmegyek én, bíró úr! Megtolom én azt a fát, mint annak a rendje! No, föl is ment a nagy ember a fára, a falu népe meg rángatta. Egyszer egy nagy reccsenés: a gally levágta az embernek a fejit, az ember leesett fej nélkül a fődre. Aszongya a bíró: -Emberek, asszonyok, vót-e ennek az embernek feje, mikor ez fölment a fára? Hát honnan tudjuk mink azt, bíró úr, hogy vót-e vagy nem vót'? - Hát senki nem tudta. Azt mondja a bíró: -Menjetek, kérdezzétek meg a feleségit! Hát elmennek: -Te Rózsi, vót-e az uradnak feje, mikor elment otthonrút? -Hát honnan tudjam én azt, hogy vót-e vagy nem vót? Hagyjad, majd megnézem a kalapját! Bemegy a házba, föltekint a fogasra: -Halljátok, nem felém én azt a kalapot sehol! Csak lehetett neki feje akkor mikor elment itthonrúl, csak a fejín vitte el azt a kalapot. No de hogy újra visszaértek, megtalálták bizony a fejet is, meg az embert is, eltemették. No de a bíró nem vesztette el a jókedvit.
Mikor az asszonyok készen lettek a rengeteg kötéllel, a bíró nagy hetykén odaszólította az embereket a templomhoz: - Hozzák a kötelet, emberek, tekerjük jól körül a templomunkat! Egyszerre rántsuk meg! Hó-rukk! A kötél engedett. - Már jött, emberek, hej, már jött! De bizony nem jött a templom semmit. Restellte a bíró, hogy megint bolondságot talált ki. Silda községbe érkezett egy vándor, macskával a hóna alatt. Sildában nem ismerték a macskát, úgyhogy nagyon elszaporodtak az egerek, a magtárakból mind kiették a búzát. Kérdezgették az ismeretlent: - Mit árul? - Macskát. - Mire való az? - Pusztítja az egereket. - Úgy? Hogy adja? - Egy véka aranynál nem adom alább. A bíró: - Huj, megvesszük, kifizetjük, megvesszük! Adták neki a véka aranyat. Az meg ugyancsak kilépett vele, nehogy a falusiak meggondolják a dolgot. A bíróék meg tanakodtak, hogy mit ehet ez az állat. - Szaladj csak a vándor ember után, fiam, kérdezd meg, mit eszik az állat! A gyerek szedte a lábát, kiabált: - Mit eszik az állat?
a(z) 10000+ eredmények "a bolond falu" Falu, város Csoportosító Általános iskola 1. osztály Környezetismeret Falu-város Gyógypedagógia 2. osztály Falu Város Egyező párok Óvoda Középiskola Egyetem-Főiskola Felnőtt képzés Nyelviskola-alap Nyelviskola-közép Nyelviskola-felső 3. osztály 4. osztály 5. osztály 6. osztály 7. osztály 8. osztály 9. osztály 10. osztály 11. osztály 12. osztály Falu és Város Oldd meg a feladatot! Doboznyitó Irodalom Bosnyák Viktória Két bolond százat csinál
– Bíró uram, honnan, ha elfogyott? – Ó, ti ostobák, vegyétek ki a két alsót, az már úgy sem kell! Az emberek szót fogadtak, kihúzták a két hordót, a többi meg szétgurult. A bíró lezuhant, kezét-lábát törte, még a fejét is jól beütötte. Ha a bíró le nem esett volna, az én mesém is tovább tartott volna.
(Szalay Károly) 1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon. Pályakezdetének fő vonásai Karinthy Frigyes 1887. június 25-én született Budapesten. Édesapja, Karinthy József gyári tisztviselő. A család meglehetősen nehéz körülmények között élt, zilált anyagi viszonyok szorítójában. Karinthy József bohémiára hajlamos ember volt; fürge szellem, filozófiában, irodalomban jáigyes Budapesten végezte iskoláit, TOVÁBB → Temérdek humoreszkjében, vidám jeleneteiben, szatirikus írásaiban rendre szétszedi, kiforgatja a szavakat, új értelmet keres kiüresedett tartalmaknak. Az ő számára a nyelv nemcsak eszköz, hanem műalkotás is. Kevés íróról mondható el, még a legnagyobbak közül is, ami róla igen: anyanyelvét gazdagítja. Karinthy Frigyes versei - Elmondom hát mindenkinek. TOVÁBB → Utazás a Merkurba, regény, 1898-1900 Nászutazás a Föld középpontján keresztül, regény, 1902 Így írtok ti, paródiák, 1912 Esik a hó, novellák, 1912 Ballada a néma férfiakról, novellák, 1912 Együgyű lexikon, 1912 Görbe tükör, humoreszkek, 1912 Találkozás egy fiatalemberrel, novellák, 1913 TOVÁBB → Tanár úr kérem.
Ne tartsuk magunkat túl bölcseknek, s mindjárt nem leszünk túl ostobák gyermekeink szemében. Ma azt csináltam egész nap, hogy nem dolgoztam. Nagyobb fáradságomba került, mint ha dolgoztam volna. Tudja isten, az ember hajlamos igazat adni azoknak, akik neki igazat adnak. Gyakorlat teszi a pancsert. A kályha mindenkihez meleg. Az emberek nyilván nagyon okosak manapság, és mindent megértenek. Főleg a butaságot értik meg, s ezerféleképp tudják megbocsátani. Nem szeretek tartalmas ember lenni, élő ember szeretek lenni, minden pillanatban megújuló tartalommal. Az emberekkel el kell hitetni, hogy jók, ha azt akarjuk, hogy azok legyenek. A beszélő ember nem jelent okvetlenül értelmes embert. Jóakarat szüli a kíváncsiságot, kíváncsiság a tudást, tudás az értelmet és képzeletet. Nem én vagyok bonyolult, hanem a dolog, amiről beszélek. Mindig azt nevezik "mély"-nek, ami homályos. "Dolgozik, mint egy marha". Az a kérdés: úgy, vagy annyit? Egyszerűen szólva. Karinthy frigyes versek az. nem elég, ha hisznek bennünk, magunknak is hinni kell magunkban.
Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Rólunk Kapcsolat Sajtószoba