Tizenöt év hallgatás után jelenik meg Peer Krisztián negyedik verseskötete, a 42, amiben egy szokatlan nyomdatechnológiai megoldásnak köszönhetően késsel kell felvágni a lapokat: csak így válnak olvashatóvá azok a gyászversek, amiket az után írt, hogy barátnője C típusú agyhártyagyulladásban meghalt. Mocsár Zsófia látványtervező rajzai a kötetbe is bekerültek. A költővel Dixi és Jézus terméketlenségéről, a banki tartozásáról, a felelősségről és a pókerről beszélgettünk, de szóba került Here bácsi is.
Peer Krisztián magyarországi költővel találkozhattak a csíkszeredai olvasók 2017. szeptember 1-én délután könyvtárunkban. A költő a sepsiszentgyörgyi pulzArt fesztivál idei kiadásának meghívottjaként érkezett hozzánk. A portrébeszélgetés alkalmával Tamás Dénes sepsiszentgyörgyi író, egyetemi tanár kérdezte a költőt. Tizenöt évnyi hallgatást megtörve jelent meg Peer Kriszrián 42 címet viselő kötete, barátnőjének, a 25 éves korában elhunyt Mocsár Zsófia látványtervezőnek a halála után. A kötet versei részben a lány halála előtt születtek, részben a gyászt követően. A 42 verset tartalmazó kötet érdekessége az is, hogy felvágatlan oldalai vannak, ahol a kedvese elhunyta utáni versek szerepelnek. A beszélgetés során Peer Krisztián a gyász feldolgozásáról, az emberi kapcsolatokról, az alkotási folyamat nehézségeiről, visszatérésről beszélt őszinte feltárulkozással. Elhangzott, hogy a versekben az élő beszéd illúziójának megteremtése nagyon is megkonstruált szöveg, színházi munkája során tanulta meg, hogy az egyszerű szavakat sokat kell faragni, csiszolni, míg olyan "egyszerűnek" hangzanak.
Mocsár Zsófia előtti versek és Mocsár Zsófia utáni versek: talán felesleges megkülönböztetés, hiszen a hirtelen halál után is folyamatos a lélek jelenléte, bizonyítják a tovább írt s folytatott monológok és párbeszédek. Talán nem is erősebb a jelenlét utána, mint előtte. Ott volt, itt van. " Szemed és füled vagyok erre a világra ". A személyes válság alig elbírhatóvá erősödött, de új verseket eredményezett, ami az élőbe költözött halott mindennél erősebb igénye: " majd te vezeted a kezemet. " Aki az itt maradt lélekkel lakik együtt, veszélyes otthont teremt kettejüknek. Szétszaggatva őrzi magukat tovább; túlhevített sebét ezután mindig elvakarja. Dante leveleket írt az itáliai fejedelmeknek, hogy meghalt, akit szeretett, Peer interjúkat ad erről. Exhibíció? Nem. Inkább ambivalens helyzet: bűntudat, mert kizsákmányolható az elveszített lény halála, miközben annak felismerése is, hogy csak így, az alkotás révén, a verssé válás folyamatában, a költői szöveg erőterében nyerhet értelmet az értelmetlen halállal halt élet, és válik átmenthetővé belőle mindaz, ami többé már nem csak Peeré. "
Peer szerint az író magánemberként lehet náci vagy gyilkos, de íróként nem hazudhat. Azt megtette például Váci Mihály a Százhuszat verő szív című versében, vagy Oravecz Imre a Téli öröm ben – a szív egyszerűen nem verhet százhúszat, az MMA-tól havi kétszázezres járadékot kapó költő pedig nem írhatja le, hogy csak akkor tudja fizetni a gázszámláját, ha kikapcsolja a fűtést. Egy jó tudósító leírná még, hogy a szerzők felolvassák néhány versüket, Magolcsay versvideót is vetít, aztán a kultúrházhoz tartozó, szemközti sörözőben folytatódik az est, legalábbis rövid ideig. Vagy csak nekem tűnik rövidnek, mindenki hamarabb indul haza, mint ahogy elképzeltem, és én is hamarabb találom magam a vasútállomáson, ahonnan az utolsó vonat helyett az utolsó vonatpótló busz visz vissza Budapestre. Fotó: Szűr Annamária
Országos Középiskolai Diáktárlat – első díj 2006: I. Országos Középiskolai Diáktárlat – első díj 2005: A Debreceni Nemzetközi Repülőtér rajzversenye – első díj 2005: Görögország: Xanti – aranydiploma (egyéni – rajz kategória) 2004: A Hajdú-Bihar Megyei Közoktatási Közalapítvány egyéni ösztöndíja Fontosabb munkák [ szerkesztés] Bozóky Balázs: Pingponglabdás tüntetés a Trafóban, 2016. (látványtervező) Bartók Béla: Concerto, (díszlettervező, 2016, Ördögkatlan Fesztivál) Friedrich Schiller: Rablók és gyilkosok (Haramiák) (díszlet-és fénytervező, 2016, Szabadkai Népszínház) Thomas Mann: Mario és a varázsló (alkotó, Békés-csabai Jókai Színház, 2016. ) Tar Sándor– Keresztury Tibor: A te országod (díszlet-tervező, 2015/2016, Forte Társulat) Darvasi László: Adieu Paure Carneval (látványtervező, 2015, Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad) Milena Markovic: Babahajó (fénytervező, 2015, TÁP Színház) Eke Angéla – Márkus Sándor: Halotti Thor (látvány- és fénytervező, 2014/2015, Nylon Group) William Shakespeare: Hamlet (jelmeztervező, 2016, Kecskeméti Katona József Színház) We hear you – Hallgatlak!
"Akarom, / hogy a fű növése elnyomja / szerveim zaját" – ez már a Szőranya című kötetben olvasható, amelyet még további kettő követett, azt pedig tizenöt évnyi hallgatás. Legalábbis ami a lírát illeti. Ezekben a korai versekben (1994–2002) Peer egyszerre tesz ironikus, tárgyilagos és nonszensz megfigyeléseket a saját tudatával kapcsolatban, és ez a fajta önreflexió egyben a világ feltérképezésére és jobbá tételére tett kísérletnek is számít. Kísérlet – ez a találó kifejezés, amennyiben ebben a lírában a kocsmázás, a párkapcsolat, az elalvás és maga az élet is gyakran kísérlet tárgya. Ami Babitsnál végpont volt ("magamnál tovább nem jutottam"), az Peer költészetében a kezdőállomás, az egyedüllét egyetlen ellenszere, ha magadon túljutsz: "Segítsen minket az első emberi szám, a Kettő. " 2002-ben Hill Ferenc álnéven adta ki a Fallosz monológokat, persze nem rejtőzködni akart Eve Ensler, A Vagina Monológok szerzője, illetve az olvasók előtt. A copyright C betűje mellett ott állt a neve a belső oldalon, de egy rakás, a péniszéről mesélő, fiktív fickó mellé valódi fiktív szociológus illik.
A kilátástalannak tűnő helyzetből az jelentette a kiutat, hogy egy installáción kezdhetett el dolgozni, a Második ismeretlen című kötet pedig ennek a munkának a folytatásaként is értékelhető. "A hajléktalanság lehetne a költőség metaforája" – veti közbe Peer, és visszagondol saját ifjúkorára. Miután a kollégiumból kitették, ismerősöknél aludt, vagy éppen ismeretleneknél, akikkel aznap este fröccsözött először. Korábban nem is gondolt magára társasági lényként, a kocsmázást tehát tekinthetjük akár szükségszerűségnek is – egy költő jól érzi magát akkor is, ha egész nap egyedül van, és csak a fákat meg a madarakat figyeli. Magolcsay is kívülálló volt sokáig, már ami a kortárs irodalmat vagy az irodalmi közéletet jelenti: huszonöt éves koráig nemhogy nem találkozott élő íróval, de nem is olvasott kortárs szerzőket. Innen ered a kritikához való hozzáállása is, számára ugyanis nincs különbség az átlagosnak, illetve a profinak nevezett olvasó között. Urbán a radikalitást és az extremitást tartja még közös vonásoknak.